|
1 of 4 Page There are no translations available
2005 ősszén kezdtem bele ennek a szép formájú XVI-ik századi hajó építésébe. Magamról röviden annyit, hogy jó pár éve makettezek, elsősorban versenyekre építek. Kedvenceim a sci-fi makettek.
 A vitorlás hajók iránti érdeklődésem gyermekkoromig nyúlik vissza. A Titanic roncs makettem, ami többszörös díjnyertes volt az első komoly hajó makettem.Tavaly előtt szántam rá magam az első fa hajóm megépítésére. Egy barátom kérte az irodájába, együtt választottuk ki katalógusból a készletet, a Pen Duick nevű jachtot. Négy hónap munka után lett kész, sokat tanultam közben. Beneveztem egy makett versenybe, ahol második lett, aztán az irodába került. A San Francisco II makettet ezután vásároltam, mert ez már egyel komolyabb makett, mint a jacht volt. Ez egy 2004-es készlet volt, ami csak 80%-ban egyezik a „sima” San Francisco-val, amit szintén épít egy kolléga ezeken, az oldalakon.
Mivel előző fa hajóm is Artesania Latina volt, ezért az összeállítás menete ismerős volt. A bordák összeállítása nem okozott különösebb gondot, Palma fa expressz ragasztót használtam a ragasztáshoz. A bordák éleit kézzel csiszoltam az íveknek megfelelő vonalúra. A fedélzeteket is ekkor kell bepalánkozni, valamint a függőleges falakat klinker palánkozással borítani. A test palánkozását a tat tükörrel kell kezdeni, aztán kezdődhet az első nehezebb feladat az oldal palánkok felrakása. A hajótest fedélzeti szint feletti részének oldala egy táblából van, ami a megadja az oldalak sziluettjét. A fedélzet szintjében raktam fel az első palánkot, ami alá sorolva jöttek a többiek. Mivel nem dupla palánkozásról van szó, ezért a felrakott lécek a végleges felületet adják majd, ezért nagy gondot kell fordítani a pontosságra, későbbi gittelésre nincs lehetőség, így napokig tömítettem a réseket, de erről később. Sok megoldást olvastam már a palánkok hajlítására vonatkozóan. Én a száraz, palánk hajlító fogóval történő módszert választottam, ez a jachtnál már bevált. Sajnos az a fogó, amit a készlethez mellékeltek egy vicc, mert a kb. a második palánk hajlításakor eltört a nyele. Igen gyenge, merev műanyagból van. Nem adtam fel, volt egy másik ugyan olyan korábbról, ami nem bírt ki sokkal többet, szinte ugyan ott eltört a nyele! Most, hogy van két gyári, de törött fogóm, csináltam egy fém villanyszerelő fogóból egy megfelelő palánkhajlítót, ami kibírta a teljes műveletet. Én a következő módszert alkalmaztam: a hajó orra szinte teljesen behajlik félkörívben, erre a formára hajlítottam, apró „harapásokkal” a lécet. Amikor az eleje stimmelt, akkor a tat enyhe hajlását is lekövettem a léccel. Függőlegesen kézzel hajlítottam ívesre a léceket. Ekkor egy középső bordához illesztettem ragasztottam és átfúrtam, le sem véve a palánkot rögtön fel szegeltem. Én kalapácsot használtam, nem a szögbenyomót, amit kipróbáltam, de nekem nem jött be. Így haladtam a hajó orra felé, fúrás, egy csepp ragasztó, majd szeg. Mivel a minden ponton két szeg van, ezért jócskán kellett szegecselni, viszont a végére igen stabil hajótestet kaptam. Ahogy közeledtem a gerinc felé, bonyolódott a helyzet, mert itt már kereszteznék egymást a palánkok, tehát szabni kellett őket. A tat gerinc felé eső része sem volt egyszerű a visszahajló forma miatt. Pár napig tartott a test beborítása. A végére olyan volt, mint egy kaktusz, tele kidomborodó szegecs fejekkel és sok helyen lépcsőzetes palánk élekkel, amiket le kellett csiszolni. Az összeállítási könyv, reszelőt és csiszolópapírt javasolt, de én körcsiszoló géppel és durva papírral kezdtem. Ezzel sem volt egyszerű, minden tiszteletem annak, aki mindezt kézzel síkba csiszolja! A lényeg, hogy addig csiszoltam, amíg az élek „összesimultak”és a szegecs fejekből csak egy kis sárgaréz pont maradt, amit majd még festéssel szinte el is tüntetek majd, de ez már a következő rész története lesz.
|
|
|
(0 vote)
