Bizonyára sokan láttátok a galériában Somogyi Imi épülő makettjét. Az alábbi cikkben az eredeti hajóról szeretnék írni.
A történet 1937-ban kezdődik, mikor az amerikai haditengerészet bizonyos értelemben kényszerpályára került. Valamit tenni kellet, mert egyrészt még érvényben voltak az első világháború után kötött szerződések (a washingtoni és londoni flottaegyezmények) , melyek megszabták az építhető hadihajók paramétereit. Ezen szerződések alapján épültek például a North Carolina és South Dakota osztályú csatahajók.
Ugyanakkor Japán és Olaszország éppen egy évvel korábban lépett ki a fent említett szerződésekből és egyre inkább kezdte elkötelezni magát a hitleri Németország mellettMivel a németekre nem vonatkozott ez a két szerződés, így félő volt, hogy a szerződésekben maradó három ország (USA, Nagy-Britannia és Franciaország) alulmarad egy tengerészeti fegyverkezési versenyben a másik hárommal szemben.1937-ben tehát kiegészítették a londoni flottaegyezményt. Ez azt jelentette, hogy csatahajók esetében az eddigi 35.000 tonnás maximális vízkiszorítást és 14-es lövegeket megnövelhették 45.000 tonnára és 16-es lövegekre. A plusz 10.000 tonnával egyébként a csatahajókra jellemző hármas egység (tűzerő/páncélvédelem/sebesség) bármelyikét növelhették, illetve ezek különböző kombinációit is elkészíthették. Az első koncepcióban a sebesség javára döntöttek és ebből született meg az Iowa osztály( a képen az első hajógyári modellek egyike látható).
45.000 tonnás vízkiszorításukkal, 9 db 16 hüvelykes ágyúikkal és 33 csomós sebességükkel az Iowa osztály tagjai igen impozáns hajók voltak. De elsősorban arra készültek, hogy a melléjük osztott kísérőhajókkal együtt nagy sebességű harccsoportokat képezzenek köréjük, illetve kísérőhajóknak szánták őket a később megépítendő Essex osztályú repülőgép-hordozók mellé.
A flotta vezetői azonban szerettek volna egy klasszikus csatahajót, amely még ha lassúbb is, de nagyobb tűzereje van. Ez a koncepció lett végül a Montana osztály. A képen a koncepcióhoz tartozó első rajzok egyike látható. Figyeljük meg, hogy itt még egy sokkal összetettebb, egykéményes felépítményt terveztek, így a hajó inkább a South Dakota osztályhoz lett volna hasonló.
A hajó teljes vízkiszorítása 64.000 tonna lett volna és az addig megszokott 9 helyett 12 darab 16�-es löveggel szerelték fel
Ezt a tervet még többször megváltoztatták (eljutottak például egészen a 82.000 tonnás vízkiszorításig), míg kialakult az osztály végleges formája.
A végső tervekben 5 hajó építése szerepelt, egyenként 70.000 tonna teljes vízkiszorítással, 28 csomós sebességgel és 12 darab 16 hüvelykes ágyúval. Érdekességképp megemlíteném, hogy a Montana osztály egységei lettek volna az egyedüli olyan amerikai hadihajók, melyek túl szélesek lettek volna a Panama csatornán való átkeléshez. Ezért tervbevették új zsilipek építését is. Ebből azonban nem lett semmi. Mint ahogy a Montanák sem épültek meg. Az egységek építését 1941 januárjában kezdték volna el. Nem volt azonban elég ipari kapacitás és mivel ezek a hajók túl nagyok lettek volna a sólyás építéshez, a rendelkezésre állónál több szárazdokk kellett volna. Aztán 1942 elején Roosevelt elnök utasítására újra elhalasztották az építés kezdetét, hogy kapacitást biztosítsanak több repülőgép-hordozó építésére (egy hordozó építése rövidebb ideig tart, mint egy csatahajóé).Végül az 1942-es Csendes-óceáni hadműveletek bebizonyították, hogy a csatahajók kora leáldozott, így 1943-ban az egész projektet törölték.
Felhasznált háttéranyag:
|
|
|
(0 szavazat)
.A cikk egyébként értdekel.
Írta: vidonka () 2006. január 30. Hétfő 15:52