Ebben a cikkben első fahajóm, az amerikai Independence szkúner építéséről olvashattok. A makett az Artesania Latina kitjéből készül, 1:35 méretarányban. Olyan cikket próbálok létrehozni, amelyben arra koncentrálok, hogyan lehet egyszerű módszerekkel és eszközökkel fa hajómakettet építeni, mert úgy gondolom, nem én vagyok az egyetlen, akinek nincs lehetősége műhely fenntartására, s esetleg csak néhány négyzetméter vagy egy asztal áll rendelkezésére egy kicsi lakásban, viszont a makettezés iránti vágya olthatatlan. Remélem, hogy az építés folyamatának szöveges és képes nyomon követése, s a tapasztalataim megosztása hasznosnak bizonyul, elsősorban mindazok számára, akiket eddig környezetük szűkössége tartott vissza attól, hogy fa hajómakett építésébe fogjanak.

Előzmények

Bár kiskoromban is próbálkoztam műanyag modellekkel, valahogy sohasem tartott sokáig egy-egy konkrét téma iránt való érdeklődésem. A műanyaggal való bánást valamilyen szinten megtanultam, vagy inkább megszoktam, ezért is, amikor néhány éve a vitorlás hajók elkezdtek érdekelni, műanyag hajók építésébe fogtam. Néhány modell kipróbálása után (Alexander von Humbolt [Revell], Santa Maria [Revell], Le Glorieux [Heller]) azonban levontam a tanulságokat, melyek közül a legfontosabb, hogy a műanyag vitorláshajó modell nem éri el a megfelelő esztétikai szintet, s ennek legfőbb oka, hogy a fa természetesen esztétikus, másrészt pedig - némi önkritikával élve - nem tudok festeni. Eleinte féltem a fától és a fémtől, de végül legyőzve félelmeimet, idén tavasszal elhatároztam, belevágok első fahajóm építésébe. Első nekifutásra mindenképpen egy nevesebb gyártó egyszerűbb kitjének megépítését tűztem ki célul. Ennek fő oka, mint ahogy mondtam, hogy jelenleg nincs lehetőségem műhely kialakítására, s a kitek csaknem készre gyártott elemeinek megmunkálása nem igényel drága gépeket (tehát egyszerre nagy beruházást), csupán egyszerűbb kéziszerszámokat és némi ötletességet. Emellett kitből egyszerűbben lehet dolgozni, ami szintén szempont lehet, ha az ember első hajója megépítésén fáradozik, és gyakorlatlan keze alól nem egy nagy csalódást akar viszontlátni sok munka után.

Építés: 1. rész 

A választás tehát az Independece-re esett. Viszonylag egyszerű szkúner, s 25.000 Ft-ért egy méretes és súlyos dobozt nyomnak a vásárló kezébe. A dobozt kibontva megnyugtató kép tárult a szemem elé. Nagyjából minden rendben, semmi sem sérült, nem tört el, később az is kiderült, hogy az alakítandó faanyagokból (pl. palánkok) is adtak rendesen. Van sok kötél, sok szép réz alkatrész, teljesen készre varrt vitorlák, aminek igen megörültem, valamint képes és szöveges alkatrészjegyzék és összeállítási útmutatók, illetve több oldalas kötélzetterv. Az elemek többsége a kipattintós megoldás, tehát lézerrel vágták ki falapokra kis csapokat hagyva. Egyetlen hiányosság volt, hogy az egyik ágyú hiányzott. Felmentem az Artesania Latina weboldalára, ahol volt lehetőség pótlást kérni, spanyolul... Írtam is nekik e-mailen angolul, hogy sajnos nem tudok spanyolul, s láss csodát, egy hónap múlva kis csomagot találtam a postaládámban, amiben duplán pótolták a hiányt.

Az összeállítást szokásos módon a bordalemezek és a gerinclemez összeállításával kezdtem. A kötőanyag Palma Fa Express. Sajnos az elemek anyaga kritikán aluli rétegelt lemez, így a gerinclemezt hiába gőzöltem, préseltem, reménytelenül görbe maradt, ráadásul itt-ott a rétegek elváltak egymástól, ezért a gőzölést senkinek sem ajánlom rétegelt lemezen. Sebaj, beragasztottam a keresztmetszeteket, ezután elkészítettem a fedélzet padlóját és a fedélzeti nyílásokat, ami szintén rétegelt lemez alapra került. Ezeket a helyükre raktam, s ez kissé egyenesített a gerinclemezen. Emellett a gerinclemeznél lemértem a távolságokat az egyes szelvények között, majd 4mm-es balsafa rúdból ezeknek megfelelő hosszúságú párokat vágtam, amiket a bordalemezek közé ragasztottam a gerinclemeztől elég távol mindkét oldalon, mintegy kiékelve őket. Ezzel kiegyenesedett a teljes gerinclemez. Száradás után ráspollyal alakítottam a hajó két vége felé lévő bordák szélét a palánkozáshoz.

A palánkozás kettős, ami azért is jól jött, mert előre nem tudhattam, életem első palánksora hogyan sikerül. Első hajókészítőknek mindenképpen ilyen modellt ajánlok! Első lépés az oldalfalak felrakása volt. A hajótest szépsége (valamint egyben legnagyobb nehézsége is), hogy az elején az oldalfal és az alatta lévő néhány palánksor is negyedkörívben hajlanak a gerinchez. Az oldalfal rétegelt lemez volt, ennek a hajlítását úgy végeztem, hogy a beáztatott lemezt egy befőttesüveg oldalára feszítettem a megfelelő ívben és rákötöztem. Száradás után nagyjából felvette az ívet, ezután palánkoztam a belső oldalát, majd a helyére raktam ragasztással és szegeléssel. A hajó belső palánksora 1.5 mm vastag puha ramin, ami nedvesen könnyen alakítható akár kézzel is. A palánkokat tehát némi áztatás és kézi hajlítás után nedvesen raktam fel, a hajó orra felől a tat felé haladva, s a bordalemezekhez ragasztó mellett szeggel is rögzítettem őket, akárcsak az oldalfalat. A miniatűr szegeket egyébként a kit nagy számban tartalmazza is. Természetesen a palánkokat egymáshoz is ragasztani kell hosszanti irányban. Követve az összeállítási útmutatót, az első pár palánkot a fedélzet és a gerinc között körülbelül félútra raktam fel teljes hosszban, így a bordalemezek közé korábban rakott távtartókat ki lehetett venni. Ezután mindkét oldalon szimmetrikusan, az oldalfaltól lefelé és a gerinctől fölfelé raktam fel a palánkokat. Természetesen a középre felrakott palánkhoz közeledve alulról és felülről is a palánkokat megfelelőképpen keskenyíteni kellett a két végükön. Az oldalak elkészülte után a hajó hátulján kellett még egy keveset palánkozni. Mindezek után megvártam a teljes száradást. Természetesen a dolog nem sikerült valami tökéletesre, sok helyen pontatlan a palánkozás és nem illeszkednek jól az ívek, de éppen ezért jó, hogy lesz második sor. Száradás után levagdostam a palánkok kiálló végeit s eltávolítottam az összes szeget. Ezután beraktam a több darabból álló gerincet a helyére, majd hozzá csiszoltam a testet. A réseket és az egyenetlenségeket stukkógipsszel gletteltem majd simára csiszoltam a testet.

Az építkezés ezen a ponton időhiány miatt fél évre abbamaradt, viszont így láthatóvá vált, hogy a tökéletesen kiszáradt és megkötött első palánksor rettentő kemény alapot ad a makettnek. Ennek talán az is az oka, hogy a nedves fa beszívta a ragasztó egy részét. Sajnos az oldalfal elöl a negyedkörívre hajlítást mégsem bírta olyan jól, úgyhogy az orrnál, a gerinc közelében 1-2 mm-re levált a helyéről. Sebaj, előfúrtam lyukakat és ragasztóval töltöttem föl őket, majd facsavarral visszahúzattam az oldalfalakat a helyére. Száradás után mini köszörűvel kissé köszörültem a facsavarok fejét, hogy ne álljanak ki az oldalfalak síkjából. Végül úgysem fog látszani, de nem lenne jó, ha egy év múlva a kész makett ugrana szét. Itt javasolnám mindenkinek, hogy egyrészt soha ne rakjon fel szárazon feszülő elemeket, az ilyeneket nedvesen hajlítsa, másrészt ha kész a palánksor, feltétlenül várja meg a teljes száradást, különben kellemetlen meglepetések érhetik később.

Na, most jöhet a második sor palánk! Itt már az esztétika is számít, így minden palánk alakját és felhe-lyezését jól át kell gondolni egyrészt, hogy az ívek, másrészt. hogy a palánkok futása a test végeinél rendben legyen. Mivel többrétegű palánkozásról van szó, az első rétegen az ember “megtanulhatja”, hogyan néz ki a hajó, tehát jó alapja van, hogy a második sor szépre sikerüljön. Szerencsére a 0.6 mm vastag palánk jól hajlítható kézzel szárazon is, s amint átitta a ragasztót, élére merőlegesen is hajlandó kissé meghajlani törés nélkül. A tapasztalatom az, hogy a mahagóni inkább törik, a ramin meg inkább hajlik. A palánkozást felülről lefelé végeztem, az első pár világos színű palánk a mellvéd tetejéről indul, e fölé került még egy rövidebb hátra, ahol magasabb a hajó oldalfala. Az alapkoncepció az, hogy kb. 20 befőttesgumit ráhúztam a testre, majd ezek alá az utolsónak felrakott palánkra befűzöm a következőt, a testen beragasztózom a helyét majd rácsúsztatom. A befőttes gumik kiválóan tartják a vékony palánkokat, illetve a Palma Fa Express gyorsan megköt annyira, hogy már nem csúszik el a felhelyezett darab, így nincs szükség újfent mindenféle technikákkal kilyuggatni a testet, valamint gyakorlatilag folyamatosan és gyorsan végezhető a palánkozás (de azért nem kell kapkodni!). Természetesen itt nagy figyelmet kell fordítani a palánkok megfelelő és szimmetrikus vékonyítására, illetve toldására a végeknél. Első makettem lévén még egyszerűen csak igyekezek esztétikusan végezni a palánkozást, a korhű és valóságnak jobban megfelelő bonyolultabb technikákat egyelőre inkább gyakorlottabb kezekre bízom.

A hajóról először most készültek képek, de ígérem, később szorgalmasabb leszek.

	A teljes hajótest a második palánksort szorító befőttes gumikkal dekorálva.
	Ugyanez oldalról, látszik, hogy 4 világos palánksor van felül, aztán az alatt már mind mahagóni színű lesz.
	Az orr rész trükkös gumifelfogatásai.
	Ugyanez közelebbről.
	A hajó tatja a kormánylapát nyílásával. A fartükör egy darabban kerül föl később.
	Itt látszanak a szegek helyei a palánkokon a bordalemezeknél (a kép bal oldalán a sárga gumi mentén), illetve látszik, hogy melyik palánk volt az első, amit felraktam. Nagyjából középen fut és látható hogy a felette lévő palánkok belefutnak, mielőtt elérnék a hajó orrát.
	Remélem egyenes lett.

Utolsó frissítés : 2009. augusztus 25. Kedd 09:49

Átlagos értékelés

   (2 szavazat)

Megjelenítve 10 a(z) 16 hozzászólásból