|
3 / 3 oldal
Csatahajók és csatacirkálók néhány flottánál
Egyesült Királyság
 A dreadnought-ok jellegzetes példánya az IRON DUKE csatahajó. Testvérhajói a BENBOW, az EMPEROR OF INDIA és a MARLBOROUGHT voltak. 31000 brt vízkiszorítás, 190 méter hossz, 27,4 méter szélesség és 9 méteres merülés jellemezte. Sebessége 21 csomó volt. Személyzete 1022 fő volt. Fegyverzete 10 darab 34,3 cm nehéz, 12 darab 15,2, 2 darab 7,6 és 4 darab 4,7 cm-es ágyúból állt. Négy 53,3 cm-es torpedóvetőcsővel is rendelkezett. Páncélzata 305 mm-es volt a vízvonalon, fedélzete 88 mm-es védelmet kapott. A felépítményei és lövegtornyai 270 mm-es páncélzatúak voltak.
 A világ leghosszabb első világháborús dreadnought-ja szintén a Királyi Flottában állt szolgálatba. Eredetileg RIO DE JANEIRO névvel brazil megrendelésre készült, majd építése alatt megvette a török kormány SULTAN OSMAN I. néven. Végül AGINCOURT-ként a Királyi Hajóhad büszkesége lett. Tizennégy darab 30,5 cm nehézlövegének ikertornyos elrendezése egyedülálló a világon. A hajó hossza 204 méter volt. Személyzete elérte a 1267 főt. Páncélzata csak 229 mm-es volt a vízvonalon, de a fedélzete, felépítménye és lövegtornyai megfelelő védelmet kaptak.
 A WARSPITE rendkívül jól sikerült hajó volt. Erős páncélzattal rendelkezett. Páncélvédelme: fedélzeten 95 mm, a vízvonalon 330 mm, felépítményen 279 mm, lövegtornyokon 330 mm. Nyolc 38 cm-es lövegével az összes korabeli csatahajót meg tudta semmisíteni. Testvérhajói: QUEEN ELIZABETH, VALIANT, BARHAM
 Az INVINCIBLE és testvérhajói az INFLEXIBLE és INDOMITABLE a világ első csatacirkálói voltak. A főfegyverzet 8 darab 30,5 cm lövege számszerűen kisebb egy dreadnought csatahajó főtüzérségénél, azonban minden egyéb hajóénál erősebb volt. Vízvonalon 152 mm, fedélzeten 83 mm, felépítményeken 254 mm-es, lövegtornyon 178 mm-es páncélzatuk gyengébb volt a brit vagy német csatahajókénál. A francia, olasz, osztrák-magyar dreadnought-ok hasonló védettséggel rendelkeztek. Sebességük elérte a 25 csomót. 784 fős legénység szolgálta ki a hajókat.
 A Királyi Haditengerészet erősen favorizálta a csatacirkálók gyártását. A LION osztály hajóin kívül megépítették a TIGER-t, mely erősített hajó volt. Ez a hajót gyakorlatilag gyors csatahajónak lehetett tekinteni. Páncélzata: vízvonal 229 mm, fedélzet: 168 mm, felépítmény: 254 mm, lövegtorony: 229 mm - nem marad el a dreadnoughtok védettségétől. Sebessége elérte a 29 csomót. 8 darab 34,3 cm főtüzérségével a siker reményében bármely csatahajóval fel tudta venni a harcot.
Egyesült Államok
 Az USA első csupa nagy ágyúval ellátott csatahajói az 1908-ban vízrebocsátott SOUTH CAROLINA és MICHIGAN voltak. Alkalmazásuk alatt sok probléma jelentkezett. 8 darab 30,5 cm lövegük számbelileg gyenge a kortárs hajókéhoz képest. Sebességük is csak 18 csomó volt.
A UTAH tipikus amerikai csatahajó volt. Rácsos árbocai amerikai jellegzetesség, más nemzetek nem alkalmaztak ilyen megoldást. 23 ezer tonnás vízkiszorítás, 160 méter hosszúság, 27 méter szélesség, 8,6 méter merülési mélység jellemezte. A hajó páncélzata rendkívül erős: 279 mm a vízvonal, 296 mm a fedélzet, 305 mm a felépítmények és a lövegtornyok. Sebessége kissé alulméretezett: 20,5 csomó. Tüzérsége: 10 darab 30,5 cm nehézlöveg, 16 darab 12,7 cm löveg és két darab 53,3 cm torpedóvető.
 Az ARKANSAS és a WYOMING a kor legjobban sikerült amerikai hajói. Több mint 1600 fős legénységük 12 darab erősen vértezett 30,5 cm löveggel ellátott 21 csomós sebességre képes hajókon teljesített szolgálatot.
Németország
 A császárság első dreadnought-ja a NASSAU volt. Tüzérsége még csak 28 cm-es és még expanziós gőzgép hajtotta. A hajótest és a torpedóvédelem azonban jól sikerült konstrukció. A testvérhajói a POSSEN, RHEINLAND és a WESTFALEN volt.
 A KASIER osztály már teljesen egyenrangú volt brit vetélytársaival. Nagyon sok korszerű megoldással rendelkeztek. Kiemelkedő az olajtüzelés a szénüzemű kazánoknál. A középső csavarnál menethajtóműként diesel motort építettek be. Páncélzatuk és úszóképességük felülmúlta az angol egységekét, de sebességük kissé alacsonyabb volt. Testvérhajói: KAISERPRIN, FRIEDRICH DER GROSSE, KÖNIG ALBERT, PRINZREGENT LEOPOLD.
A németek 1913-ban alkották meg a korszak legkiválóbb csatahajó típusát, a BAYERN osztályt. A hajó 8 darab 38 cm-es kiváló KRUPP nehézlövege távolabbra hordott, mint vetélytársaié. Igen jó páncélzata és tengerálló képessége volt. Két hajó készült el, a BAYERN és a BADEN. Ezek a hajók jelentették az alapot a 20 évvel később épülő új német csatahajóknak, a BISMARCK-nak és a TIRPITZ-nek.
 A német flotta csatacirkálók tekintetében is felvette a versenyt az angol hajókkal. 1909-ben bocsátották vízre a VON DER TANN nevű, korszerű turbina meghajtású, 28 csomó sebességű, 100mm-es vízvonali, 50mm-es fedélzeti, 200mm-es felépítményi és lövegtorony páncélzattal ellátott, 8 darab 28 cm ágyús főtüzérségű csatacirkálót. A hajó nagyon jó védettségű és tengerálló egység lett.
A prototípusnak szánt TANN után a MOLTKE és a GOEBEN nevű javított egységek 3500 tonnával nehezebbek, kedvezőbb hajóalakúak és egy-egy újabb 28 cm ikertoronnyal bővített fegyverzetű hajók voltak.
 A csatacirkáló építés következő lépcsője a SEYDLITZ volt. A hajót 1910-ben bocsátották vízre. Megnövelt hajóteste súlyos sérülések esetén is megfelelő állóképességet biztosított számára. Még 28 cm-es lövegekkel rendelkezett, mivel a 30,5 cm ágyúkat elsődlegesen a csatahajók számára biztosították.
A világon a legerősebb csatacirkálókat a németek készítették. A DERFLINGER osztály hajóinak még a II. világháborúban sem akadt egyenértékű ellenfele. Az olajtüzelés bevezetése, az alacsony felépítmények, a fedélzet és lövegtorony elhelyezése optimális hadihajóvá tette az egységeket. Vízkiszorításuk 31000 tonna, sebességük 27 csomó. 8 darab 30,5 cm-es nehéztüzérségük mellett 14 darab 12,5 cm,12 darab 8,8 cm-es ágyúval, nagyszámú géppuskával és 4 darab torpedóvetővel rendelkeztek. Legénységük 1182 főből állt.
Franciaország
 A franciák csak 1910-ben építették első dreadnought hajóikat. A COUBERT osztály tagjai a JEAN BART, a PARIS és a FRANCE voltak. A közepes tüzérség kazamatái nagyon közel kerültek egymáshoz, és szerkezeti megoldásaik is túlságosan bonyolultak voltak. A francia flotta hajói az olasz és az osztrák-magyar hajókhoz hasonlóan elsősorban Földközi-tengeri hadműveletekre készültek.
 A franciák legkorszerűbb egységei a BRETAGNE, LORRAINE, PROVANCE voltak. Ezekre helyeztek először 34 cm-es lövegeket. A közepes tüzérség elhelyezése azonban itt is gondot jelentett.
Olaszország
Cuniberti híres tervezőmester irányításával készült el az első dreadnought típusú csatahajó. A DANTE ALIGHIERI egyedi hajónak készült. Különlegessége: kéményei kettős csoportban helyezkedtek el a fedélzeten. A kémények elhelyezését a nehézlövegek telepítése befolyásolta. A 12 darab löveg 4 háromágyús toronyba helyezése a hajó középvonalában úgy történt, hogy minden löveg mindkét oldalra tudott tüzelni. Ezt a megoldást Cuniberti elrendezésnek is nevezték. A DANTE ALIGHIERI volt az első olasz gázturbinás egység. Gépei a tervezett 350 ezer lóerőt nem tudták teljesíteni, így nem érte el a 23 csomós sebességet sem. A hajó tengerállósága sok kívánnivalót hagyott maga után, az Atlanti-óceán viharait valószínűleg nem bírta volna.
 A CONTE DI CAVOUR és testvérhajói a GIULIO CESARE, CAIO DULIO és a LEONARDO DE VINCHI már korszerűbb egységek voltak, azonban a páncélzatuk gyengesége miatt még az osztrák-magyar hadihajókkal szemben is nehézségeik támadhattak volna. A hajók 23000 brt vízkiszorítással 13 db darab (3x3 és 2x2 toronyban) 30,5 cm lövegekkel, vízvonalon 250 mm-es, fedélzeten csak 38 mm-es, a felépítmények és ágyútornyok 280 mm-es páncélzattal készültek. 1197f ő teljesített rajtuk szolgálatot.
Osztrák-Magyar Monarchia
 Az Osztrák-Magyar haditengerészet a VIRIBUS UNITIS dreadnought osztály építésével érte el fejlődésének csúcsát. Testvérhajók: TEGETTHOFF, PRINZ EUGEN és SZENT ISTVÁN. A hajók 22000 brt vízkiszorítással épültek. 151 méter hosszúság, 27,9 méter szélesség és 8,2 méteres merülési mélység jellemezte őket. Páncélzatuk: 280 mm-es vízvonalon, felépítményen és az ágyútornyokon. A fedélzeten csak 48 mm, ez a hajók gyenge pontja volt. 21 csomós sebességük átlagos a kor csatahajóihoz képest. Fegyverzet: 12 darab (4x3 ágyútornyokban) 30,5 cm-es nehézlöveg, 12 darab 15 cm, 18 darab 7 cm, 2 darab 4,7cm-es ágyú és 4 darab 45 cm-es torpedóvető. A hajó konstrukciós hibája volt a magas metacentrikus középpont. Magyarul ez azt jelentette, hogy a hajók tengerállékonysága nem volt megfelelő, és egyik oldalon vízvonal alatt szenvedett sérülés esetén felborulhattak. A csatahajók megfeleltek a földközi-tengeri hadviselésre kifejlesztett csatahajók követelményeinek.
Japán
 A császári flotta már a DREADNOUGHT-al egyidőben megkezdte a SATSUMA csatahajó építését. Ez a hajó az orosz-japán háború tapasztalatainak leszűrése után, saját tapasztalatokból, hazai fejlesztéssel készült. A hajó valójában a sorhajó és a dreadnoguht átmenete, mivel a lövegek hiánya miatt nem tudták a nehéztüzérség minden lövegét azonos űrméretű ágyúkból összeállítani. A SATSUMA fejlesztése a lövegek késedelmes elkészítése miatt elhúzódott. Ezért a japán hajó vízrebocsátása két évvel később történt, mint a brit csatahajóé.
Japán legsikerültebb csatahajói az ISE és a HYUGA voltak. Szolgálatba állításuk idején a világ legnagyobb hajói közé tartoztak 38000 tonnás vízkiszorításukkal. Ágyúik is 35,6 cm-es űrmérettel büszkélkedhettek. 1376 fős legénység szolgált rajtuk.
Japán a csatacirkálók építésében élen járt. A brit LION osztály mintájára tervezett hajók közül a KONGO-t Angliában is építették. Testvérhajói: HARUNA, HEI, KIRISHSIMA már japán hajógyárakban készültek. 36000 tonnás vízkiszorításukkal 203 mm-es vízvonali, 152 mm-es fedélzeti, 254 mm-es felépítményi, és 229 mm-es lövegtorony vértezetükkel csatahajónak is nevezhetnék őket. A főfegyverzetük csak 8 darab lövegből állt, de ezek 35,6 cm űrméretűek voltak. Minden hadihajóval siker reményében harcolhattak. 14 db 15,2 cm, 8 db 20 cm-es löveggel és 4 darab torpedóvetővel is rendelkeztek. Sebességük elérte a 30,5 csomót. Személyzetük. 1437 fő volt.
Oroszország
 Az orosz-japán háború után meggyengült cárság csak 1910-ben tudta első dreadnought típusú csatahajóit legyártatni. Az orosz tervek alapján cuniberti rendszerben épített hajók brit kazánokkal, turbinákkal és lövegekkel készültek. A lövegeket licencben gyártották. A hajók 1907-1914 között épültek, de 1917-ig egyet sem tudtak átadni a flottának felszerelési nehézségek miatt. 12 darab 30,5 cm lövegükkel, 21 csomós sebességükkel, gyenge 102,127 és 255 mm-es változó vastagságú vízvonali páncélzatukkal átmeneti típust képeztek a csatahajó és a csatacirkáló között. A hajók nevei: GANGUT, SZEVASZTOPOL, PETROPAVLOVSZK és POLTAVA.
A fekete tengerre szintén rendelt a nyikolajevi hajógyártól az orosz flotta dreadnoughtokat. A típus a GANGUT osztály módosított, kissé javított változata volt kisebb kéményekkel és felépítményekkel. Fegyverzetük azonos a GANGUT osztállyal. Erősebb 50-263 mm-es vízvonali páncélzattal készültek. A hajók nevei: IMPERATCIJA MARIJA, JEKATYERINA II és IMPERATOR ALEXANDER.
A dreadnought csatahajók és a csatacirkálók újabb forradalmat okoztak a haditengerészeteknél. Az 1914-ben kitört világháború az óceánokon és tengereken késztette vizsgára a részt vevő államok flottáit.
|
|
|
Cikkek 
(0 szavazat)
Írta: Laci () 2009. január 02. Péntek 12:21