|
2 of 3 Page
1905. októberében Lord Fischer tengernagy kezdeményezésére megkezdődött egy új csatahajó építése Nagy Britanniában. A hajó forradalmian új megoldások próbapadja is volt egyben. Vízkiszorítása kétszerese volt a korábbi csatahajókhoz képest: 21 845 bruttó regiszter tonna. Központosított tűzvezetéssel rendelkezett. A főtüzérség azonos űrméretű (10 darab 35,5 cm-es iker páncéltornyokba épített) lövegei mellett csak könnyű gépágyúkkal és géppuskákkal rendelkezett a torpedóhajók ellen. Dugattyús gőzhajtás helyett turbinameghajtás. A hajó neve: DREADNOUGHT.
 Az "all big gun battleship" csatahajó gondolata az 1905-ös orosz-japán háború után érlelődött meg. Németországban, az Egyesült Államokban és Japánban csak elméleti síkon folyt a tervezés. Több szakértő véleménye szerint a "túl sok tojás a fészekben" effektus érvényesülne. Magyarul, a hajó megsemmisülése esetén nagyon sok drága nehézlöveg veszne oda, és a gyors torpedóhajók ezeket a monstrumokat is el tudják süllyeszteni. Az Egyesült Királyság azonban a német flottafejlesztésekre reagálva gyakorlati síkra vitte az új hajótípus tervezését. A DREADNOUGHT sebessége 21,5 csomó, a korabeli csatahajókénál három csomóval több. A hajó oldalát 279 mm-es páncélzat védte. Nehézlövegtornyok a hajó középvonalában helyezkedtek el. Ez az elhelyezkedés a hajók fejlődése során állandó maradt.
Anglia nem elégedett meg egyetlen hajó vízrebocsátásával, 1906-ban három hajó készült el és további három hajó építését is megkezdték. Ez volt az ún. BELLEROPHON osztály.
 Lord Fischer a nehézcirkálók híve volt. Ösztönzésére a DREADNOUGHT mellett egy új, gyors cirkáló építése is megkezdődött. Az új cirkáló a DREADNOUGHT vízkiszorításával rendelkezett, de karcsúbb vonalvezetése, és vékonyabb páncélzata miatt sebessége 25 csomó volt, gyorsabb a DREADNOUGHT-nál. A nehéztüzérség ugyanolyan űrméretű lövegekből állt, mint a csatahajóé, így egységesíteni lehetett a lövegek és a lőszer termelését. Ütközetben a hajó harcba tudott szállni a DREADNOUGHT-okkal, de nagyobb sebessége következtében ki is tudott térni előlük. 1907-ben bocsátották vízre a cirkálót, mely szintén egy új kategória, a csatacirkáló kategória első példánya volt. A hajó neve: INVINCIBLE lett. Még ebben az évben két társát is megépítették.
 Az új csatahajó és csatacirkáló típus a korábbi hajókhoz képest 6-14 km-es távolságból kétszeres tűzerővel, fokozott sebességgel új helyzetet teremtett. Megjelenésük után a régebbi csatahajókat "pre-dreadnought"-nak vagy régi csatahajónak nevezték. Ilyenek későbbiekben már a megkezdettek kivételével nem épültek.
Az új hajók építése Németországot nemhogy a flottafejlesztés abbahagyására, hanem új flottatörvényekre sarkalta. A németek 1908-ban négy, majd a következő két évben újabb négy dreadnough-ot építettek. Tirpitz Grossadmiral vezetése alatt 1914-ig összesen 16 dreadnought kerül a flottához és négy újabb építését kezdték meg.
Angliában 1911-ben Lord Churchill került az Admiralitás (tengerészeti minisztérium) élére. A Királyi Flotta ekkor már 22 dreadnoughttal rendelkezett és 12 építése volt folyamatban.
A dreadnoughtok fejlődése sem állt meg. A hajók nehézlövegeinek űrmérete 30,5 cm-ről 34,3-ra, majd 38,1 cm-re növekedett. Az ikertorony után megjelentek a háromlöveges nehéztornyok. Ezeket először az Olasz, az Orosz és az Osztrák-Magyar flotta dreadnought-jainál építették 4x3-as elrendezésben.
A könnyű gyorstüzelő lövegek 8,8-15,2 cm-es páncélozott kazamatában voltak, a 7,6-10,2 cm-es ágyúk pedig a felépítményen illetve néhány hajóegységnél a nehéztornyok tetején helyezkedtek el. A csatahajók vízkiszorítása elérte a 32 ezer brt-t.
A csatacirkálók 8-12 darab nehézlöveget hordoztak iker tornyokban. Vízkiszorításuk elérte a csatahajókét. A németek kisebb 28cm-es lövegekkel ellátott 12 ezer tonna feletti hajókat is építettek, ezeket szintén csatacirkálónak nevezték. A hajók sebessége növekedett. A csatacirkálók sebessége elérte a 25-29 csomót.
|
Articles 
(0 vote)
