Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett

     A elkövetkező 300 évben a törökök elleni összeütközések során óriási jelentőségre tett szert az osztrák dunai flotta, egyúttal háttérbe szorítva a tengeri flottát. Az uskok a törökök ellen harcoltak az Adrián, amelynek egyik-másik velencei kereskedelmi hajó is áldozatul esett. Ez háborút robbantott ki Graz és Velence között, melynek következtében két nagy gálya építése kezdődött meg Triesztben. Ezek azonban sohasem készültek el, mivel a Velencével történő békekötés után elégették azokat.

     1702-ben francia hajók támadták meg Triesztet és Fiumét. A rastatti béke során Nápoly és Szardínia Ausztria tulajdonába került, ezzel tengeri nagyhatalom vált. A törökök ellen vívott utolsó nagy háború 1716-tól 1718-ig tartott. Savojay Jenő herceg szárazföldi hadseregével levonult a Duna mentén Belgrád meghódításához, ehhez folyami hadihajókat vetettek be.

III. Károly császár támogatta a tengeri kereskedelmet. Triesztet és Fiumét kikötővárossá alakította. A kereskedelem védelmére Triesztben tengeri hajóhadat állított fel. (Az „Első Trieszti Hajóhad”) Az új osztrák flotta magját három Nápolyból származó sorhajó alkotta, ezeknek és a többi újonnan épített hajónak a feladata a kereskedelem védelme volt.

     1725-ben az angol Deighamot altengernaggyá, egyben az első osztrák tengeri flotta parancsnokává nevezték ki. Trieszt arzenáljában sorhajókat és fregattokat építetett.

 

1735-ben a Nápolyi Királyság a spanyol Burbonok kezébe került. III: károly haditengerészete elenyészett. 1737-ben a fúrókagylóktól átlyuggatott testű San Carlo, az utolsó sorhajó önmagától elsüllyedt végleg megszűnt.

1744-ben érkezett Triesztbe a genovai Conte Luca Pallavicini saját hajóival. A tengeri hadiflotta főparancsnoka lett, majd 1753-ban megkapta a „Gályák és egyéb hadihajók generálisa” címet. A fiatal hajóhad azonban a nem sokkal később az újra kirobbanó törökök elleni háborúk miatt kénytelen volt átadni felszerelésének nagy részét a dunai flottának. Ezáltal működésképtelenné vált és megszűnt.      Mária Terézia 1775-ben megalapította a Trieszti Kelet-Indiai Társaságot, amelynek elnöke William Bolts brit tengerésztiszt lett. Szeptember 26-án a „Joseph und Theresia” Wilhelm Bolts parancsnoksága alatt Ázsiába hajózott. A Delagoa-öbölben (1777-ben), valamint a Nikobaren (1778-ban) osztrák kolóniák alapított. A hajó 1781. május 6-án érkezett haza. 1781, április 28-án a „St. Johann und St. Anna” nevű portugál fregatt megjelent a Delagoa-öbölben (Mozambikban) az 1777-ben alapított kis osztrák kolóniák előtt. A „Proli” és a „Ferdinánd” nevű osztrák hajókat elkobozzák. Pollet kormányzó és csapata fogságba kerül. Később szabadon engedik őket.      II. József immár harmadik alkalommal alapította meg az osztrák tengeri flottát. Trieszt városa a császártól védelmet kért az Adriára betörő kalózok ellen. II. József két kuttert vásárolt (Le Justine, Le Ferme), amelyek 1786. október 4-én Triesztbe érkezetek. Velük véglegesen megalakult az Osztrák Tengeri Hadiflotta, amely 1918-ig fennmaradt. Első parancsnoka George Simpson skót származású tiszt volt. Aki ezt a tisztséget 1797, október 31.-ig töltötte be. 1786-tól bevezették a piros-fehér-piros lobogót benne a címerrel, tetején a főhercegi koronával.

 

A napóleoni háborúk Ausztria tengeri hatalmát fenyegették. A Földközi-tengeren hagyományosan tengeri nagyhatalomként számon tartott Anglia játszotta a domináns szerepet és a szintén tengeri hatalomra törekvő Franciaországot támadta. 1797-ben véget ért Velence ezeréves önállósága, amikor a franciák a velencei kikötő függetlenségét megsértve elfoglalták a várost és az ott állomásozó hajók nagy részét. A campformói békében (1797, október 17-én) Napóleon Ausztriának ajándékozza Velencét. Így birtokába jutott Velence flottája, amely 10 sorhajóból, 7 fregattból állt. 1798-ban Ancona kapitulációja után Ausztria 5 sorhajót és néhány kisebb hajót is elfoglalt. Genovát ezután osztrák hajók vették körül, míg meg nem adta magát 1800. júniusában. A megszerzett és részben még félkész állapotban lévő francia sorhajókkal a lehető leggyorsabban fel kellett állítani egy új ütőképes tengeri hadiflottát, az ún. „Második Trieszti Hajóhadat”. A flotta parancsnoka L’Espine gróf lett. A tengeri flotta hivatalos nyelve az olasz lett. Velencében, 1802-ben megnyílik a haditengerészeti akadémia.     A Harmadik Koalíciós Háború a tengerparti területek elvesztésével ért véget 1805-ben. 1806, január 19-én Ausztria kivonul Velencéből átadva a császári-királyi flotta nagy részét Velencének. Miután a francia csapatok elhagyják Triesztet, a megmaradt flottából megalakul a 2. Trieszti Haditengerészet (1806-1809).      Az 1809-es schönbrunni béke eredményeként Ausztria kiszorult a tengerről. A császári-királyi flotta hajóit eladták.     Napóleon bukása 1814-ben Velence, Isztria és Dalmácia ismét Ausztria tulajdonába került. Az újjáalakuló császári-királyi hajóhad 10 sorhajóból, 8 fregattból és 14 briggből állt.      1817-ben a haditengerészeti tisztek száma 96 fő (Császári-Királyi hadsereg 1817-es évkönyve), akik zömében olasz és szláv nemzetiségűek. Az „Austria” és az „Augusta hercegnő” nevű fregattokat vízrebocsátják, amelyek a haditengerészet jellegzetes fregatt típusainak első példányai lettek. Ezekkel tettek először tengerentúli utazást, mikor Ferenc császár Leopoldine nevű lányát vitték Brazíliában kiszemelt vőlegényéhet Don Pedrohoz. Ezzel egy időben kezdődött az osztrák hadihajók egész világra kiterjedő expedícióinak korszaka tengerészekkel, tudósokkal és kalandorokkal a fedélzeten. Idővel ezek az utak képezték a természettörténeti, művészettörténeti, hadtörténeti és néprajzi múzeumok még ma is megtekinthető gyűjteményeinek alapját. Ezen kívül a jövő tengerésztisztjei számára is kiképzést jelentettek.      1821-ben a flotta 2 fregattal, 4 briggel és néhány sónerral Amilcaro Palucci vezetésével részt vesz a nápolyi forradalom leverésében, de az ellenség flottájával nem kerül összetűzésbe, mert csapataink a szárazföldön leverik a forradalmat. Ebben az évben alakult meg a Levante hajóraj, amelynek feladata a térség kalózainak legyőzése. 1824- ben Amilcaro Palucci delle Roncoe márki lesz a flotta főparancsnoka. Létrehozza a haditengerészeti főparancsnokságot, új hajókat építtet és növeli a tisztikar létszámát. 1826, szeptember 28-án a Carolina korvett Skadamiránál elsüllyeszt egy görög kalózhajót. November 19-én a Giuso trabakel Cattalo/Árkádia közelében zátonyra fut. 1829-ben a marokkói (El Araish) helyi kalózok rablóakcióinak megfékezésére indult büntetőexpedíció, amit Francesco Bandiera vezetett.      1836-ban megalakul az Osztrák Loyd Az első osztrák tengeri gőzhajózási társaság.      1840-ben egy brit-török-osztrák koalíció sietett Libanonban a törökök segítségére az agresszor Egyiptommal szemben és így biztosította az európai befolyást a Kelet-Mediterráneumban.      Franz Bandiera ellentengernagy, a hajóhad parancsnoka partraszálló egységet vezetett Saida, Libanon akkori fővárosa közelébe. A mindössze 19 éves Friedrich főherceg, a Guierra parancsnoka Akkon erődjének megrohamozásával elnyerte a legmagasabb katonai kitüntetést, a Mária Terézia Rend Lovagkeresztjét, valamint szövetségesei legnagyobb elismerését.      A haditengerészet 1848-ig velencei volt, hiszen a hivatalos nyelv a fedélzeten az olasz volt, a tisztek és a legénység nagy része velencei. Ez majdnem a flotta felbomlásához vezetett, miután Velencében kikiáltották a köztársaságot. Az olasz származású tisztek és matrózok dezertáltak, csak 70 tiszt és 700 matróz maradt hű az osztrák lobogóhoz. Trieszt parancsnoka, Gyulai Ferenc gróf vette át a parancsnokságot a megmaradt egységek fölött, és katonákkal töltötte fel a legénységet. Az új „Trieszti flotta” már 1848 tavaszán blokádot vont Velence köré. A világtörténelemben először itt használtak hőlégballonból kihajított bombákat. Radetzky marsall a custozzai csatában levert egy lombard-velencei felkelést (ezért jutalomból többek között a császári és királyi haditengerészet két későbbi hajóját kapja.)      Ferenc József 1848-ban 18 évesen lett Ferdinánd örököse és Ausztria császára. Az új hajóhadat Triesztben építették fel. A szolgálati nyelv német lett, az olasz legénység és tisztek aránya csökkent, helyükre a korona minden országából érkeztek tengerészek.      1850 a flotta megújul Hans Brich von Dahlerup altengernagy kidolgozza flottafejlesztési tervét, amely 6 sorhajót, 10 fregattot, 6 korvettet, 24 gőzöst, 6 brigget, 6 sónert, 36 ágyúnaszád építését tervezi. Bevezettetik a német hivatalos nyelvet. Az Isztria partjainál fekvő Póla lett a fő hadikikötő. 1854-ben Ferdinand Max főherceg (Mexikó későbbi császára és Ferenc József testvére) lett a hajóhad főparancsnoka. Parancsnoksága alatt a flottát modernizálták. Hét csatahajó, nyolc cirkáló, gőzös és kisebb egységek épültek Póla, Trieszt és Velence hajógyáraiban.      1854 Ferdinand Miksa főherceg lesz a flotta parancsnoka. Fejleszti a flotta hajóit, valamint a kikötői berendezéseket is. 1856-ban kezdeményezi a Novara földkörüli útját, valamint a császári-királyi tengerészeti arzenál alapkőletételét Pólában. A Novara 1843-ban, Velencében „Minerva” néven épült, míg a velencei forradalom alatt átkeresztelték „Itáliára”. 1862-ben átépítik gőzhajóvá. 1864-ben ő vitte Maximilian főherceget Mexikóba, ahol császárrá koronázták. 1868-ban ő hozta vissza a holttestét. 1866-ban ott volt Lissánál, 1890-ben még mindig szolgálatban volt oktatóhajóként.

 

1866-ban a poroszok megnyerik a tengeri uralomért vívott königgräzi csatát. A fiatal Olasz Királyság szövetkezik a poroszokkal, hogy megkaparintsa a partmenti területeket és Dél-Tirolt.      Tegetthoff Lissánál legyőzte a túlerőben lévő olasz flottát. Albrecht főherceg Custozzánál szárazföldi csatában leverte a kétszer olyan erős olasz hadsereget. A két győzelemnek köszönhető, hogy Ausztria a partmenti területeket (Triesztet, Isztriát), valamint Dalmáciát és Dél-Tirolt nem veszítette el.     1867-ben kiegyezés után létrejött a dualista állam, az eddigi „Császári-Királyi Haditengerészet” elnevezés helyett a „Császári és Királyi Haditengerészet” lépett életbe. A tengeri hadiflotta az elkövetkezendő években a világ összes tengeri eseményén jelen volt, számos tudományos eredményt ért el. 1868-ban az SMS „Donau” fregatt a későbbi állomáshajó, az SMS „Erzherzog Friedrich” kíséretében Kelet-Ázsiába ment. 1869-ben a Szuezi-csatorna megnyitásán Ferenc József császár is részt vett, összekötve ezt az ünnepi alkalmat egy szentföldi utazással. A flotta parancsnoka Tegetthoff volt. 1872-74 között a Peyer-Weyprecht expedíció a „Tegetthoff” nevű hajóval sarkvidéki kutatóútra indult, melynek során felfedezték a Ferenc József földet. A jégtáblák közé fagyott „Tegetthoff”-ot a legénység elhagyta. Az expedíció résztvevői gyalog verekedték vissza magukat. 1881 Az „Erzherzog Friedrich” SMS korvett Hermann Czedik von Bründelsberg fregattkapitány parancsnoksága alatt október 12-én dél-amerikai, dél-afrikai és nyugat-indiai missziós útra indul. 1884 és1886 között az osztrák hajók az egész világon jelen voltak: a „Helgoland” Nyugat-Afrikában, a „Frundsberg” Kelet-Afrikában és a Vörös-tengeren, az „Aurora” Brazíliában, a „Saida” Dél-Amerikából Dél-Afrikába hajózott, majd tovább Ausztrália felé, a „Nautilus” Kelet-Ázsiában járt, a „Donau” Amerikában, az „Albatros” Dél-Amerikában, valamint Dél- és Nyugat-Afrikában. 1886 a január és augusztus között tartó krétai krízis alatt egy császári és királyi hajóraj is részt vesz a sziget blokádjában.(„Radetzky” fregatt, „Kaiser Max” kazamatahajó), „Elisabeth” gőzös, „Kerka” ágyúhajó, „Lussin” torpedóhajó, „XV-XVI.” torpedóhajók). A hajóraj Baron Spaun sorhajókapitány parancsnoksága alatt áll. 1891, július 28-án Wilhelm Mörth korvettkapitány és legénysége a „Pola” gőzös fedélzetén keleti hosszúság 21°45,8' és északi szélesség 35°44,8'-nál megméri a Földközi-tenger legmélyebb (4.404 m) pontját, mely a mai napig a Pola-árok nevet viseli. 1901 a „Szigetvár” SMS Alois Prapotnik fregattkapitány vezetése alatt közép-amerikai és észak-európai missziós útra indul. Február 11-én Ausztria Kelet-Ázsiában birtokba veszi Tientsin vidéket. A 7,1 km2-es területnek 40.000 kínai lakója van.

Forrás: Kiss Csaba: A Császári és Királyi flotta kézirat