Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett

Miután a téma nagyon sokrétü, ezért mélyebben most nem is akarok belemélyedni, s talán csak cimszavakban probálom felrajzolni a fejlödés lépcsöfokait.

A kezdet

Az ágyuk a hajokon csak jo 50 éves késéssel jelentek meg a szárazföldi hasznalathoz képest és eleinte szinte csak önveszélyes játékszerek voltak, s inkább csak ijesztegetésre voltak jók. Az elsö ágyuk kovácsoltvas négyzet ill. téglalap keresztmetszetü " lécekböl " voltak összeállitva. A "léceket" egy fa henger palástjára egymás mellé rögzitették drottal, majd felmelegitett kovácsolt vasgyürüket huztak rá. A gyürük kihült állapotban összehuzták a "léceket". A közöttük lévö hézagokat olommal öntötték ki. (Állitolag Erdélyben készitettek ágyut tölgyfábol is! Erröl van egy videom, ami egy utánépités kisérletét mutatja be.) Az elsö öntött ( bronz ) ágyuk olyan nehezek voltak, hogy a hajókon való alkalmazásuk egyszerüen lehetetlen volt. ( A Bp. - i Hadtörténeti múzeumban van egy török ágyú, ami majd 5 m hosszu és van vagy 4 - 5 tonna. ) Ezért az első hajóágyúk kiskaliberű kovácsoltvas típusok voltak, amik egy primitív rönkfa ágyban voltak kötélbandázzsal rögzítve. Ezek a főfedélzet ill. a magasabb fedélzetek mellvédjénél voltak felállítva, - később a hajófalba vágott ablakoknál - a legtöbb esetben visszafutás lehetősége nélkül fixen rögzítve. Ez a megoldás azonban az ágyúk növekedésével egyre jobban igénybe vette a hajók eresztékeit. Az első fedélzeti pallókra állított ágyúk még mindig a kerék nélküli blokklafettába voltak ágyazva. Visszafutáskor a lafetta alsó keresztlécei és a padló közötti surlódás még elég nagy volt ahhoz, hogy az ágyút lefékezze.

	1. ábra - Ágyuk a XV, századbol ( 5* )
	2. ábra - Két kovácsoltvas ágyú(cska) a Mary Rose - ról ( 7* )
	3. ábra - Egy nagyobb kovácsoltvas ( 7* ) ( hátultöltős ) ágyú a Mary Rose - ról.  A kalapácstól balra látható rész a különálló 57 cm hosszu lőporkamra. Ennek az ágyúnak a kalibere ( az ágyúcső furata ) 20 cm volt, s egy 16,5 cm átmérőjű kőgolyót találtak benne.

 

 

4. ábra - A csőben talált golyó a kóc maradékokkal ( 7* )

 

A következö lépés

Ebben az időben jelent meg a kerekes lafetta, eleinte csak két ( első ) kerékkel, később 4 kerékkel. Miután még szabványok nem léteztek, meglehetősen nagy összevisszaság uralkodott a méretek, a kaliberek és az ágyúk elhelyezése terén. Sokszor a legkülönbözőbb ágyúk álltak egymás mellett, ami jól látható néhány korabeli hajó oldalnézetén, ahol különböző méretü ablakok láthatók egymás mellett.

	5. ábra - A Great Henry ( Henry Grace á Dieu ) oldalnézeti rajza.
	6. ábra - " metszete ( 4* )
	7. ábra - A Mary Rose oldalnézete
	8. ábra - A Mary Rose metszete

Ennek ellenére a hajóágyúk még mindig majdcsak, hogy ijesztegetésre szolgáltak. Még a legnagyobb ágyúk sem voltak képesek 300 m távolságból egy karakk 1 - 2 m vastag tölgyfa oldalát átütni. ( Ebbe persze belejátszott a lőpor rossz minősége is, valamint, hogy az öntött vas ágyúgolyók tele voltak zárvánnyal és léglyukakkal, hogy sokszor már a levegőben szétrobbantak. )

Még néhány kép ehez a témához:

	9. ábra - Öntött bronzágyú rajza a Mary Rose - ról, egy Bastard Schlange - ( nm. ) - vagy Bastard Coulverin - sz.sz. magyarul " Zabigyerek kígyó" - ahol a Bastard itt arra utal, hogy a cső méretei eltértek a "szabványos" kigyóétól. ( 7* )
	10. ábra - egy hasonló kígyó eredetiben ( 7* )
	11. ábra - Egy kétkerekes lafettára szerelt hátultöltős kovácsoltvas ágyú modellje, a flamand galeonomhoz készítve. ( A csövet 6 mm - es alu rúdbol esztergáltam. A lőporkamra kialakítását a cső hátsó, kisebb átmérőjű részére húzott réz csővel oldottam meg. Akit érdekel, kűldhetek róla rajzot. )

Az első tengeri tűzérség

A hajóágyúk első komolyabb bevetése a győzhetetlen Armada és az angol hajóhad közötti csatákban történt. ( Habár itt is rengeteg golyót ellőtek anélkül, hogy jelentősebb kárt okoztak volna. ) Itt alakult ki a négykerekes lafetta első komoly változata, ami - kisebb - nagyobb javitásokkal nagyjából 350 éven keresztül szinte változatlan maradt. Erröl a témárol bővebben: Howard - Az Armada pusztulása - magyar kiadás. Nagyon érdekes könyv.

( - Spanyol és angol hajók és ágyúk közötti különbség

- A spanyol lőpor és golyók rossz minősége

- Tűzgyorsaság

- Az új ágyutípus: a Coulverin

- Spanyol hajókon kétkerekes szárazföldi lafetták ! )

Hogyan is nézett ki egy tipikus ágyú ebben a korban?

A cső :

A csövet bronzbol öntötték, függőlegesen egy öntöárokban, úgy hogy a torkolat állt felfelé, így az olvadék súlya miatt a legtömörebb ötvözet az ágyú hátuljánál keletkezett. Hogy a torkolat se legyen túl gyenge, a torkolattol felfelé még ráhagytak jó 1 - 1,5 m - t, amit aztán levágtak. A formakészítés és az öntés technologiájába én itt nem akarok belemélyedni, akit ez érdekel a következő médiákban utánanézhet:

( Hajofegyverzet - a kezdettöl a 19. szd. közepéig )

Ez ugyan egy regény és nem kimondott szakkönyv és a fenntnevezett Adam Dreyling életéröl szól, de nagyon szakszerűen és részletesen írja le az ágyú öntését. (Ehez a témához is van egy videóm.)

A cső részei:

	12. ábra: 1. - Hátsó darab 2. - Közép darab 3. - Első darab 4. - A pajzs a gombbal 5. - Az erősítő bordák 6. - Címer vagy díszítés 7. - Az un. Delfinek - a cső felemelésére szolgáltak 8. - A " Pajzscsapok " ( Schildzapfen ) 9. - A torkolat a gyűrűvel ( 7* )
	13. ábra - Néhány angol cső a 16. szd. - ból

Az ebben a korban használatos sokféle - fantázianevekkel ellátott - ismertetésére itt nem vállakozom, mert szétrobbantaná a cikk kereteit. Akit bövebben érdekel, az tanulmányozza a szakirodalmat.

A lafetta:

Erre a korra a 4 kerekű ún. dobozlafetta volt jellemző.

	14. ábra - Dán dobozlafetta - jól látható az oldalnézet közepén a furat a fékkötélnek.
	15. ábra -  Francia lafetta 36 fontos ágyúnak 1768 - ból ( Boudriot rajza ), ( 7* )

Később - valamikor 1750 körül bevezették az új tipusú lafettákat, aminek az alja nyitott volt, valószínűleg azért, mert a dobozlafetta alján összegyűlt a nedvesség, és ezáltal a lafetta előbb elkorhadt.

16. ábra - Francia 36 fontos ágyú dobozlafettával ( Boudriot rajza ), ( 7* )

Most eljutottunk a " lerágott gumicsonthoz " , azaz a hajóágyúk kötélzetéhez.

A négykerekes lafettára rögzítette öntöttt bronz ( késöbb öntöttt vas ) ágyúk kötélzete a 16. szd . - ban alakult ki. és szinte három évszázadon keresztül változatlan maradt. Nézzük, mik is voltak ezek a kötelek:

1. - A fékkötél ( Broktau )

Szerepe nyílvánvaló - a lövés után a visszafutással rendelkező ágyúk fékezésére szolgált, azaz megadályozta, hogy az ágyú a lövés után egyszerűen - mindent letarolva - a hajó másik oldalára fusson. ( Habár az átmeneti évtizedekben - és föleg a kisebb hajóknál - még gyakran elöfordult, hogy a visszafutásra képes ágyúk is fixre voltak kötve, mert a hajó szélessége - jobban mondva keskenysége - és az ágyú hossza egyszerüen nem engedte meg a visszafutást. Ennek persze két komoly hátránya volt. Egyrészt a fixre kötött ágyúk meglehetősen igénybevették a hajó eresztékeit, másrészt az ágyúkat csak az oldalfalakon kivül lehetett megtölteni, azaz valakinek ki kellett mászni az oldalfalon kívülre - csatában ( ! ) - és kívülről tölteni. A harcon kívüli időkben az ágyúkat be kellet húzni, és a hajó hosszirányában rögzíteni ! Erre jó példa pl. - bármilyen hihetetlennek is tűnik - a Golden Hind. Mai fejjel ( ésszel ) szinte felfoghatatlan, mekkora "robotolással" jártak ezek a műveletek. )

Szóval a fékkötél egy meglehetősen vastag - 3 - 4 - 5 - 6 cm átméröjü kötél volt, aminek a két vége az ágyúablakok két oldala mellett elhelyezett hosszú - a bordán és a belső s külső palánkozáson átvezetett - szemes stifteken volt fixre kötve. A fékkötél hossza úgy volt megállpítva, hogy a visszafutás leghátsó állapotában lévő ágyú torkolata és a hajóoldal belső palánkozása közötti távolságnak min. kb. 30 - 60 cm - nek kellet lennie.

Itt - nekünk, modellezőknek két problémával kell szembenéznünk:

1. A szemes csapok rögzitése:
   
   A rendelkézésre álló adatok és számtalan szakirodalom , rajz és modell alapján ezek a szemes hosszú vas csapok - mint már emlitettem - átmentek a belsö palánkon, a bordán, a külsö palánkon, és a hajóoldalon kívül egyfajta alátéten voltak elszegecselve. Hogy ez pl. az igazi Victorynál mért nem látszik, tkp. - mint már emlitettem - csak azt tudom elképzelni, hogy a szemes stiftek vége vagy a a külső palánk alatt, az ablakkereten volt rögzitve, vagy a külső palánkba volt valamiképpen besüllyesztve.
2. A fékkötél közepének a futása:
   
   Az első nyílvánvaló tény, hogy a fékkötél közepét nem lehetett fixre rögzíteni, ( hogy a lafettán, vagy az ágyúcsö végén, azt pillanatnyilag hagyjuk figyelmen kívül ) , mert ebben az esetben visszafutáskor a fékkötél fixre rögzitett közepe óhatatlanul valamelyik irányba elhúzta volna az ágyú hátso felét, ami sok balesetet ill. kárt okozhatott volna.

S ami ezután jön, az a totál összevisszaság!

Ennek ellenére az összes építödoboznál ez a megoldás látható, sőt pl. a fr. sebek múzeumi modelljénél is, valamint néhány fr. rajzon is. Mivel a fékkötél vastagsága miatt nem lehetett rá csomot kötni az ágyúgomb körül, ezért az ajánlott megoldás úgy néz ki, hogy a fékkötelet a gomb körül körülvezették, s a gomb alatt a két találkozó része egy vékonyabb kötélből álló " bandázzsal " - ami sok rajzon nem is bandázs, csak egy kötéldarab volt -összekötötték. Itt azonban komoly kétségeim vannak:

1. Hány lövést bírt ki ez a vékonyabb kötél?
2. Ha a gombon nem pontosan a fékkötél közepe volt felkötve, azaz a fékkötél az egyik oldalon hosszabb volt mint a másikon - mint már emlitettem - akkor visszafutáskor a fékkötél óhatatalanul az egyik irányba elhúzta volna az ágyút.

De nézzük a további köteleket : ( S itt is tisztességes összevisszaság uralkodik )

1. Az előrehúzó ( oldal ) kötelek:
   
   Az ágyút, megtöltése után a legkülső helyzetébe kellet húzni, - azaz addig, míg a lafetta első éle a belső palánkozáson felütközött, - erre szolgáltak a kétoldali csigasorok. Ezek külsö blokkjai az ablakok melleti - a fékkötél szemes stiftjei felett elhelyezett szemes stiftekbe beakasztott kampókkal voltak rögzítve. A belső blokkok elhelyezése a lafettán kortól s nemzetiségtől függött. Az oldalkötelek szabad végei az ágyú mellett kétoldalt a fedélzeten egy spirálba tekerve voltak lefektetve, hogy az ágyú visszafutásakor akadály nélkül át tudjanak futni a két blokkon.
   
   ( Az oldalkötelek szabad végei semmi esetre sem voltak " dugohuzoszerűen " a magasságban egymás fölé tekerve! Eltekintve attól, hogy ennél a megoldásnál a hajó mozgása miatt az egymás felett fekvö " menetek " amúgysem sokáig maradtak volna egymáson, sőt fennáll a veszély, hogy amikor ez a " torony " összeesik csomók képzödnek, amik a blokkba beszorulva lefékezik az ágyú visszafutását. )
   
   (( Tamás !: Látod a problémámat ? Ennek az illusztrálására itt egyszerüen be kellene tenni a képet a BHR - röl. - Kép: bhr - 10 - 12 ))
2. A hátrahuzo kötél(ek )
   
   Ez már megint problémásabb, s úgy tünik, hogy a szakértök sem tudnak egymással, sőt sajátmagukkal sem megegyezni.
   
   W. zu Mondfeld szerint az angolok két hátrahuzó kötelet használtak, mig az európaiak csak egyet. Ugyanakkor a Wasa c. könyvében azt állitja, hogy a Wasa ágyúinak két hátrahúzó kötele volt, s ugyanakkor megjegyzi, hogy a lafetta alaplapjának hátsó részében található furat miatt elképzelhetö, hogy ott az egyes ( egyszerü ) kötél blokkja volt beakasztva. Valójában a csatában a hátrahúzó kötelekre nem is ( vagy nagyon ritkán ) volt szükség, mert a lövés után az ágyút a visszaható erő amúgyis visszafuttatta, és ezért ezek blokkjait kiakasztották.

Mondfeld rajza az ágyúkötelekröl:

17. ábra : 1. - Fékkötél 2.- Oldalkötél 3. - Hátrahúzó kötél

Összefoglalva:

Eltekintve ezektől az elméleti problémáktól a következőkre kell ügyelnünk:

1. Nagyon fontos, hogy a csövek és a lafetták kialakítása legalább " nagyjábol " megfeleljen a kornak, nemzetiségnek és a hajótípusnak. Valahol már emlitettem - az építődobozok lafettái, és ennek megfelelően azok rajzai a legtöbb esetben reménytelenül rosszak. A legtöbb dobozban kimart lafettákat szálítanak amiknek az oldalai párhuzamosak, ( Világos ! - igy lehet öket szériában gyártani ) holott a lafetták oldalai előrefelé szűkültek, valamint dobozlafetták vannak még az újabb kori hajók dobozaiban is. Hogy a csövek hossza 5 mm - es ugrásokkal van megállapitva - azaz pl. 25 - 30 - 40 - 45 stb. mm hosszu csöveket adnak, ill. tudsz vásárolni, az már szinte magátol értetődő, és következik a széria gyártásból, csak éppen nem felel meg a valóságnak. Nem beszélve arrol, hogy sok esetben az átmérők a hosszhoz képest aránytalanul vastagok, sok esetben az erősítö gyűrűk, és címerek ill. díszek - már ha vannak - durván vannak kialakitva.
2. A fékkötelek végei a szemes csapokon FIXRE ! voltak kötve ! Ellenkezö esetben - mármint ha a fékkötél végei szabadon átfuthatnak a csapok szemein - a fékkötélnek tkp. semmi szerepe se lenne, az ágyú szabadon átfuthatna a fedélzet másik oldalára, mindent letarolva maga elött.
3. Mint már említettem: az oldalkötelek ( valamint a hátrahúzó kötelek ) szabad végei a fedélzeten egy lapos spirálban voltak feltekerve. (( Tamás!: Itt megint az elöbbi képre kell utalnom. ))

Lehet, hogy ezzel a cikkemmel segítettem, ugyanakkor sok új problémát vetettem fel. Aki mélyebben bele akar merülni ezekbe a dolgokba, az nem ússza meg saját kutatás nélkül.

Jo lövöldözést kivánok - Flamenco.

Szóljon hozzá a fórumban. (12 hozzászólás)

Utolsó frissítés : 2008. október 12. Vasárnap 18:31

Átlagos értékelés

   (1 szavazat)

Megjelenítve 5 a(z) 5 hozzászólásból