Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett

Az egész XVIII. században és a XIX. első felében hat orosz hadihajó kapta az Ingermanland nevet, és ez egyáltalán nem a véletlennel magyarázható. Ingermanlandiának a svédek az Izsori Földeket (finnül Ingria) nevezték, amely terület a XIV. századtól a Nagy Novgorod vodszki részéhez tartozott. A megnevezést Izsor korelam népétől kapták, akik még a VIIIIX. századokban települtek le a Néva partjain és a Finn-öböl keleti részén. A Moszkvai Rusz számára fájdalmas időben (XVII. század) Ingriát elfoglalták a svédek, és a stolbovoi béke (1617) alapján tartományuk lett. Több mint 80 évig Oroszországnak nem volt kijárata a Balti-tengerre, és csak az 17121714. években szabadították fel az orosz seregek Ingermanlandiát [1].

Ennek az eseménynek a dicsőségére az abban az időben a szentpétervári Admiralitásnál épülő hajók közül az ötödik kapta az Ingermanland nevet. Ezt a hajót egy orosz szolgálatban lévő angol mester, R. Kozenc építette. Kitűnő hadi és tengerjáró képességeinek köszönhetően az első Ingermanland I. Péter kedvenc hajója lett, az 1715., 1716., 1718., 1719. és 1721. évek hadjárataiban állandó zászlóshajója volt [2, 3]. A híres hajóépítő, A. A. Popov sok év elmúltával éppen ennek, a szerinte első Ingermanland-nak tündöklő értékelését adta: Tervrajzai és elemei első átnézésre megmutatják, hogy fő méretei igen arányosan lettek megállapítva; ugyanezeket az arányokat használjuk ma is A bordázat vonalvezetése kellemetes; a hajótest vízkiszorítása elegendő a szükséges teher hordozására; Az orr és a farrészek különbsége segítette a víz erős ráhatását a kormányra; összességében azt lehet mondani, hogy a fordulékonyság és a kormányengedelmesség tekintetében a legmagasabb szintet érte el a többiekkel szemben [4].

Az Ingermanland nevet viselő hajók jellemzőinek összehasonlítása

* Angol lábban (1 láb = 0,305 m).**A régi időszámítás szerint

Alekszander Andreevics mindössze egyben tévedett igen nagyra értékelte, de nem a péteri, hanem a második, 1735-ben épült Ingermanland-ot. Következésképp a kiváló és teljességgel megszolgált értékelés az ismert orosz hajóépítő, Péter fészkének fiókája G. A. Mensikov munkájának szól, akit még gyerekkorában besoroztak a fiatal Péter házi hadseregébe (1687-től Preobrazsenszkij és Szemenovszkij ezredek). Gavrila Andrejevics részt vett az azovi hadjáratokban (16951696), mint a Preobrazsenszkij ezred bombavetője. Mint Péter közeli beosztottját, kinevezték a hollandiai nagykövetségre önkéntesnek (1697), ahol az amszterdami Kelet-Indiai Társaság hajóépítő műhelyében dolgozott, a hajóépítésben megfelelő képzettséget elsajátítva. A szülőföldre visszatérve részt vett az Azovi Flotta részére a voronyezsi műhelyben készülő hajók építésében, később (17041705) már ő maga vezette a lugai műhelyben a vitorlás-evezős brigantin építését; első sorhajója (az 50 ágyús Pernov) építését 1710-ben kezdték. Egyelőre nem ismert okokból a hajóépítő mester címet Gavrila Andrejevicsnek csak 1721 áprilisában adományozták. A persidi hadjárat ideje alatt (1722 1723) Asztrahány, Nyizsnyij-Novgorod és Kazany műhelyeiben kereskedelmi hajók és laposfenekű dereglyék építését vezette, 17261731 között Szentpéterváron az Admiralitásnál az 54 ágyús Új Remény hadihajót építette, ami több mint 20 évet szolgált. Alá kell húzni, hogy Mensikov részt vett az első orosz hajóépítési Szabályzat elkészítésében és elfogadtatásában. Majd 40 éves hajóépítő tevékenysége alatt (1737 novemberében vonult nyugdíjba) Gavrila Andrejevics négy sorhajót, kétszáz különböző hadi és kereskedelmi hajót épített, és aktívan részt vett egy sor hajóépítő műhely felszerelésében [5].

Aláírások az Elméleti vonalrajzon: G. A. Mensikov hajóépítő mester aláírása, az Admiralitás Kollégiuma tagjainak aláírása (balról jobbra): T. Gordon, alatta V. Kozlov, távolabb Saunders, N. Szenjávin, M. Gossler, P. Bredalj és az utolsó V. A. Dmitrijev-Mamonov

G. A. Mensikov által a Szabályzat-tal teljes összhangban megépített 50 hajóból a 66 ágyús Ingermanland az első volt a sorban [2]. A péteri Ingermanland fő méretei eltértek a Szabályzat előírásaitól, ami teljes egészében érthető: Kozenc a vele azonos típusú 64 ágyús Moszkvá-val egyszerre építette, és a harmadik osztályú (60-66 ágyús) hajók fő méreteinek, arányainak és a hajótest architektúrájának kiválasztására speciálisan készített tervrajzok alkotója ő és I. Péter voltak. Ugyanebben az irányban ténykedtek R. Braun, O. Noy és F. Szklájev; az általuk épített hajók üzemeléséből levont tapasztalatok tették lehetővé a legjobb arányok meghatározását, amit a Szabályzat-ban rögzítettek.

Kozenc és Mensikov Ingermanland-jain egyforma kaliberű ágyúk álltak, ugyanakkor a számuk és a lövegcsövek konstrukciós-geometriai jellemzői különböztek. A hajótáblázatban (1715. május 3.) a Szentpéterváron és Kotlinában felszerelt hajókon mennyi és milyen kaliberű ágyú található rögzített, hogy az Ingermanland-on (Kozenc) huszonhat 24 és 12 fontos és tizenhat 6 fontos ágyú állt (összesen 68 db). Ugyanilyen fegyverzet lett megemlítve, de a fedélzeteken való elhelyezésük nélkül, az 1726. július 19-én, Koppenhágában megjelent orosz hajók kimutatásá-ban [6]. Meg kell jegyezni, hogy a hajók szolgálatának különböző éveiben a tüzérségi eszközök mennyisége a hivatalos 64 ágyúhoz képest váltakozott 6070 között, mivel a halfdeck-en (középfedélzet) és az orrfelépítményen 6 fontos ágyúkat is elhelyeztek.

Így R. Kozenc Ingermanland-jának fegyverzete a következőképp alakult hajóoldalanként: hondeck és operdeck (alsó és felső fedélzet) 13 ágyúállás, halfdeck (középfedélzet) 68 ágyú, attól függően, hányat állítottak fel az orrbástyán. Mensikov rajzaiból [7] világosan kivehető, hogy a hondeck-en és az operdeck-en 12 ágyúállást helyeztek el, a halfdeck-en hetet; ehhez hozzá kell tenni a két orrágyút, amit igaz, a rajzokon nem ábrázolnak (az orrbástya szerkezeti kialakítását Mensikov nem fejezte be); a hajón 66 ágyúállás található. A fegyverzet, a lövegek méretének és elhelyezésének kiválasztásakor Gavrila Andrejevics szigorúan betartotta a Szabályzat előírásait.

Az ágyúállások számát és elhelyezését tekintve A. A. Popov ennek megfelelően alkotta meg saját rajzát; ugyanakkor a kísérő táblázatban az alábbi adatokat adta meg: A hondeck-en 30 fontos ágyú 24, az operdeck-en 16 fontos 24, a középfedélzeten 4 fontos 14, az orrbástyán 4 fontos 2 [4]. A XVIII. századi orosz hadihajók ilyen fegyverzet-elrendezése nem felel meg a valóságnak. A Szabályzat Admiralitásról és hajóépítő műhelyekről szóló cikkének (1722. 1. fejezet 12 §) megfelelően: Milyen ágyúkat kell használni a hajókon az osztályozás szerint [8], a 66 ágyús hajónak ajánlott a hondeck-en 24, az operdeck-en 12, a halfdeck-en 6 fontos ágyúk (azaz ugyanazon kaliberűek, mint R. Kozenc Ingermanland-ján. Mensikov, 1733-ban foglalkozott a Szabályzat, 1723. tüzérségi részével, ahol ezek a kaliberek már erősen rögzítettek az ágyúállások méretéhez, és a fedélzeteken elhelyezett számuk is adott. Ezen kívül 30 fontos ágyúkat Péter 1716. december 13-i rendeletével rendszeresítették a flottánál, amikor Kozenc Ingermanland-ja már leszerelésre került; és csak az I. és II. osztályú hajókon (100 és 80 ágyús) alkalmazták őket (1767-ig). Meglepő, hogy olyan gyakorlott hajóépítő, mint A. A. Popov, nem fordított figyelmet az ágyúnyílások szabvány méretei, felső élük fedélzet feletti magassága és a tüzérségi fegyverzetnek megfelelő köztük levő távolság közötti eltérésére. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés: milyen információt használt A. A. Popov a kutatásainál? Hiszen nem vette észre az elvi eltéréseket az angol iskola, aminek képviselője R. Kozenc volt (Ingermanland 1712-1715), és a hazai között, aminek alapjait a Szabályzat rögzítette (Ingermanland 1733-1735). a HTFKFA* katalógusában (f. 327) az Ingermanland rajza a péteri időkhöz kötött, holott ez egy jóval régebbi rajz kópiája, amiről meggyőzően tanúskodnak a papír 1850-es vízjelei. Érdekes, hogy húsz évvel ezelőtt a HTFKFA munkatársai megtalálták az eredetit, amiről a fenti rajzot másolták; ezt vagy valamilyen más, nem ismert kópiát használhatott A. A. Popov.

Ezt erősíti meg G. A. Mensikov [7] és A. A. Popov [4] rajzainak egyezése azzal a különbséggel, hogy Alekszej Andrejevics felvitt egész sor segéd-vízvonalat és a kormánylapát vetületét, ami a hajótest vízalatti részének hidrodinamikai számításaihoz kellettek. Jellemző, hogy a rajz eredeti formájának megőrzésére még a léptékvonalzó formáját is változatlanul hagyta. Következésképp csak eredeti rajz felelhetne a felmerült kérdésekre. Az eredeti rajz lemérése, amit A. A. Popov használt [7], kimutatta a fő méretek, a hajótest arányai és a tüzérfegyverzet teljes egyezését azokkal az adatokkal, amik az 1723. évi Szabályzat-ban találhatóak. Sokat segített a rajzok összehasonlítása az ismert és Kozenc által készítettekkel sem technikai, sem grafikai kivitelben nem az ő érdeme. A rajz szerzőjéről meggyőzően beszél a jobb alsó sarokban lévő aláírás: 66 ágyús osztályú hajó rajza. G. Mensikov. Az elkészítés időpontjáról dönteni lehet az Admiralitás kollégiuma tagjainak aláírásai alapján, akik részt vettek a hajó terveinek jóváhagyásában; A rajzon hét található belőlük. Az első T. Gordon admirálisé, aki 1717-ben lépett orosz szolgálatba; R. Kozenc Ingermanland-ja ekkor már két éve a Baltika hullámait szelte. Következésképp T. Gordon nem írhatta alá a hajó terveit sem 1712-ben, sem még öt éven keresztül, mivel őt az Admiralitás kollégiuma tagjai közé csak 1721-ben nevezték ki. A keletkezés időpontjának pontosítását segítik az aláírások: M. Gossler főparancsnoké és P. Bredalj vice-admirálisé (a kollégium tagja 1724-től) valamint V. A. Dmitrijev-Mamonov főparancsnoké, aki 1704-től 1716-ig nem volt Oroszországban, (önkéntesek csoportja élén a tengeri tudományokat tanulmányozta külföldön), az Admiralitás kollégiuma tagjai közé csak 1727. után került [5]. Ebből következik, hogy a rajz nem korábban, mint 1727, és 1740-nél nem későbben keletkezhetett. Az utóbbi időpontot megerősíti a fartükör díszítésének közepén az uralkodó monogramja; az A betűk közé írt egyes (t.e. I. Anna) ez Anna Joannovna uralkodónő szimbolikája, aki 1730-tól 1740-ig ült a cári trónon.

Az Ingermanland fartükrének pajzsdísze, Anna Joannovna orosz cárnő monogramjával

Összegzésül el kell mondani, hogy ennek a cikknek a szerzői meglehetős mennyiségű anyagot gyűjtöttek az első Ingermanland (17121715) kinézetének újraalkotásához; ismertek a fő méretek, a fedélzeteken elhelyezett fegyverzet összetétele és helye, az árbocozat és a vitorlázat. Kozenc és I. Péter megmaradt rajzai, dokumentumai lehetővé teszik a hajótest és az egész hajó építési kompozíciójának újraalkotását, ami más történelmi anyagokkal együtt lehetővé teszi a péteri idők egyik legérdekesebb hajója történelmileg és technikailag megbízható rajzainak rekonstruálását. Addig a kérdés milyen is volt a péteri hajó, az Ingermanland nyitott marad.

V. G. Krajnyukov, A. L. LarionovSzudosztrojenyije, 1987. No 8.

*A Haditengerészeti Flotta Központi Főarchívuma

IRODALOM

• Popov A. P.: A múló idő nyomai. A Leningrádi, Pszkovi és Novgorodi területek földrajzi elnevezéseinek történetéből. Leningrád, 1981. 1922, 101102 o.
• Veszelago F. F.: Az orosz hadihajók listája. Szentpétervár 1872, 1266 o.
• Veszelago F. F.: Az orosz tengeri történelem fejezetei I. rész, Szentpétervár, 1875. 465. o.
• Popov A. A.: Az Ingermanland hadihajó. Melléklet A Tengerészeti Fővezérkar Tudományos Bizottsága Feljegyzései-hez. 12. rész. Szentpétervár, 1835, 242266 o.
• Teljes Tengeri Kimutatás I. rész, Szentpétervár, 1885.
• Jelagin Sz. I.: Adalékok az orosz flotta történetéhez. Szentpétervár, 1865. 1. r., 618 o., 1020 bek., 2. r., 97. o., 1387. bek.
• HTFKFA, f.327, op. 1., 5234. bek., 326330; 5260. bek., 425.
• Szabályzat Admiralitás és hajóépítő műhely irányításáról. Szentpétervár, 1722.
• Matvejev G. M.: A péteri Ingermanland dekorációs kialakítása. Morszkoj Flot, 1972, No 5; Az orosz fa vitorlások építészeti kialakítása. Szudosztrojenyije, 1974, No 10; Az orosz hajók díszítése. Leningrád, 1979.
• Celovalnyikov A. Sz.: a hajómodellező kézikönyve. Moszkva, 1983, 2732.
• Bihovszkij I. A.: Péter-korabeli hajóépítők. Leningrád, Szudosztrojenyije kiadó, 1982., 61, 64, 9192. o.
• Mihajlov M. A.: Az orosz flotta vitorlás hajóinak modelljei. Moszkva, 1971. 39. o.
• Ivanov I. A.: Péter kedvenc hajója az Ingermanland. Modeliszt Konsztruktor, 1970. No 2; Ivanov I. A., Konsztantyinov A. Sz.: Ingermanland I. Péter zászlóshajója. Szudosztrojenyije, 1978. No 1.

oroszból fordította: Kurusa Sándor

A fordító megjegyzése:

Az erről a kiváló hajóról megjelent két cikket Az Ingermanland, I. Péter zászlóshajója, és a Milyen volt a Péter-korabeli hadihajó, az Ingermanland? összehasonlítva láthatjuk, hogy a két cikk szerzői, közel azonos anyagokból kiindulva, mennyire más és más eredményre jutottak, másképp értékelve a rendelkezésükre álló adatokat. Nem tisztem, és az előzmények nem kellő ismeretében nincs is lehetőségem véleményt mondani a fentiekről, ugyanakkor a figyelmes olvasó levonhatja a következtetést: amennyiben valamiről nem maradtak fent eredeti tervek, adatok, festési minták, az évek múlásával egyre nehezebb az eredeti állapot rekonstruálása, különösen igaz ez néhány évszázad távlatából. Tehát egyes modellező-makettező személyek késhegyre menő vitája, hogy mi milyen, mekkora vagy milyen színű volt, ennek tükrében szemlélendő.

Utolsó frissítés : 2007. augusztus 22. Szerda 11:45

Átlagos értékelés

   (0 szavazat)