Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett

Megerősíteni az államhatalmat, lehetőséget adni a kereskedelem fejlődésének, a tengerekhez való kijárat nélkül nincs értelme. Ezt nagyon jól megértette I. Péter, aki nemcsak az ország gazdasági szférájának, az államhatalom épületének, a kultúrának és a külpolitikának aktív átszervezője volt, de az orosz flotta megalapítója is. Különösen kiemelkedő a szerepe Oroszország hajóépítésében és a katonai dolgokban. Még 1688-ban a régóta Oroszországban élő volt holland haditengerész, Franz Timmerman és az orosz mester, R. Karcer irányítása alatt hozzálátott a szórakoztató flottilla hajóinak építéséhez. A flottilla alapjait I. Péter aktív részvételével a Jauza folyón, Preobrazsenszkoje falu melletti Mulató erődítmény-városkánál összeszerelt kisebb folyami hajók facsónakok, vitorlások, bárkák képezték. Összetétele két kisebb fregattból és három jachtból állt. A hajókat ágyúkkal is felfegyverezték. Építettek a hajók bázisául egy speciális kikötőt, amihez a hajók a hajózás után kikötöttek. A kikötőhöz vezető utakat lövegállások védték. I. Péter sok szórakoztató flottillabeli társa később kiemelkedő tengerész személyiséggé vált.

A flottilla létrehozását, a hajók építését nagyban befolyásolta az a felfedezés, ami jelentős szerepet játszott Oroszország későbbi sorsában.

Pétert már gyerekkorától vonzotta a tenger. Nagy érdeklődéssel tanulmányozta a tengeri ismereteket, számtannal, asztronómiával, erődítéssel és tüzérséggel is foglalkozott. Az első órákat tengeri ismeretekből Franz Timmermantól kapta. Egyszer Timmermannal sétálva (1688. május 15. és június első napjai között) Péter Izmajlov falu csűrjében, a többi tárgy között észrevette dédapja, Nyikita Ivanovics Romanov bojár kis ócska csónakját*.

Arról, ez hogyan történt, I. Péter ezt írja az 1720. évi Tengeri Szabályzat előszavában: éppen Izmajlovban voltunk a lenudvaron, és a csűrökben sétálva, ahol Nyikita Ivanovics Romanov nagypapa dolgai hevertek, megláttam közöttük egy külföldi hajót, és megkérdeztem Franz-ot (Timmerman a szerző), milyen hajó ez? Azt mondta, hogy a csónak angol. Azt kérdeztem, hol használják. Azt felelte, a nagyobb hajókon közlekedésre és szállításra.

A Hajócska javítását a holland Karsten Brandt-ra bízták, aki a holland mesterek csoportjával érkezett Oroszországba az első orosz hadihajó, az Orjol (Sas) építésére. Az Orjol megépítése után Brandt hajóácsként és a hajótüzér segédjeként (tüzéraltiszt a szerző) szolgált rajta.

K. Brandt részvétele a Hajócska javításában egyik okává vált a maga idejében, a történészek sajtóban létrejött vitájának, a Hajócska származásáról.

Három változatot vizsgáltak. Egyes szerzők bebizonyították, hogy a Hajócská-t holland hajóépítők készítették az Orjol-lal egyidőben, mások a szerzőséget az orosz mestereknek tulajdonították, a többiek ragaszkodtak az I. Péter szavaira alapozott változathoz, hogy a Hajócska Angliában készült. Manapság a történészek a harmadik változatot részesítik előnyben. A Hajócska I. Péter általi megtalálása óta eltelt már háromszáz év, de az érdeklődés iránta nem csökken, a tudományos vita a mai napig nem fejeződött be.

Brandt, tökéletesen elsajátítva az ácsmunkát, nemcsak gyorsan megjavította a Hajócská-t, hanem a fiatal cár első oktatója is lett annak irányításában.

I. Péter így emlékezett:

a Jauzán manővereztünk, ami nekem érdekes és újszerű volt. Azután, amikor gyakran használtam, és a csónak nem mindig jól forgolódott, de erősen a partnak tartott, és megkérdeztem, miért csinál így, ő azt felelte, hogy szűk a folyó, akkor átvittem a Proszjanoj víztározóra

Sok év múlva, 1719-ben, értékelve a szűk Jauzán és az izmajlovi Proszjanoj víztárolón tett első hajókázásait, I. Péter azt írta, hogy tőlük nem sok előnyt szereztem, de a vadászat (hajózás a szerző) óráról órára jobb lett.

Természetesen, a kicsi és kanyargós Jauza folyó és a Proszjanoj víztároló messze nem a legideálisabb helyek voltak a fiatal cár szórakozásból végzett hajókázásaira. K. Brandt segítségével nagyon hamar tökéletesen elsajátította a Hajócska irányításának művészetét, és megismerte a vitorlázatát.

Péter megtanulta bármilyen időben könnyen és gyorsan felszerelni a vitorlát, és boldogulni vele a gyakran változó szélben. Karsten Brandtot lenyűgözte I. Péter szűnni nem akaró energiája, nem mindennapi érdeklődése a tengeri ismeretek iránt. Egészen kevés idő telt el azóta, hogy az első órákat adta a fiatal cárnak a csónak irányításából, és már ő hallgatja figyelmesen Péter tanácsait és feltételezéseit. Jól megértette, hogy Péternek nem elég a folyó és a víztároló sima vize. És a csónakázásból is Péter gyorsan kinőtte magát. Teljes egészében alkalmas volt nagy hajók önálló irányítására is.

1688 júliusában a fiatal cár elutazott a Peseljev tóhoz, ahol teljesen átadta magát a pereszlavi szórakoztató flottilla létrehozásának. A Hajócská-t pedig, a cári parancs értelmében, 1701-ben átszállították a Moszkvai Kremlbe, ahol gondosan őrizték 1722-ig. Ezalatt a Hajócská-t háromszor javították. 1722-ben ajándékba kapta Filip Palcsikov.

Megmaradt a dokument, amiből világosan látszik, hogy a javítás munkái iránt maga a cár is érdeklődött, és azokat az ő közvetlen felügyelete alatt folytatták.

Palcsikov kérdései és Péter válaszai:

1. Amikor a hajócskát bevonjuk, befesteni-e a rezet fehér festékkel?

Befesteni.

2. Kijavítani-e a régi festést?

Kijavítani a tükör és a farkarzat kivételével.

3. A faragások, ahol megsérültek, kijavítani-e festékkel?

Ne csinálják nélkülem.

4. Az árboc a régi maradjon, vagy új legyen; és ha új, a felső része olyan vastag legyen-e, mint a régié? (Az árbocot Palcsikov előtt K. Brandt készítette)

Újat készíteni, és olyan legyen, mint a régi.

5. Az orrsudár megfelelő-e?

Tartalékot készíteni.

6. Lobogót, újat készíteni-e, és milyet?

Felülre az államfőit, alulra a királyit.

7. Orrlobogót az orrsudárra, készíteni-e? A régi egy államfői és egy orrlobogó?

Készíteni.

8. A régi kormány rövid. Félek, hogy nem lesz hatásos. A régihez csinálni toldást, vagy újat készíteni?

Újat készíteni. A régihez a toldást elkészíteni, de megérkezésemig a régit ne bántsák.

A szövegből látható, hogy az 1722-es javítás nem volt jelentős, akárcsak 1874-ben, amikor a Hajócská-n csak kicserélték az elhajlott gerincet és átfestették a hajótestet, részlegesen kijavították a dekorációt. 1969-ben a hajótestet speciális folyadékkal átmosták. A restaurátorok megállapították az orrlobogó-rúd helyét, újat készítettek az öt elveszett, fából készült, vasalt kötélfeszítő (macskafej a ford.) helyett, fémből elkészítették az ágyúcső másolatát.

Milyen módon lett a Péter által véletlenül megtalált kiránduló csónak nemzeti tengeri relikviává, honnan kapta az orosz flotta nagypapája elnevezést?

1720. július 27-én a hrengami győzelem tiszteletére írt Hálaadás szavai-ban a novgorodi érsek, Feofan Prokopovics a Hajócská-ról a következőket mondta: Ki nem mondja, hogy a kis hajócska a flottának olyan, mint a mag a fának? A hajócska jelentősége kiemelkedő A tanácsom, a hajócskát rendbe hozni és kincsként megőrizni örök emlékre az eljövendőnek!

Láthatóan ez a tanács Péternek lökést adott a Hajócska, mint a leendő orosz hadiflotta jelképe, jelentőségének felnagyítására.

1722 januárjában, Oroszországnak az Északi háborúban Svédország felett elért győzelmét ünnepelve, amiben fontos szerepet játszott a flotta, a cár megparancsolta a Hajócska elhelyezését a Kremlben egy speciális talapzatra, hogy mindenki megnézhesse. A Hajócska mellett helyezték el azon nagy hajók makettjeit, melyek részt vettek a háborúban.

Az ünnepség után Péter elhatározta a Hajócska átszállítását Szentpétervárra. A Hajócska szállítása nagy óvatossággal történt.

A parancsban, melyet Korenyev gárda-őrmester kapott, megjegyezték: Utaznod a hajócskával, és elvinni Slisszelburgig posta fogaton és útközben figyelmesen nézni, hogy ne sérüljön meg, mivel a hajó régi, ezért csak nappal menni, éjjel állni, és ahol gödrök vannak, azokon óvatosan átvinni A városokban és a falvakban az udvarokon és az utcákon sehol nem megállni vele a tüzek elkerülése végett, ahol szükséges megállni, azt a városokon és falvakon kívül, a mezőn kell, messze az épületektől, és mellé őröket kell állítani, amihez kapsz káplárt és 12 fő katonát A parancsban szó esik a Hajócska mielőbbi, egészben és épségben Pétervárra szállításához szükséges segítség biztosításáról, egészen addig, hogy a szállítás útvonalán az öreg hidakat meg kell javítani, és újakat kell építeni.

Négy hónapig tartott az orosz flotta nagypapájának utazása. 1723. május 30-án ünnepélyesen köszöntötte a Néván az Alekszandro-Nyevszkij kolostor falainál a Névai Flotta a pétervári magántulajdonban lévő hajók flottillája. I Péter parancsa szerint a Hajócska fogadásának ceremóniájában a részvétel kötelező volt. A Hajócska fogadásán meg nem jelenő hajótulajdonosokat szigorúan megbírságolták. Megmaradt ezen hajótulajdonosok listája, amire Péter ráírta: Az ilyen jelentős bűnért minden hajóra 15 rubelt kivetni. A következő nap a Hajócska a Névai Flotta hajóinak kíséretében áthajózott a Péter-Pál erődhöz, ahonnan 31 díszlövéssel üdvözölték. A Hajócska három díszlövéssel válaszolt az üdvözlésre.

A Hajócska első találkozása a Balti Flotta hadihajóival 1723. augusztus 11-én történt, a Nistadt-i béke kétéves évfordulójának előestéjén. Ennek az eseménynek a tiszteletére a hajók felsorakoztak a kronstadti révben. Ünnepélyesen feldíszítve köszöntötték a résztvevőket. Hiszen az ő erőfeszítésük révén alakult meg alig több, mint huszonöt éve az erős tengeri hadiflotta.

A napsütéses, nyugodt nap csendjét ágyúlövések törték szét. Minden hajó üdvözölte a sor mellett elhaladó Hajócská-t. A hajócska személyzete nem mindennapi volt. A kormánynál maga I. Péter ült, magára véve ez alkalommal a kvártélymester tisztét, Pjotr Mihajlovics admirálisként. Az evezőknél Pjotr Ivanovics Sziversz és Thomas Gordon altengernagyok, Naum Akimovics Szenjávin és Thomas Saunders ellentengernagyok. Alekszandr Danyilovics Mensikov altengernagy a mélységmérő szerepét töltötte be. A flotta feldzeichmeistere (főtüzére a szerző), Otto Cristian volt a tüzér. A hajó parancsnoka a 62 éves Fedor Matvejevics Aprakszin vezértengernagy, az Azovi hadjárat, Viborg elfoglalása, a Hankö-i ütközet résztvevője volt.

A flottaparancsnoki csónakok díszkíséretében a Hajócska ünnepélyesen elhaladt a 21 sorhajó és egyéb hajók sorfala előtt. Több mint másfélezer löveg tisztelgett neki. Ezt a Hajócska viszonozta a saját ágyúiból.

Az ünnepi ceremónia után Pjotr Mihajlovics zászlóshajóján, a Szent Katalin-on ebéd következett, amin részt vettek a flottaparancsnokok, hajóparancsnokok, külföldi követek. A Hajócska tiszteletére emelve poharát, I. Péter felkiáltott: Nézzék, az unokák hogy ünneplik és üdvözlik a nagypapát! Tőle, az isteni flotta segítségével délen és északon, rettegés az ellenségnek, haszon és védelem az országnak!

A Nistadt-i béke ünnepének napján, augusztus 30-án a Hajócská-t ünnepélyesen kiállították a Péter-Pál erőd Uralkodói mellvédjén. Ugyanakkor ez a hely számára messze nem volt ideális. Egy ideig a szabad ég alatt állt, és csak 1724 február közepén fedték be olajos vitorlavászonnal. 1761-ben, a Péter-Pál erődben A. F. Viszt építész tervei alapján elegáns pavilon épült, a Hajóházikó.

Elismerve a Hajócská-nak a flotta létrehozásában játszott szerepét, amely egész sor csillogó győzelmet aratott a svédek felett, szilárdan megvetette lábát a Balti-tengeren és segítette a győzelem kivívását az Északi háborúban, I. Péter parancsot adott, kötelezővé téve, hogy minden vízi ünnepséget a Nistadt-i béke megkötése napján a hajóknak a Hajócska részvételével történő szemléjével kell kezdeni.

Ugyanakkor I. Péter halála után ez a parancs a feledés homályába veszett.

A Hajócska mindössze néhány alkalommal hagyta el helyét. A Névánál elterülő város alapítása százéves évfordulójának megünneplésekor, 1803. május 16-án az orosz flotta nagypapája a Néván, a Szenátus térrel szemben álló, 110 ágyús Gavriil hajó fedélzetén volt. A Hajócska ünnepi őrségét a péteri idők négy, százéves tengerésze adta.

A következő fontos és hosszú utazást a Hajócska 1872-ben tette meg. Ünnepi körülmények között Moszkvába szállították, ahol megnyitották I. Péter születése kétszázadik évfordulójának szentelt Politechnikai Kiállítást. A tengerészeti részleg a híres orosz flotta nagypapája megszemlélésével kezdődött.

1928-ban a Hajócská-t a Péter-Pál erődből átszállították a Peterhof-i parkba, és a korábbi Madár-ház-ban helyezték el. 1940 augusztusában a Dolgozók Küldötteinek Leningrádi Tanács vb-a határozatot hozott a Hajócska örökös őrzéséről a Központi Hadi-Tengerészeti Múzeumban, ahova is, még ugyanazon év szeptember 3-án át is szállították. A Nagy Honvédő Háború alatt a Hajócska ismét elhagyta Leningrádot: 1941. július 16-án egy folyami uszályon Uljanovszk-ba szállították, ahonnan 1946 márciusában vasúton tért vissza a múzeumba.

Háromszáz év múlt el azóta, hogy I. Péter megtalálta a Hajócská-t, ami a nemzeti flotta létrehozásának kezdetét jelentette.

*a Hajócska származásának kutatása, a hajótest, a vitorlázat pontos méreteinek megállapítása, a Hajócska háromszáz-éves története alatt vele történt legfontosabb események pontosítása A. A. Larionov, a Központi Hadi-Tengerészeti Múzeum hajózástechnikai és modell-tárolási részlege vezetőjének a munkája. Néhány általa pontosított számot és tényt használnak fel e cikk szerzői az alábbiakban. A legpontosabb mérések megállapították, hogy a Hajócska hossza (minden mérés méterben történt) 6,906 m, szélessége a héjazat nélkül 1,911 m, szélessége a héjazattal együtt 1,968 m, hajóoldal magassága középen 0,848 m, oldalmagasság az orrtőkénél 0,997 m, a fartőkénél 1,003 m, az árboc magassága 6,606 m. A csónaktest tömege 1837-ben megmérve 78 pud és 22 font (1268,71 kg).

Készült: A.A. Razdolgin, M. A. Fatejev A Tengeri dicsőség kurzusán könyvének anyaga alapján

Oroszból fordította: Kurusa Sándor

Utolsó frissítés : 2007. augusztus 22. Szerda 11:30

Átlagos értékelés

   (0 szavazat)