| By Steer,
on 2005. February 23. Wednesday 19:24
|
Average user rating :  (0 vote) |
Views : 32484  |
Favoured : None |
Published in : Articles, Intermittent |
There are no translations available
A cikksorozatban a hajó építését követhetitek nyomon.
- Méret: 1:200
- Hossza: 760 mm
- Saját építés
Gyerekkorom óta érdekelt ennek a tragikus sorsú hajónak a története. Különösen a sokak által ismert filmrészlet volt rám nagy hatással, ami a hajó pusztulását örökítette meg. Ugyanolyan borzalommal öltött el annak idején, mint a Hindenburg katasztrófáját megjelenítő képkockák. Ám a Szent István nekünk magyaroknak sokkal többet jelent, mint egy elpusztult csatahajó. Első királyunk nevét viselte az első magyar építésű csatahajó és első harci feladata közben a tengerbe merült. A világháború után a szerencsétlen magyar sors jelképévé vált. Egyre többet olvasva erről a korszakról, érlelődött bennem, hogy el kellene készíteni a hajó modelljét. Ez az érlelődés több mint 30 évig tartott, végül idén nyáron belekezdtem.
Elsőként a rajz beszerzése, és átrajzolása volt a feladat. Mivel rajzot csak a Viribus Unitis-ról tudtam szerezni, a terveket némileg módosítani kellett a Szent István sajátosságainak megfelelően. A különbség számbelileg nem sok, de látványban jellegzetes eltérések voltak a hajóosztály másik három tagjához ( Tegethof, Prinz Eugen, Viribus Unitis ) képest.
A hajótest
 Az elkészült rajz alapján a bordák és a gerinc 2 mm-es sztirol lemezből lézerrel lettek kivágva. Sajnos a sztirol és a lézer nem szívelik egymást túlságosan, meglehetősen olvadt, égett felületet kaptam a vágott éleken. Ezen azért egy kis csiszolással lehetett javítani. Elsőként fából építőágyat készítettem és erre kerültek fel a bordák és a gerinc.
 Az építőágy hasznos dolog, stabilan tartja a szerkezetet, nincs csavarodás, ferdülés és minden méréshez fix támpontot ad, hiszen a vízvonallal párhuzamos. Ezen kívül a középvonal is ellenőrizhető folyamatosan az építés alatt.
 Az összeállítás után a bordák becsiszolása következett a hajótest ívének megfelelően és kezdődhetett a palánkozás. A palánkok szintén sztirol lemezből készültek, vastagságuk 1 mm. Ezt egyszerűen tapétavágó késsel szabtam fel fémvonalzó mellett. A palánkok felrakását az alsó ütegfedélzet vonalában kezdtem, mivel a felső fedélzet többször is megtörik, ezért ehhez az ívet nem lehetett igazítani. Itt a hajóoldal még elég egyenes, ezért 8 mm palánkszélességgel kezdtem, felváltva egyszer a jobb, aztán a baloldalon. Később a nagyobb görbület miatt 6, majd 4 mm-re csökkentettem a szélességét.
A ragasztáshoz a műanyag maketteknél bevált Humbrol Precision ragasztót használtam. Ezzel könnyen és gyorsan lehet a palánkok élét is ragasztani. Mivel a palánkozás egyrétegű, ráadásul igen vékony, meglehetősen pontosan kellett dolgozni, hiszen 1 mm-es palánkot nem nagyon lehet csiszolással kiegyengetni. A palánkozás végeztével az építőágyról levéve, kiegészítő belső bordázatot kapott a test.
 Aztán csiszolás, majd a vízvonal alatti és feletti páncélövek, a farrész és a kimaradt felső fedélzet alatti palánkok felragasztását kellet még elvégezni. A fedélzet borítása előtt még el kell készteni az ablaknyílásokat, a hajócsavarok tartóit, kormánylapátokat, valamint az oldalsó 12 db 150 mm-es löveg kazamatáit.
 Az utóbbiakat kezdtem először, ezeket ugyanis részben lefedi a fedélzet.A kazamatákat 2 és 3 mm-es sztirol lapból formáztam meg, közöttük a páncélzatot 2 mm-es lemezből láng fölött hajtottam meg, majd összeragasztottam.
 Ezután a két fél került ragasztásra és beillesztése a hajóba .
 A lövegek forgó páncélzatát egyenként esztergáltam 7 mm sztirolból, alul felül lezárva és a lövegek helyét kialakítva.
Itt elmondok egy apró ötletet arra az esetre, ha valamiben pici, nem szabályos kör alakú lyukat kell reszelni. Erre nagyon alkalmasak a kis átmérőjű csavarok. A tűreszelők legtöbbje nagyobb mint 3 mm, ráadásul kúpos kialakításúak. Az én esetemben a nyílások 2,2 mm szélesek.
  A jelen állapot.
Folyt. Köv. Steer, Újhelyi László
|
