|
There are no translations available
Először is tisztázzuk a haditengerészetben használatos tiszti rendfokozatokat, alulról felfelé haladva. - Zászlósok: tengerész-kadétjelölt, tengerészkadét, tengerészzászlós
- Főtisztek: korvetthadnagy, fregatthadnagy, sorhajóhadnagy
- Törzstisztek: korvettkapitány, fregattkapitány, sorhajókapitány
- Tengernagyok: ellentengernagy, altengernagy, tengernagy, flottatengernagy
A tengernagyok közül a flottatengernagy időben csak később alakult ki, cikkünkben is csak az első három tengernagy szerepével foglalkozunk. A tengernagy szavunk az admirális magyar megfelelője. Az admirális szó arab eredetű, a tengerek parancsnoka jelentésű amir-ar-bahr kifejezésből származik. Az európai hajósnépek, közülük is elsőként a szicíliai és genovai hajósok vehették át a XI. század körül, később bekerült a spanyolba és a franciába is. Mai formáját a latin nyelvekben nyerte el. A 16.-17. században már Európa-szerte admirálisnak, tengernagynak nevezték a tengerek parancsnokait. Amikor a tengernagy a flottát irányította, vagy a hajóhadak stratégiai szempontból kiemelt első vagy középső részén helyezkedett el. Ha a tengernagy a hajóhad közepétől irányított, helyettese az altengernagy (angolul: vice admiral) a hajóhad elején volt, illetve fordítva. Természetesen a flotta hátsó részére is kellett valakinek figyelnie: ez volt a feladata az ellentengernagynak (angolul: rear admiral; rear=hátsó) Tulajdonképpen ő al-altengernagy vagy angolosan vice-vice admiral volt, ám volt egyszerűbb volt a helyzetéről elnevezni. A flotta hátsó részének irányítása számított a legveszélytelenebb, stratégiailag legkevésbé kiemelt feladatnak, ezért az ellentengernagy volt a tengernagyok között a legfiatalabb. Megjelent a National Geographic Online napilapban 2006. január 16.-án |
|
|
(0 vote)
