olaf,
2005. október 01. Szombat 13:44
|
Átlagos értékelés : (0 szavazat) |
Megtekintések száma : 26250 |
Kedvenc : Nincs |
Rovat : Cikkek, Tengeralattjárók |
A Curie tengeralattjáró | | Curie | U14 | Készítették: | Arsenal du Mourillon, Toulon | Gerincfektetés: | 1907. | Vízrebocsátás: | 1912. 07. 18 | Szolgálatba állítás: | 1913. 02. 07. | 1915. | Hosszúsága: | 52,1 m | Szélessége: | 5,4 m | Merülési mélysége: | 3,1 m | Vízkiszorítása: | 407 t / 554 t | 425/554 t | Meghajtás: | 2 db 6 hengeres Diesel kotor, 3 db villany motor. 2 hajócsavar | Sebessége: | 13 / 8 cs | Hatótávolság: | 6000 tmf/ 5 cs felszínen 150 tmf/ 2 cs víz alatt | Maximális merülési mélység | 60 m | Fegyverzete | | Torpedóvető csövek | 7 db 45 cm-es torpedó vetőcső ( 5 elől, 2 hátul) | Gyorstüzelők | 1 db 3,7 cm-es gytá 1 db 4,7 cm-es gytá 1 db 8,8 cm-es á 1 db 0,8 cm-es gp | Legénysége | 24+4 fő |
Hadműveletei az I. világháború alatt A francia haditengerészet a osztályú CURIE tengeralattjáróval 1914 májusában támadást kísérelt meg a pólai hadikikötő ellen. Ezzel a hadművelettel kezdődött az osztrák-magyar haditengerészet U 14 tengeralattjárójának története. A tengeralattjárót 1914 december elején a JULES MICHEL-t páncélos cirkáló vontatta Máltától a Pelagossa-szigetekig. Innen saját motorjaira támaszkodva hajózott a pólai hadikikötőhöz. Másnap a kikötő védőzárait próbálta kifürkészni. 20-án hajnalban behatolt a kikötőbe, azonban iránytűje meghibásodása miatt késlekedni kényszerült. Kb. 11.30-kor jutott át az első aknazáron, azonban egy óra múlva a második védőzárba belegabalyodott és az foglyul ejtette. A CURIE kapitánya John Joseph Gabriel O'Bryen sorhajóhadnagy mindent megpróbált a hajója kiszabadítása végett. A védőzáron vergődő naszádot délután 16.15-kor fedezte fel a TB 63T torpedónaszád, és az akkor befutó SATELIT torpedó hajóval lőni kezdte a vergődő CURIE-t. Hamarosan a hajók nagy része, valamint a parti erőd is lőni kezdte a tengeralattjáró helyét. A naszád 17-órakor felemelkedett és legénysége elhagyta a süllyedő CURIET. A kiemelési munkálatok szinte azonnal megkezdődtek. 1915 júliusában tette meg első útját, azonban motorjai meghibásodtak. Október 14-én a parancsnoka lovag Georg von Trapp sorhajóhadnagy lett. Novemberben és decemberben az Albán vizeken cirkált. A Curie kiemelési munkálatai 1916 Január 3-án az Otrantói-szoros felé indult. Másnap már Korfu előtt hajózott, ahol egy ellenséges repülő lepte meg. A repülő azonban nem támadott, mivel francia hajónak vélte az U 14-et, a naszád legénysége hatalmas lélekjelenlétről tett bizonyságot, mivel a rájuk repülőgépnek integettek, hogy megtévesszék azt. A Jón tengerről 6-án indult visszafelé, hogy a Mati folyó torkolatánál felvegyen néhány albán ügynököt. Január 8-án az U 11 majdnem megtorpedózta, mivel francia testvérhajóitól csak a kormánylapátjára festett hullámvonal különböztette meg. Délután futott be a cattarói támaszpontra egy villanymotor hajtotta, a többi meghibásodott, valamint a kormánnyal is gondok voltak, ezért javítás alá került. Az U 14 tengeralattjáró toronyátépítés előtt. A javítások elkészülte után január 18-án futott ki újabb bevetésre. Az őrjárat balszerencsésre sikeredett. 20-án Basenotól nyugatra elhibázott egy torpedónaszádot, és egy gőzöst. Másnap egy olasz torpedónaszádot támadott. Az olasz hajó azonban észrevette, és vízibombáival megrongálta a naszád csak nehezen tudott makacs üldözője elől elmenekülni. Cattaróba 22-én érkezett vissza. Február 6-án az U 4 tengeralattjáróval indult közös őrjáratra az Otrantói-szorosba. Ez volt az osztrák-magyar tengeralattjárók első és egyben utolsó kötelékben végrehajtott hadművelete. Céljuk a megvert szerb csapatok evakuálását zavarják Duzzarónál. Az akció 9-én ér véget amikor a két naszád horgonyt vet a támaszpontjukon. A hadművelet során nem sikerült egyetlen hajót sem elsüllyeszteniük. A támaszpontról az U 14 tengeralattjárót átirányították Pólába. Ott dokkba került és teljesen átépítették. Kicserélték a tornyát, motorját nagyobb teljesítményűre alakították át, növelték a merülő tartályokat, hogy gyorsabban tudjon a víz alá merülni. a 8,8 cm-es löveget 30 űrméret-hosszúságúra cserélték, új szellőző-berendezést kapott, valamint színét szürkére festették át. A próbajáratokat november végén kezdték meg. Miután fény derült néhány újabb hiányosságra, így 1917 tavaszán újra dokkba került. Március 24-én javítása utáni próbajáraton összeütközött a PRIMERO gőzössel. Így ismét dokkba került. Április 21-én a javítások befejezése után elindul Gjenovicba, ahol másnap vet horgonyt. U 14 tengeralattjáró átépítése után 1917-ben Első bevetésére április 24-én indult el a Földközi-tengerre. Április 28-án Sapienza-szigete előtt elsüllyesztette a brit TEAKWOOD teherhajót, május 3-án, pedig az olasz ANTONIO SCIESA gőzöst sikerült víz alá küldenie. Az őrjáratáról május 21-én tért vissza a cattarói támaszpontra. Június 22 indult el az U 14 tengeralattjáró a második földközi-tengeri útjára. Július 4-én feltartóztatta a görög EPHUTPHIA vitorlást, és a rakományát a tengerbe szóratta, majd elengedte. A nap folyamán elsüllyesztette a görög MARIONGA GOULANDRISZ gőzhajót. Négy nappal később megtorpedózott egy gőzöst, ami azonban nem süllyedt el. A naszád legénységéből 9 fő megbetegedett, így a tervezetnél hamarabb tértek vissza Gjenovicba. Augusztus 20-án indult a tengeralattjáró harmadik útjára a Földközi-tengerre. Három nappal később elsüllyesztette a francia CONSTANCE gőzöst, majd másnap lőszert szállító brit KILWING gőzöst. 27-én a TITAN és a NARIN hajókat küldte a fenékre. Két nap múlva az olasz MILAZZO gőzöst érte utol a végzete. A hajóban többen megbetegedtek, és a szellőző berendezés is meghibásodott, így hazafelé vették útjukat. A támaszponton szeptember 1-én kötöttek ki. Átépítés után Október 15-én újra a Földközi-tengerre indult az U 14 tengeralattjáró. Négy nappal később elsüllyesztett két brit gőzöst, majd 29-én még egyet a tengerfenékre küldött. Támaszpontjára november 4-én érkezett meg, ahonnan Pólába vezénylik javításra. parancsnokát Trapp sorhajóhadnagyot pedig tengeralattjáró tisztképzőnek nevezik ki. Következő őrjárata alatt 19-én U14 elsüllyesztette a GOOD HOPE és az ELISTON gőzösöket. 1918 október 22-től Montenegró előtt őrködött. Miután a császári és királyi haditengerészet egységeit átadták a megalakult Szerb Horvát Szlovén államnak és annak zászlaját felhúzták a MONARCH csatahajón november 1-én. Zárszóként öböl bejáratában feltűnt az U 14 tengeralattjáró, még osztrák magyar zászlóval és rákötött a MONARCH csatahajóra. Ezzel véget ért az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének története. 1918. november 10-én a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság az U 14 tengeralattjárót átadta a francia haditengerészetnek, ahol CURIE néven ismét szolgálatba állították. 1928 március 29-én törölték a flottalistáról, majd 1930-ban szétbontották. Az első világháború alatt U 14 néven 11 ellenséges hajót süllyesztett el, összesen 44 595 BRT-val. Ezzel az eredménnyel a császári és királyi haditengerészet legeredményesebb tengeralattjárója volt. Irodalomjegyzék: Bak József et al: Hadihajók; Zrínyi kiadó 1984.Csonkaréti Károly: A ZENTA cirkálóval kezdődött; Móra kiadó 1986.Csonkaréti Károly: Az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészete; Kossuth kiadó 2001.Csonkaréti Károly: Császári és királyi hadihajók; Hajja & Fiai kiadó 2002.Kiss Csaba: A Császári és Királyi flotta kéziratSárhidai Gyula: Tengerek szürke farkasai Petit Real Könyvkiadó, 2001www.hszk.bme.huwww.sweb.cz\FeldpostFeldposthttp://www.kriegsmarine.atwww.kuk-kriegsmarine.atwww.stile.conventry.ac.uk/cbs/staff/beech/ahnavywww.naval-histiry.netwww.neuhaus-electronics.athttp://www.hera.mni.fh-giessen.de |
Írta: olaf () 2005. november 28. Hétfő 20:33