Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett

Balogh Tamás-Csepregi Oszkár

A SZENT ISTVÁN CSATAHAJÓ

és a csatahajók rövid története

GENERAL PRESS KIADÓ Megjelent 2002-ben

Ezt a könyvet szeretném röviden bemutatni, ajánlva az érdeklodoknek.

Az elso részben a csatahajók kialakulásáról, felépítésérol, a hadiflottában elfoglalt helyérol olvashatunk.

A csatahajó a legnagyobb kaliberu tüzérséggel és a legerosebb páncélzattal ellátott, 30 000-60 000 tonna vízkiszorítású hadihajó. A különbözo alakzatú kötelékekeben felvonuló csatahajók feladata a tengeri csaták eldöntése volt. Nagyteljesítményu gozturbinás, majd olajtüzelésu hajtómuveik révén elérheto nagy sebességük nagy távolságra bevethetové tette oket, így azokat- a repülogép-hordozók és a rakéták megjelenéséig- a flotta fo csapásméro eroinek tekintették. Ezért a csatahajó az egyes flották hajónemei között az elso helyen állt.

A többi hajótípus eredetileg alárendelt szerepet játszott, a csatahajót segítette feladata végrehajtásában. A gyorsan fejlodo csatahajók nagy méreteik miatt könnyu célpontot nyújtottak a tengeralattjárók és a repülogépek támadásainak. A valaha épített legnagyobb csatahajó a 72 800 tonnás YAMATO és a MUSASHI volt. Egyenként kilenc 46 centiméteres ágyúval szerelték fel oket, mégis mindketto elsullyedt a repülogép-hordozókról felszálló repülogépek torpedó- és bombatalálatai következtében. (id. mű 9. old.)

A csatahajók fobb jelemzoi a XIX. század végére, a XX. század elejére alakultak ki. Ezek: a fegyverzet, a páncélzat, a felépítés és a meghajtás. A csatahajó egyes nyelvekben meghonosodott elnevezése (angol: battleship, olasz: nave da battaglia, német: Linienschiff) is utal arra, hogy elozményük a sorban felvonuló, az ellenségre azonos oldalról össztüzet lövo sorban hajózó hajókból alakult ki. A fából épített hadihajók csúcsát a HMS VICTORY jelentette. A robbanólövedékek (fegyverzet fejlodése) ellen a fahajók védtelenebbek voltak, ezért páncélzat (ú.n. vért) elhelyezésével védekeztek. Az elso ilyen vértezett hajó a francia GLOIRE (1859) volt, amely a vitorlákon kívül gozgéppel és hajócsavaros hajtómuvel is rendelkezett. A fa hajótest mindkét oldalát 120 mm-es páncéllemezekkel borították. Nagy-Britannia ezt nem nézhette tétlenül, válaszként 1860-ban elkészítették a teljesen vasból készített VARRIOR vitorlás gozöst, melyet a BLACK PRINCE követett. A spanyolok sem maradhattak ki ebbol a versenybol, 1861-ben épült a NUMANCIA.

A következo forradalmi újítás a forgatható lövegtorony megjelenése volt. Az észak-amerikai polgárháborúban (1862-65) a Chesapeake-öbölben két páncélos hajó csapott össze: a Merrimackból átépített CSS VIRGINIA a déliek oldalán, míg az északiakat a svéd John Ericsson tervei alapján épített USS MONITOR képviselte (1862. 03. 09.). A VIRGINIA ágyúi (két oldalon 5-5) még hagyományosan voltak elhelyezve, míg a MONITOR két ágyúját egy forgatható toronyba helyezte a tervezo (ötletadó Coles angol kapitány volt). A hajókat csak gozgép hajtotta. Ezeknél jelent meg eloször az elozoekben említett négy követelmény: fegyverzet (forgatható lövegtorony), páncélzat (mindkét hajó vasból épült), felépítés (a VIRGINIA ferde páncélzatáról és a MONITOR sík, alacsony páncélfedélzetérol egyaránt lepattantak a lövedékek), és a meghajtás (mindkét hajót csak gozgép hajtotta).

A következo lépés ezeknek az újításoknak az alkalmazása volt. 1862-ben elkészült az elso vitorlázat nélküli csatahajó, az angol DEVASTATION. A forgatható ágyútorony nehezen terjedt el (valószínu oka, hogy sok vértes hajó volt, és nem akarták lebontani), ezért a jobb kilövés érdekében a forgatható oldallövegeket a páncélzat megerosítése mellett páncélozott termekben úgynevezett "kazamatákban" helyezték el.

Megjelent viszont a döfoorr, vagy másképp a vágósarkantyú, mely a késobbi hajók jellegzetes formáját adta. Ezt a vágósarkantyút Tegetthoff admirális remekül kihasználta, amikor a lissai ütközetben 1866. 07. 22-én döfoorrával elsullyesztette az olasz RE D'ITALIÁ-t.

A késobbiek során tovább tisztult a forma, csökkent a lövegek száma, de nott az urméretük. A lövegeket forgatható toronyba helyezték, egy toronyba kettot. A fedélzetet a lövegtornyok uralták, minden tárgy, felépítmény elhelyezése azt a célt szolgálta, hogy minél nagyobb kilövési szögük legyen. Ezen szempontok alapján 1906-ban megépült az angol DREADNOUGHT, mely egycsapásra korszerutlenné tette az eddig épült hajókat. Hátránya az volt, hogy csak nagy urméretu lövegekkel rendelkezett, melyek hamar elhasználódtak, kb. száz lövés után cserélni kellett. Ezért a kialakított hajótípuson változtattak, és felszerelték közepes urméretu lövegekkel is. A továbbfejlesztett változatok egészen a második világháború végéig meghatározóak voltak a flottákban. Legismertebb típusuk a csatacirkáló volt. Néhány ismert név: angol PRINZE OF WALES, KING GEORGE V., NELSON, RODNEY, a német BISMARCK, TIRPITZ, a francia RICHELLIEU, CLEMENCEAU, a japán YAMATO, MUSASHI és az amerikai MISSOURI. Napjainkar elvesztették jelentoségüket, szerepüket az anyahajók és a tengeralattjárók vették át.

A második rész a SZENT ISTVÁN csatahajó történetével foglalkozik.

A kiegyezés (1867) Ausztria és Magyarország közös ügyének nyilvánította a külügyet, a hadügyet és a ketto költségeinek fedezése mértékéig a pénzügyet. A kiegyezés után még sokáig, habár a költségeket közösen viseltük, a haditengerészet elnevezése "császári-királyi" (K.K) volt. 1889-ben kelt legfelsobb leirat változtatta ezt "császári ÉS királyi" (K. u. K) megnevezésre. Az ÉS kötoszó az egy uralkodó vezette két országra, a két ország tulajdonában lévore utalt. Ez azért is fontos volt, hogy az idoközben nehezen meginduló flottafejlesztésbol magyar illetoségu hajógyárak is kapjanak megrendelést, ne csak beszállítók legyenek (mai fogalommal fovállalkozó legyen).

Az angol DREADNOUGHT megjelenése után több hatalom is követte Anglia példáját, és ilyen típusú hadihajók építését kezdte. A nagy kaliberu (30,5 és 34,5 cm) lövegeket több páncéltoronyban helyezték el, melyeket a legváltozatosab elrendezésben kombináltak. Az 1910-es évektol kezdve a lövegtornyokat kizárólag a középvonalba helyezték. Az Osztrák-Magyar Monarchia tervezett hajóosztályának, a VIRIBUS UNITIS osztálynak lövegelrendezése újdonságnak számított, mivel elöl-hátul két-két lövegtoronyban az eddig alakalmazott két löveg helyett három löveget helyeztek. A lövegtornyok egymás felett voltak, így az alsóbb elhelyezésu nem akadályozta a felso kilövését. A kilövési szögük 320 fok volt, tehát a 12 nehézlövegbol egyszerre tudtak össztüzet leadni. A 30,5 cm-es lövegeket a Skoda gyár szállította. A készülo csatahajókból hármat (VIRIBUS UNITIS, TEGETTHOFF, PRINZ EUGEN) a Stabilimento Tecnico készített, míg egy (SZENT ISTVÁN) elkészítésére a magyar Danubius Hajó- és Gépgyár Rt. kapott megbízást.

A SZENT ISTVÁN csatahajó építésével, valamint elso harci bevetésén bekövetkezett elsullyedésével foglalkozik továbbiakban a könyv. Ezeket nem ismertetném, az érdeklodok olvassák el Krámli Mihálynak a Hadtörténelmi Közleményekben megljelent ismertetojét (irodalomjegyzékben megadva). Itt csak annyit, hogy harci feladatra kifutva két olasz torpedóveto keresztezte az útját. Fogalmuk sem volt, milyen hajókkal találkoztak az olasz MAS-ok (torpedóveto), de háború lévén kilotték a torpedókat, melyek pont a SZENT ISTVÁN-t találták el. A találat idopontja 1918. június 10., hajnali 3 óra 30 perc. A találat után még órákig a vízen úszott. Megpróbálták vontatni, de sérülése olyan súlyos volt, hogy felhagytak a kisérlettel. 1918. június 10-én reggel 6 óra 12 perckor hullámsírjába merült, magával víve 4 tisztet és 85 matrózt. Az 1087 fos személyzetbol ok a SZENT ISTVÁN mai orzoi. Ennél sokkal izgalmasab a könyv befejezo, harmadik része, ugyanis a szerzok közül Csepregi Oszkár tevolegesen is résztvett az elsullyedt SZENT ISTVÁN csatahajó felkutatásában.

A különbözo kábelTV-s csatornákon izgalmas filmeket nézhetünk, melyekre ezen a honlapon is felhívják figyelmünket. Az ilyen expedícióknak az izgalmon, várakozáson, levéltári kutatáson túl egyetlen nehézsége van, és ez a finanszírozás. Csak csodálni lehet ennek a kis csapatnak a lelkesedését és foleg a kitartását, hogy legyozve az akadályokat, véghezvitték sok titkon reménykedo tengerész álmát: tisztázták a hajó pusztulásának pontos részleteit, felvételeket, rajzokat, filmet készítettek a hajóról.

Magyar kezdeményezésre a horvát állam a hajót hivatalosan tengerésztemetové, valamint elso világháborús hosi emlékmuvé nyilvánította.

Béke poraikra!

Irogalomjegyzék: