Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett

1. A haditengerészet felépítése:

A haditengerészet a flottából, hadikikötőkből, tengerészeti szertárakból és telepekből, képző intézetekből, valamint a személyzetből áll. Erőssége a tengeri kereskedelem kiterjedésétől, annak élénkségétől, a tengeren túli összekötések jellegétől, valamint esetleges gyarmatok és saját országának sajátosságaitól függ. Míg Nagy- Britannia, Francia-, és Olaszország nyílt tengeri hadiflották felett rendelkeztek, Ausztria- Magyarország flottája inkább csak a parti háború céljait szolgálták. A hajók minősége, felszerelése is e célnak megfelelően volt kialakítva. A haditengerészet intézményei és berendezkedései az alábbiak szerint osztályozhatóak (1. ábra):

1. A flotta:

Hajó típusok:

Páncélos fregatt: az első páncélos hajókat nevezték így, mivel a fregattra emlékeztettek. Három árbocuk, egy üteg soruk volt. Vízkiszorításuk 3000- 7000 tonna volt. 12- 15 cm-es kovácsoltvas páncélzatuk viseltek. Fegyverzetük 16- 30 db 15- 18 cm-es vont csövű ágyúkból állt, melyet a torpedónaszádok megjelenése után gyorstüzelő ágyúkkal is kiegészítettek.

Kazamatahajó: az előbbiekhez hasonlítottak. Kevesebb számú, de nagyobb ágyúkat hordtak (6- 10 db 23- 28 cm- es), amelyeket a hajó középső részén az ún. kazamatákban helyeztek el. Vízkiszorításuk 5000- 8000 tonna, páncélzatuk 15- 35 cm vastag, sebességük 13- 15 csomó volt.

Sorhajó (vagy toronyhajó): az 1890-től 1906-ig tartó korszak alapvető típusa volt. Viszonylag rövid, zömök test vastag páncél jellemezte. Vízkiszorítása 5- 11 000 tonna, sebessége 15- 20 csomó volt. Fegyverzetét általában két forgatható toronyban elhelyezett 4 db 24 - 30, 5 cm-es ágyú, 8 - 12 db 12- 19 cm –es és 4,7 – 7 cm-es löveg alkotta.

Pre-dreadnought (vegyes nehéztüzérségű sorhajó): a sorhajók főtüzérsége mellett, félnehéz főtüzérséggel is ellátták, ami 8 db 24 cm –es löveget jelentett. Vízkiszorításuk 14 tonna volt.

Dreadnought: a típus nevét az 1906 –ban épült brit Dreadnougtról kapta, amellyel megszületett az egységes nehézfegyverzetű csatahajó. Vízkiszorításuk 21 000 tonna sebességük 20 – 21 csomó volt. 12 db 30,5 – es ágyút, 12 db közepes, és 18 db könnyű löveget hordtak.

Partvédő páncélos: a kor csatahajóinál kisebb méretek erős páncélzat, alacsonyabb sebesség jellemezte. Vízkiszorítása 6000 tonna, sebessége 18 - 20 csomó volt. Fegyverzetét 4 db 24 cm – es ágyú alkotta.

Páncélos cirkáló: a sorhajókkal egy időben keletkezett. A flották kisebb, gyengébb, de gyorsabb egységei voltak. Feladata a felderítés, a gyarmatok és kereskedelmi útvonalak védelme és az ellenség kereskedelmi hajóinak elfogása volt. Vízkiszorítása 6000 – 8000 tonnasebessége 18 - 22 csomó volt- Fedélzetén 2 db 24 cm – es és 8 db 15 - 19 cm – es ágyút hordott.

Cirkáló: a páncélos cirkálónál kisebb, gyengébb páncélzatú és fegyverzetű, de gyorsabb hajó volt. Feladatuk azonos volt a páncélos cirkálóéval. Vízkiszorítása 1500 - 4000 tonna, fegyverzetük 10 – 12 cm – es ágyúvolt.

Romboló: feladata a nagyobb hajókat fenyegető torpedónaszádok biztonságos távolban történő megsemmisítése, konvoj kíséret ellátása, felderítés, később a tengeralattjárók felderítése, megsemmisítése. Vízkiszorítása 400 – 1000 tonna, sebességük 28 – 34 csomó volt. Fegyverzetét 6 – 8 db 4,7 – 10 cm- es lövegek, valamint torpedóvető csövek alkották.

Torpedónaszád: az 1870 – es években feltalált torpedó hordozására kialakított kisméretű, gyors hajótípus volt. Két változata volt ismert, a kisebb partvédő, valamint a nagyobb nyílttengeri típus. Vízkiszorítása 80 – 250 tonna, sebessége 25 – 30 csomó volt. Fegyverzete a torpedón kívül 2 – 4 db 3,7 – 7,6 cm – es ágyúból állt.

Tengeralattjáró: az önjáró torpedók bevetésére legalkalmasabb felszínen belsőégésű motorral, a víz alatt elektomotorral hajtott hajótípus. Vízkiszorítása: 250 – 500 t, sebessége 10 -. 15 csomó volt. Fegyverzetét a torprdóvető csöveken kívül 1 – 2 gyorstüzelő ágyú volt.

2. Hadikikötőket a hozzátartozó part-erődök, a flotta és a tengerészeti szertárak alkották.

3. Tengerészeti szertárak és telepek hajógyárakból, sólyákból, dokkokból, tüzérségi, torpedó-, akna-, stb szertárakból, élelem és ruhatárakból álltak. Feladatuk a hajók építése, javítása és a felszerelése volt.

4. Képző intézetek a tisztek nevelését, a különleges szolgálati ágakba valókiképezést végezték.

5. A személyzetet a hajók legénysége, a hajógyárak munkásai és a különféle ágak személyzete, valamint a tisztikar alkotta.

2. Az osztrák-magyar haditengerészet szervezete:

1862-ig a haditengerészet Hadügy minisztérium joghatósága alá tartozott. Az 1857-től a haditengerészet önállóvá vált és pénzügyileg függetlenedett a hadseregtől 1862 januárjában létrehoztak egy új minisztériumot, a flottáért és a kereskedelmi tengerészetért felelős Tengerészeti Minisztériumot, amely 1865-ig állt fenn, amikor Burger tengerészeti miniszter kérte a minisztérium megszüntetését. A kereskedelmi tengerészetet a Kereskedelmi Minisztérium alá rendelték, a haditengerészetet pedig ismét a Hadügyminisztérium alá, ahol igazgatására létrehoztak egy haditengerészeti osztályt. 1868-ban Wilhelm von Tegetthoff lett a Haditengerészeti Osztály vezetője, és átszervezte a tengerészet rendszerét. A haditengerészet parancsnokai egyben a Haditengerészeti Osztály vezetői is voltak Ez a rendszer az 1918-as Cattarói matrózlázadásig maradt fent. Utána külön választották a flottaparancsnoki beosztást a haditengerészeti beosztástól. Így külön főnökük lett azoknak. (Horthy Miklós és Holub Ferebc személyében.) Összekötő és tanácsadó tisztként (lovag Franz von Keil) pedig a badeni főhadiszállásra került, mint az uralkodó rendelkezésére álló admirális.

Korábban a legénység több csoportba szerveződött, a matrózok mellett voltak tengerészgyalogosok és szárazföldi tüzérek is, akiknek saját tisztjeik parancsoltak. Tegetthoff megszüntette ezt a különállást, és a legénységi állományt a Matrózhadtestbe osztotta be. A tengerészgyalogos tisztikart megszüntette, a szárazföldi tüzértisztekből műszaki hivatalnokok lettek.

A cs. kir. haditengerészet parancsnokai és főparancsnokai, 1786-1918.

George Simpson (1786 nyara -1797 október)James Ernest Williams (1797 november -1798 február)Andrea Querini gróf (1798 február - 1802 január)Joseph L'Espine gróf (1802 január - 1805 augusztus)Silvestro Dandolo gróf (ideiglenes, 1805 augusztus - december)Joseph L'Espine gróf (ideiglenes, 1806 január - 1807 április; kinevezett, 1807 április . 1810 január; ideiglenes, 1813 augusztus - 1814 július)August de Conninck (1814 július - 1824 március)Amilcaro Paulucci márki (1824 március - 1844 augusztus)Frigyes főherceg (1844 augusztus - 1847 október)Silvestro Dandolo gróf (ideiglenes, 1847 október - november)Anton von Martini (1847 november . 1848 március)Gyulay Ferenc gróf (ideiglenes, 1848 március - szeptember)Anton von Martini (1848 szeptember - 1849 február)Gyulay Ferenc gróf (ideiglenes, 1849 február - március)Hans Birch von Dahlerup (1849 március - 1851 augusztus)Franz von Wimpffen gróf (1851 augusztus - 1854 szeptember)Ferdinánd Miksa főherceg (1854 szeptember - 1864 január)betöltetlen (1864 január - 1868 március)Wilhelm von Tegetthoff (1868 március - 1871 április)Fridrich von Pöck báró (1871 április.-83 november)Maximilian Doublebsky von Sterneck (1883 november -97 december)Herman von Spaun (1897 december – 1904 októberRudolf Montecuccoli (1904 október – 13 február)Anton Haus (1913 február – 1917 február)betöltetlen (1917 február – április)Maximilian Njegovan (1917 április – 1918 február)betöltetlen (1918 február – november)Háborús flottaparancsnokok 1914 - 1918Anton Haus FT (1913 február – 1917 február)Maximilian Njegovan T (1917 április – 1918 február)Horthy Miklós ET (1918 február – november)A tengerészeti osztály vezetói 1865 - 1918Ludvig von Fautz AT (1865 július – 1868 március)Wilhelm von Tegetthoff AT (1868 március - 1871 április)betöltetlen (1871 április – 1872 október)Fridrich von Pöck báró (1871 április-1883 november)Maximilian Doublebsky von Sterneck T (1883 november -1897 december)Herman von Spaun T (1897 december – 1904 októberRudolf Montecuccoli T (1904 október – 1913 február)Anton Haus FT (1913 február – 1917 február)Karl Kailer von Kaltenfels AT (1917 február – április)Maximilian Njegovan T (1917 április – 1918 február)Franc von Holub AT(1918 február – november)

A Császári és Királyi Hadügyminisztérium Tengerészeti Osztálya volt a haditengerészet legfelsőbb hivatala. Élére tengernagyi beosztású tiszt volt kinevezve (1918 februárjáig). A Tengerészeti Osztály vezetője képviselte a közös hadügyminisztériumot minden, a haditengerészetre vonatkozó kérdésekben, és a haditengerészet költségvetését ő terjesztette a delegációk elé, és gazdasági ügyekben a Császári és Királyi Közös Legfelsőbb Számszéknek volt felelős elszámolni. A haditengerészeti Osztály valóságos minisztériumként viselkedett, de a haditengerészet ügyeiért továbbra is a közös hadügyminiszter volt a felelős. (2. ábra)

Szervezetszerű beosztása hasonló volt a Hadügy Minisztérium beosztásához és az alábbiak szerint tagozódott:

A tengerészeti osztály alá rendelt hatóságok:

Az itt felsorolt hatóságok és hivatalok élén egy magas rangú tengerésztiszt állt. A pólai Tengernagyi Hivatalnak, a Tengerszertár Parancsnokság és a Műszaki Bizottságon kívül -(melyek közvetlen tengerészeti parancsnokság alatt álltak)-, minden Pólában található haditengerészeti parancsnokság, hatóság, hivatal és intézet alá volt rendelve.

Így a Katonai Kikötő- Parancsnokság, -(mint köztes parancsnokság)- útján a Matrózhadtest is, amely szervezetileg három matróz- társcsoportra osztott 15 matróz századból állt. Feladata mind a hajók számára szükséges kiképzett legénységet, mind a tengerszertárban dolgozó katonai munkás személyzetet szolgáltassa. A tüzér- iskolahajó a tüzérségi személyzet, az akna- és torpedó- iskolahajók aknász és tordedó szolgálat, matróz- iskolahajó a matrózok képzésére szolgált.

Ezen kívül a Tengerészeti Vízrajzi Hivatal, a Sebencióban állomásozó hajósuhanc- iskolahajó, a pólai Tengerészeti Kórház, a Tengerészeti Alreáliskola, Tanoda, Fogház, Ruhatár is.

3. A haditengerészet személyzete

A haditengerészet személyzete: tengerésztisztekből és hadapródokból, hivatalnokokból és a legénységből állt.

A tengerésztiszteket a fiumei Tengerészeti Akadémián képezték. Az első évfolyamra 14 – 16 éves fiatalok jelentkezhettek. A tanulmányi idő négy év volt. Az utolsó vizsga sikeres letétele után a hallgatót tengerész hadapróddá avatták, és egyévi gyakorlati kiképzésre egy tengeri hadihajóra osztották be. A gyakorlati idő elteltével elvégezhette Pólában az egy éves tengerésztiszti tanfolyamot. Sikeres vizsga esetén tengerészzászlóssá nevezték ki, és csak ekkor került tiszti állományba.Aki középiskola elvégzése után jelentkezett tengerésztisztnek, annak, mint tengerészjelöltnek először egyéves tanfolyamot kellett elvégeznie, majd a gyakorlati hajószolgálat és vizsga után válhatott csak tengerész hadapróddá. A tengerésztisztek szakképzését (tüzér, torpedó, akna, távíró stb.) 6 – 8 hónapos tanfolyamokon, Pólában végezték; ide bizonyos szolgálati idő után vezényelték őket.Ha a tengerészeti Akadémiát végzett tengerésztiszt leszerelt, a polgári tengerhajózás, mint rövidtávú tengerészkapitányokat, sorhajóhadnagynál magasabb rangúakat, pedig mint hosszújáratú kapitányokat alkalmazhatta.A tengerésztiszti karba sorolták még az orvosokat, a hadbírókat és a lelkészeket.

A hivatalnoki kar különleges szakismereteknek megfelelően oszlott meg, a gépész- és üzemmérnökök, hajóépítő-mérnökök, tüzérségi-mérnökök, szárazföldi- és vízépítészet mérnökök, különleges műszaki szolgálatban alkalmazottak, továbbá gépész és művezetők, tanárok, valamint a Vízrajzi Hivatalban, a gyógyszertárban alkalmazott hivatalnokok és tengeri biztosok között. A hivatalnokok pótlása a polgári életből önként belépő, és megfelelően kiképzettek által történt.

A tengerészlegénység sorkötelesekből és önkéntesekből került ki, és a bevonulás után IV. osztályú matrózkánt kaptak beosztást. Az alapkiképzés után az eredményüktől függően III. vagy II. osztályú matrózok lettek. Önkéntesként 14 éves kortól lehetett jelentkezni. Azokat vették fel, akik erős, egészséges testalkattal, és némi iskolai előképzettséggel rendelkeztek. Ők, mint hajósinasok a hivatásos altisztképző iskolába kerültek. Két ilyen iskola működött a sebenciói hajós iskola és a pólai gépész iskola. A három éves tanulmányi idő alatt altisztekké képezték ki őket a megfelelő szakágakban. Minden iskolában eltöltött év után egy évet ténylegesen szolgálni voltak kötelesek. A suhancok száma összesen 300, a felvétel szeptemberben történt.A további kiképzés és előléptetés úgy történt, mint a besorozott altiszteké, de az önkéntesek előnyt élveztek alaposabb előképzettségük miatt.A sorállomány tényleges szolgálati ideje 4 év volt. Ezután még 5 évet tartalékos és további 3 évet mint tengervédelmi szolgálatra kötelezett tartották nyilván, de békében sem tovább képzésre, sem hadgyakorlatra nem hívták őket be.A haditengerészetnél létezett az egy éves önkéntes kategória. Ezt a szolgálatot az érettségizett, illetve a főiskolát végzett sorkötelesek teljesíthették.A rendes sorkötelesek bevonulásuk után Pólában a Matrózkarnál elvégzett hathetes alapkiképzés után szakmai kiképzésre kerültek (tüzér, torpedós, aknász stb). A vasipari szakmával rendelkezők gépész-, illetve elektrotanfolyamon vehettek részt; ennek elvégzése után altiszti rendfokozatot kaptak. Ők a négy éves tényleges szolgálati idő után tovább szolgálatra jelentkezhettek, és újabb iskolák elvégzése után törzstisztekké léphettek elő. Kellő rátermettség esetén gép- és elektro üzemvezető is válhatott belőlük, és sorhajókapitányi rangnak megfelelő rendfokozatot is elérhettek.

Rendfokozatok a haditengerészetnél

Tiszti rendfokozatok

* Korvetthadnagyi rendfokozatot tartalékos tiszt, hivatásos segédorvos és művezető kaphatott

A haditengerészet különböző szakágakban, szakterületen beosztott tisztjeinek rendfokozati elnevezése eltért a kifejezetten hajózótisztiekétől. Ilyen szakterületek, szakma a lelkész, bíró, orvos, mérnök, gépüzemvezető, számvivő, vízrajzi tisztviselő, tanár, művezető, rajzoló, irodai tisztviselő volt.

Tiszti vállapok

Tengernagyok			Törzstisztek
Flotta tengernagy			Sorhajókapitány
Tengernagy			Fregattkapitány
Altengernagy			Korvettkapitány
Ellentengernagy
Főtisztek			Zászlós
Sorhajóhadnagy			Tengerész zászlós(Tengerész apród)
Fregatthadnagy
Korvetthadnagy

Legénységi rendfokozatoktörzsaltisztek

Szakszolgálatok jelvényei

Karbantartó szolgálat	Elektromos szolgálat	Gépész szolgálat
Fedélzeti szolgálat		Kormány szolgálat
Repülő szogálat	Repülő szállás mester	Híradó-távírász szolgálat
Egészségügyi szolgálat	Zene szolgálat	Élelmezési szolgálat
Tüzérszolgálat		Akna szolgálat
Torpedószolgálat	Fegyverszolgálat

A hajót irányító tiszt a kapitány volt. (A kapitány a haditengerészetben nem rendfokozat, hanem a hajó parancsnokot jelöli.) Utána következik az első tiszt, aki belső szolgálatot, gyakorlatokat vezette, a hajó szerepkönyvét állította össze és a parancsnok felé mindenért felelős volt a hajón történtekért; a közvetlen alá rendelt legmagasabb altiszt a csónakmester volt. Rangban következtek:a tüzérségi tiszt a tüzérségi kiképzés és gyakorlatok vezetője, alá rendelt altiszt a tüzérmester az összes tüzérségi anyagszerek és lőszerraktárak kezelője;a navigáció- vagy hajózást vezető tiszt, aki a hajónak vezetéséért, valamint a csillagászati megfigyelések elvégzéséért volt felelős, beosztottja a kormánymester volt.

A többi tiszt így a üteg-, torpedóparancsnok, manővertisztként volt alkalmazva, és négy óránként szolgálatot mint őrtisztek teljesítettek. Ők irányították az őrszolgálatban álló legénységet (a legénységnek felét), felelősek voltak a hajó vezetéséért és négy órán át tartó őrszolgálati alatt a fedélzetet nem hagyhatták el. A hajógépének működéséért a vezető gépészmérnök volt a felelős, aki mellé 2-3 gépész őrszolgálatra volt rendelve. Az őrszolgálatban levő gépész az őrtisztől vette a parancsokat és annak utasításai szerint szabályozta a gép járatát. A gépek és kazánok kezelő személyzete a hajó nagyságához viszonyítva 50-80 fő volt. A gépanyagszerek kezelője a gépmester volt. (3. ábra)

A szolgálati beosztás A legénység két osztályra volt osztva szolgálatban, illetve pihenőben lévők. A szolgálat négy óra hosszat tartott. Ennek felosztását az alábbi táblázat mutatja be.

A hadihajókon az ébresztő reggel 5 órakor volt, ekkor a hajó pihenőben lévő személyzetének is fel kellett kelnie, és az őrséget 8 órakor vette át. A szolgálatból lelépő osztály15 percel 8 óra előtt kapta meg a függőágyát és 8 órakor már bele is fekhetett. Saját kabinjuk nem volt, azt két kampó helyettesítette. 3 óra 45 perc volt a leghosszabb idő, amelyet egy hadihajó matróza egyhuzamban átalhatott. Miközben szinte óránként végig bújt ágyuk alatt a „vizsgáló őrség”, amely azt nézte, hogy a hajón minden rendben van-e. Éjfélkor ez a kipihent osztály váltotta fel a fedélzeten maradt másik osztályt, 15 percel éjfél előtt már felriasztották, hogy teljesen elkészülve és fölszerelve vegye át a szolgálatot, amely 3 óra 45 percig tartott. 4órakor ismét lefekhetett 50 percre az 5 órás ébresztőig.

4. A haditengerészet szolgálati egyenruhája

Az egyenruha mind a tisztek, mind a legénység számára sötétkék posztóból készült. A nyári szolgálati ruha mindenki számára egyaránt fehér volt.

A tisztek és a magasabb rangú altisztek aranygombos. flottakabátot viseltek, amelynek újhajtókáján voltak az aranycsíkokból álló rendfokozati jelölések. A fehér flottakabáton a rendfokozati jelvény a váll-lapra került. A tiszteknek és az altiszteknek oldalfegyvere díszes tengerészkard volt. Díszöltözetben a tisztek a kabát felálló gallérján, az altisztek a váll-lapon viselték a rangjelzést. A tisztek aranyrojtos válldíszt (epoulettet) viseltek.

A legénység a flottakabát helyett rövid matrózinget hordott világoskék matrózgallérral. A rendfokozatot jelölő csillagokat a gallér sarkaira varrták. A legénység matrózsapkáján a fekete selyemszalagon arany szövésű felírással ez állt: K. u. K. Kriegsmariene. A behajózott legénység sapkáján a hajó neve állt.

Sorhajóhadnagy nyári flottakabátja

5. A haditengerészet lobogója

Az osztrák-magyar haditengerészet lobogóját II. József rendszeresítette 1787, január 1-én. A korábban használt lobogót azért szüntették meg, mert azonos volt a toszkánai nagyherceg Habsburg I. Lipót hajóinak aranysárga alapon szárnyait kiterjesztő, fekete, kétfejű sast ábrázoló, Habsburg-jelvényes lobogóval, és ez többször vezetett diplomáciai bonyodalmakhoz.

A flotta zászlója 1730 körül	A flotta zászlója 1743 körül

Hadilobogó 1787-től

l

Csúcslobogó (Wimpel)

Az új lobogóval együtt bevezetésre került a csúcslobogó, amelyet az árboc csúcsán viseltek a hajók, ha a sorhajókapitány, vagy egy kötelék parancsnoka a fedélzeten tartózkodott.

1828-an újabb változások történtek a lobogók és árbocszalagok terén. Új méltóságokat, és beosztásokat jelölő lengőket, szalagokat és lobogókat vezettek be. A csúcslobogó megmaradt eredeti jelentésében. Az udvari zászlót akkor viselt a hajó, ha az uralkodóház valamelyik tagja tartózkodott a fedélzeten. A parancsnoki lobogót akkor kellet felvonni, ha tengernagyi rangot viselő személy tartózkodott a fedélzeten.

A megkülönböztetés újabb lobogóit 1853-54–ben vezették be. Ezek a vezértengernagyi, és a korábbi tengernagyi lobogó újabb változata volt. A parancsnoki lobogót átnevezték a korábban használatos „cornette”-ről „Komodore-Standerter” –re.

Vezértengernagyi lobogó 1853	Tengernagyi lobogó 1853

1869-ben megváltozott a kereskedelmi lobogó. Ez II. József lobogóparancsa óta a haditengerészeti lobogót használta. A kiegyezés hatására ez azonban megváltozott oly módon. Hogy a lobogórúdhoz közelebbi fele a korábbi mintát viselte, még a másik fele magyar nemzeti színt kapott középen a magyar címerrel.

Kereskedelmi lobogó 1869-től

1880-ban újabb változások következtek be az árboc szalagok és a sztenderdek között. A korábbi vezértengernagyi lobogóneve tengernagyi lobogó lett. Az eddigi tengernagyi lobogó császári királyi tábornokok „kitüntető megkülönböztetés lobogója” lett. A parancsnoki standard mellett bevezették a rangelsők kitüntető lobogóját, melyet az a hajó vont fel, amelyen a kötelék rangelső kapitánya tartózkodott.

1894–ben újabb zászlókat vezettek be. Új lobogókat vontak fel, ha az uralkodó és a felesége, vagy az uralkodóház más tagja tartózkodott a fedélzeten. Az 1853–ban rendszeresített tengernagyi lobogó helyére a tengernagyi, altengernagyi, ellentengernagyi lobogó lépett. A szárazföldi tábornokok számára is új rangjelző lobogókat rendszeresítettek, így a táborszernagyit, lovassági tábornokit, altábornagyit és a vezérőrnagyit.

Császár és király standardja	Császárné királyné standardja	Főhercegek főhercegnők lobogója
Tengernagyi lobogó	Altengernagyi lobogó	Ellentengernagyi lobogó
Táborszernagyi lobogó	Főszállásmesteri és lovasságitábornoki lobogó	Altábornagyi lobogó
Vezérőrnagyi lobogó

1915-ben új haditengerészeti lobogót fogadnak el, amely mind az osztrák, mind a magyar állam szuverén összetartozását jelképezi. A lobogóra az ausztriai-ház címere mellé felkerült az Árpád-ház címere is, amelyet a magyar korona zárt le. A lobogó bevezetését a háború végéig elnapolták.

Farlobogó 1915

Császár és király, ill.császárné és királynéstandardja 1915	Főhercegek, főhercegnőkstandardja 1915

6. Lobogó használat

A hadilobogót a hajók tatján lévő lobogórúdon viselték. Az uralkodói, rangidősségi lobogót a főárboc sudarára, a parancsnoki, és szolgálati lobogókat, valamint a az illető rendfokozatának megfelelő lobogót, valamely árboc sudarára vonták föl. A parancsnoki és szolgálati lobogókat (lengőket, jelvényeket) a keresztárbocra vagy a főárbocra vonták fel. Azokon a hajókon, amelyeken nem tartózkodott magasabb rangú tengerészeti parancsnok a szolgálati lobogót viselték. A hazai kikötőkben horgonyzó hajókra vasárnap és ünnepnapokon az orrlobogót is felvonták. A lobogót általában reggel 8 órától naplementéig tartották az árbocon. Az uralkodói lobogót a rang és parancsnoki jelvényeket, valamint az árboc szalagot éjjel is viselték. A lobogó felvonásakor mindenki a fedélzeten tartózkodott –hacsak nem volt, valamilyen halaszthatatlan tevékenységgel megbízva- és arccal a lobogó felé fordulva tisztelgett.

A hadihajón végezhető tiszteletadások egyike a lobogódísz. Kétféle lobogódísz létezett a nagy és a kis lobogódísz.

A hajók a nagylobogó díszt csak nemzeti ünnepek során kikötőben viselték. Elől az orr lobogórúd fokán, árbocokon a keresztrúd magasságában, a taton a farlobogórúd fokán rögzített jelzőlobogók sorából, valamint az orr- és a farlobogóból és egy-egy nemzeti lobogóból állt, amely azokon az árbocokon volt kitűzve, amelyen nem volt árboc jelvény. A jelzőlobogók sorrendje I, W, H, K, M, O, L, N, T, J, P, U, Z, X, V, R, S, Y volt. Ha egy rend nem volt elég a fenti sorrendben folytatólagosan állították sorba a többit.

A kis lobogódísz az orr- és a farlobogóból és egy-egy nemzeti lobogóból állt azokon az árbocokon, amelyen nem volt árboc jelvény. A kis lobogódíszt ünnepélyes alkalmakkor menetben is viselték, de menetben nem volt az orrlobogó felvonva.

7. A haditengerészet alkalmazása

A flotta hajóinak alkalmazását évenként egy szolgálatba állítási tervben állapították meg, amelyből a hajók felszerelésének célja- pl. külszolgálati, iskolai, gyakorlati vagy más célokra- is le volt írva. A szolgálatba állított hadihajók mindig hadszerűleg, a tartalékban levők úgy voltak leszerelve, hogy teljes felszerelésük egy pár nap alatt elvégezhető legyen.

1. KülszolgálatraA diplomáciai és a kereskedelmi- diplomáciai viszonyok megkövetelték, hogy az idegen vizeken az őrszolgálat teljesítésében saját hajók is közreműködjenek, hogy a birodalom polgárainak érdekeit, valamint a saját érdekeket megvédjék, valamint fenntartsák, szükség esetén akár fegyverrel is az állami tekintélyt. E célból AZ Osztrák – Magyar Monarchia a kínai és indiai vizekre évenként egy hajót küldött, a Földközi-, Adriai- tengeren egy hajórajt tartott felszerelve, Konstantinápolyban pedig állandóan egy hajót állomásoztatott.

2. Iskolai és gyakorlati célokraMinden évben néhány hónapra szolgálatba állítottak néhány vitorlás hajót a hadapródok, hajósuhancok és matrózok első tengerészeti kiképzése céljából, amelyek a saját vizeket csak ritkán hagyták el és az oktatás befejezése után ismét leszereltek.

3. Más célokraA hadihajóknak közhasznú célokra és a tudomány szolgálatában is alkalmazták. Minden idegen tengeren járó hadihajónak kötelessége volt felkeresett országok politikai, társadalmi, statisztikai, földrajzi viszonyairól adatokat szerezni, és ezekről jelentést tenni. A felségvizeket ábrázoló térképek, valamint a világító tornyok jegyzékeit elkészíteni, az összes térkép és világítótorony jegyzék nyilvántartása a pólai Vízrajzi Hivatalban történt.

Felhasznált irodalom:

• Csonkaréti Károly: Horthy, a tengerész; Zrínyi kiadó 1993
• Csonkaréti Károly: Az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészete
• Csonkaréti Károly: Hadihajók a Dunán; Zrínyi kiadó 1980
• Csonkaréti Károly-Benczúr László: Haditengerészek és folyamőrök a Dunán 1870-1945; Zrínyi kiadó
• Csonkaréti Károly: A császári és királyi haditengerészet lobogója;
• Haditechnika 2003/4
• Földi Pál: Az osztrák- magyar haditengerészet története Anno kiadó
• Kiss Csaba: A Császári és Királyi flotta kézirat
• Krámli Mihály A Császári-Királyi haditengerészet 1797-1866
• Krámli Mihály Magyarország és a Cs. És Kir. Haditengerészet ipari megrendelésének kvóta szerinti megoszlása 1890-1910
• Krámli Mihály A Császári és Királyi haditengerészet és Magyarország Propannonia Kiadó 2004
• Nagy Miklós Mihály: Boldog békeidők haditengerészei Kornétás kiadó 2003
• http://www.members.e-media.at/NOVARA/index.html

Utolsó frissítés : 2005. február 23. Szerda 19:59

Átlagos értékelés

   (0 szavazat)

Megjelenítve 3 a(z) 3 hozzászólásból