|
2 of 3 Page
Az előzőekben látott módon tovább folytattam a palánkozást. Szerettem volna, ha a palánkok mind felül, a dörzsgerendáknál, mind alul, a gerincnél szépen lettek volna fölrakva, ezért a palánkozást alulról is elkezdtem. Természetesen a palánkokat sohasem feszgettem, mindig pontosan illeszkednek a testre. Ezt a gumigyűrűk alatt nagyon egyszerűen lehet szárazon ellenőrizni, így kevesebb a hibalehetőség. Ahol kell, szűkíti az ember a palánkokat, ahol kell toldalékolja, de feszgetni, nyomorgatni nem szabad! Ezt a folyamatot mutatja a következő képsor (a képeken néha fejjel lefelé van a hajótest, de ettől még az alja az alja, tehát így fogom írni...):
 |
Itt még csak fölülről haladtam lefelé, látszik, hogy kezdő lévén hogyan vékonyítottam a palánkokat elöl (csúnyán).
|
 |
Itt már a gerinc felől is közeledünk, viszont felülre már nem kerül fel új palánk, az lesz az utolsó, ami a testen lévő piros vonal környékén eléri a kormánylapát nyílását. A gumik lekerültek, mert a gerinc miatt nem fogták az alsó palánkokat, viszont itt alig van hajlítás bennük és tekintve, hogy 0.6mm vastag a palánkanyag, a Palma Fa Express-szel dolgozva elég volt 5 percre megfogni kézzel...
|
 |
Itt meg egy trükk. Az a palánk, ami összekapcsolja a felső és az alsó palánkozást így illeszkedett a testre hátul.
|
 A palánkozás befejezése előtt tehát így nézett ki a modell. Látható, hogy már csak egy kis toldás kell hátra (előző nagyított kép), illetve néhány, a testen nem teljes hosszában végigfutó, erősen keskenyített palánk kell. Ezeket precízen méretre kell szabni, különösen az utolsót, hogy pontosan illeszkedjenek. Ezt az alulról és felülről egyszerre palánkozást nem álmodtam, hanem az eredeti palánkozáson tollal és filccel kiemeltem pár "szemvezető" palánkot (szaggatott tollcsík és piros filccsík a fenti képeken), és ezekből jól lehetett látni, hogyan öblösödik a hajó, és hogyan fekszenek majd fel a végleges, külső réteg palánkjai. Így a képen látható módon a két sort összekötő palánk is kellemesen a helyére került.
A palánkozás elkészülte nagyszerű, de persze vannak problémák. A következő képek jól illusztrálják a rossz vékonyítás adta hibákat, a keletkezett réseket, illetve, hogy a mahagóni porózus jellege miatt mennyi ragasztó került át a kezemre! (és persze a testre...).
 |
A nagyított képen látszanak a rések, ragasztó túlfolyások, stb. Ez van, ha gumiszalaggal és kézzel dolgozik az ember, meg ha a mahagónin átjön a ragasztó. Szerintem nem kellemes látvány.
|
 |
Itt már kicsit jobb, bár ez a kép igazából a toldalékolást mutatja, meg hogy hogyan kellett szabni a palákok elejét, hogy felvegyék a gerinc ívét. Azért itt is vannak hibák.
|
A palánkozás befejezése után jött a test első csiszolása. Ehhez P220-as papírt használtam. Ezzel elég soká kell dörzsölgetni a testet, de kipróbáltam egy P150-est is, az meg megenné a 0.6mm-t nagyon gyorsan, és egyébként is csak az illeszkedési hibákat akartam eltüntetni. A rések persze magmaradtak, de arra is van megoldás. De ne szaladjunk ennyire előre. A következő lépés a dörzsfák felrakása volt. Mint látható, az orr rész erősen hajlik, ezért itt mindenképpen szükség volt a dörzsfák előre hajlítására. Lemértem a szükséges sugarat és a következő "eszköz" született:
 Szerintem vicces. A hajó görbülete elöl teljesen megfelelt egy szabványos CD v. DVD tartó hengerének. Két biztostű van beleszúrva az oldalába (valamilyen okból kifolyólag itthon eszméletlen mennyiságű ilyenünk van, nem mintha kéne...). A dörzsfákat kigőzőltem, mondhatni "no perc" alatt és ezután úgy hajlottak, hogy csomót is lehetett volna kötni rájuk. Állítólag valami afrikai dióból vannak. Eddig jónak bizonyult. A szárítást melegen végeztem hajszárítóval (ezúton szeretném hajómester-t megkövetni, a palánkoknál nem, de itt már szükség volt a meleg hajlítás-meleg szárítás technikára). Pár perc alatt kész, aztán megnéztem, mit főztem. A formából eltávolítva egy hét alatt sem rúgta magát vissza az anyag, úgyhogy felraktam. A felrakást megint csak gumigyűrűkkel végeztem, de most eleve alakra volt hajlítva a fa, tehát először kézzel helyre tettem, majd óvatosan ráhúzgáltam kb. egy teljes csomat befőzőgumit a testre. Végezetül kis farigcsálás után felkerültek hátra a dörzsfákat összekötő elemek is. Nem szépek, de sebaj, az alsó dörzsfa és ezek az elemek feketére lesznek festve.
No, a neheze megvan alapon következett a ragasztás nyomainak eltávolítása, egy második finom csiszolás (ez is P220-as, illetve P320-as papírral), majd pórustömítés a kereskedelemben bárhol kapható olcsó folyékony fával. Mahagóni színű kellett, könnyű felvinni, pl. gumikesztyűben "belemasszíroztam" a résekbe (szabad kézzel nem ajánlatos fogdosni), 30-60 perc alatt szárad, aztán csiszolható, ragasztható, lakkozható. Száradás után újfent csiszoltam. Jelenleg itt járok:
|
Ez lenne az ez elem, ami a két dörzsfát összeköti hátul. Sajna eredetileg nem illettek a helyükre, úgyhogy itt-ott erősebb rábeszélés kellett elsősorban szike formájában.
|
 |
Csiszolás és tömítás után még PhotoShop nélkül is más a kép :-).
|
 |
A hajócska oldalról. Gyakorlatilag eltűntek az illesztési hibák. |
 |
Itt látható, hogy az alsó dörzsfa pont ott csatlakozik be a gerinchez, ahol a külső palánksoron a legtöbb hibát vétettem a sok fogyasztás miatt, de mindezeket jótékonyan takarja. Erre is számítottam.
|
 |
Hát ez lenne a (majdnem) teljes kép. Persze a lakkozás előtt még felkerül pár elem és újabb csiszolás következi, most már a pórustömítő anyag eltávolítása céljából, hiszen néha oda is ment, ahova nem kell...
|
|
|
|
Articles 
(2 votes)
