Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett

Aller Máté, 2007. november 09. Péntek 21:54

Átlagos értékelés :    (0 szavazat)

Megtekintések száma : 62331    

Kedvenc : Nincs

Rovat : Cikkek, Építés alatt

A munkát, ahogy az előző rész végén beharangoztam, a mellvéd palánkozásával folytattam. Ide már karvelpalánkozás való. Hát klasszisokkal egyszerűbb dolgom volt, mint a dörzsléc alatt a klinkerrel. Itt is ívesen futnak a palánkok, tehát, ahol kellett ott hajlítottam élére is, megjegyzem nagyon minimálisan.

Ezzel a pár sorral elkészülvén a mellvéd tetejére, a palánkozás fölé még egy csíkot ragasztottam, itt ugyanis egy vastagabb palánk van közvetlenül a korlát alatt és így ez kilóg az alatta lévők szintjéből. A képeken látszik, hogy a tattól az orr irányában ez keskenyedik. Egyébként ennek a sávnak az alsó éle adja az ágyúablakok felső határát.

Nos itt tennék egy rövidebb kitérőt a kutterek palánkozásáról. Az anatomy of the Ship sorozat, The naval cutter Alert 1777 c. részében olvastam a következőket. A kutterek a holland yachtoktól eredeztethetőek, s az ottani gyakorlat szerint klinker palánkozást kaptak.

Ennek a palánkozási módnak az volt a nagy előnye, hogy kisebb hajóknál nagymértékben erősítette a szerkezetet. Hátránya viszont, hogy a palánkok között hajlamos a szivárgásra, ráadásul áramlástani tulajdonságai rosszabbak, mint a sima felületnek, tehát lassítja is a hajót. Hogy ezeket a problémákat áthidalják, bevezették a kutterek karvel palánkozását. A dörzsléc fölött mindig karvel palánkozást használtak, ezt fontos hangsúlyozni. Nagyjából azt mondhatjuk, hogy 1800-ig klinker palánkozással épültek a kutterek, 1800-1810-ig mindkét mód használatos volt, majd 1810 után csak a karvel maradt életben. Így tehát az én 1828-as kutterem valószínűleg nem is klinker palánkozással készült, de ha már rajta van, én le nem veszem!

A cikk második részének utolsó képén látható elemet megváltoztattam. Ez az orrtőke belső megerősítése. Látható hogy ott nem jön fel az orrtőke tetejéig, hanem a majdani mellvéd szintjében marad. Látszik, hogy én ezt felhoztam egy vonalba az orrtőke tetejével. A rajzon az előbbi megoldás volt, minden más forrásban, viszont az utóbbit láttam, így hát ezt követtem.

A bordák belső felszínének szintbe csiszolása már annál melósabb volt. Annak idején én úgy terveztem, hogy kivágom ezeket és a helyükre majd az ágyúablakok félfáinak megfelelő helyen beragasztok bük léceket. Aztán végül is inkább nem vágtam ki az összeset, az még ennél is nagyobb munka lett volna, csak azokat, amelyek az ágyúablakok útjában voltak. Így viszont meglehetősen sok anyagot kellett eltávolítanom, mert az elején a fent vázolt okok miatt csak nagyolva vágtam ki a bordák belső felszínét. Tehát szintbecsiszolás, majd az ágyúablakok helyének kijelölése és a félfák beragasztása. A képeken vörös színnel látszanak a félfák, azért festettem le előre őket, hogy később könnyebb legyen, de majd látjuk, hogy másképp alakult ez is. Egy képet majd később még mellékelek a csiszoló alkalmatosságról, amivel a csiszolást végeztem, de ebben a pillanatban épp 400 km-re vagyok tőle és elfelejtettem lefényképezni.

Ezek után kicsit a hajótest két üregén dolgoztam. Ezek csak azért vannak, mert van két rács a fedélzeten és szeretném, ha azon keresztül nagyjából reális mélység látszódna. Csak a fenekük lesz lepalánkozva az oldaluk nem, oda remélhetőleg nem lehet majd a rácson keresztül belátni. A hátsó üreg foglalja magába a főárboc fészkének helyét is. Én ezt egy darab fenyőfával oldottam meg, ebbe egy négyzet alakú mélyedést vájtam, amibe majd az árboc talpának megfelelő kiemelkedése fog kerülni. A további merevítésről és pozícionálásról a fedélzet szintjében kell majd gondoskodni.

Ezek után visszatértem a mellvédhez és folytattam az ágyúablakok kidolgozását. Következtek a párkányok és szemöldökfák és ezzel már ki is alakultak az ablakok. A belső palánkozás is 1 mm-es bük lécekből van, az ablakoknál ráhagytam egy kicsit, hadd lógjanak túl a palánkvégek. Csak miután már be volt palánkozva belülről is a mellvéd, akkor kezdtem el kívülről is kifúrni az ablakokat, először kinagyoltam maróval, majd szikével és reszelővel finoman letisztáztam. A belső palánkozás túllógásait is természetesen ekkor távolítottam el. A reszelőhasználat miatt a piros festés a legtöbb helyen lekopott az ablakkeretekről, ezt majd a mellvéd festésekor javítom ki.

Ezzel még nincs vége a belső palánkozásnak, két dolog hiányzik még. Az egyik a mellvéd és a fedélzet találkozási élénél elhelyezkedő nagyon fontos „sarokelem”, ami tulajdonképpen egy megfelelő profilú léc. Ennek az volt a feladata, hogy a fedélzetről lefolyó vizet ne engedje a mellvédnél a hajótestbe folyni, hanem vezesse el a kifolyókhoz. A másik dolog az efölötti vastagabb palánk, ami a felsőbb lécek szintjéből kiemelkedik. A funkciója hosszanti merevítés volt. Én ezekeket az egyszerűség kedvéért már egy réteg palánkozás elé helyezem fel, de a valóságban ezek mögött már csak a bordák voltak, különbség nem fog látszani. Ezeknek az elemeknek a felhelyezése már a következő rész tartalma lesz, de azért még annyit megcsináltam, hogy a profilozott léceket legyártottam. Citlingeléssel csináltam, magyarul a profilt belekapartam a lécekbe. A képeken látszik a szerkezet, amivel a kaparást végeztem és maga a kész munkadarab is. Szerintem elég jól sikerült, ahhoz képest, hogy elsőre csináltam, bár a profil sem túl bonyolult. Nagyobb hajókon a külső palánkozásban a vízvonal felett a dörzslécekhez hasonlóan vastagabb palánkok szolgálnak hosszanti merevítésre és ezeknek nagyon díszes profilt szoktak adni.

Végül pedig kifúrtam a kormánylapát áthaladására szolgáló lyukat a taton.

A jelenlegi állapot