There are no translations available James Cook híres hajójának az Endeavournak számos makettjét és modelljét építették meg. A leghíresebb ezek közül az életnagyságú replica, melyet 1995ben kezdtek el építeni, s 1998ban bocsátottak vízre. Ma is az egyik legnépszerűbb vitorlások egyike, a Sydney-i Tengerészeti Múzeum büszkesége.
De miért e népszerűség, miért e töretlen vágy, hogy újra meg újra megépítsék világszerte ennek az amúgy nagyon is egyszerű és mondhatni közönséges barknak a másolatát?
A válasz: nemcsak a hajó maga, hanem a kapitánya is kimagasló alakja volt a hajózás történetnek. Híres világkörüli útja idején (1768-1771) James Cook még csak 1st Lieutenant azaz elsőtiszt volt, a kapitányi rangot 1772ben kapta csak a méltán híres másik hajóján, az HMS Resolutionon. Három utazásával majdnem annyit adott az emberiségnek mint Kolombusz, vagy Vasco de Gama. Bár Cook utazásain több eredményt fel tud mutatni, furcsa, de pont a nevével oly gyakran összekapcsolt Ausztrália felfedezése pont nem az ő nevéhez kötődik - hozzá kell tenni a fehér foltként kezelt keleti partját ő térképezte fel először. Az Endeavour útjához kötődik Új-Zéland felfedezése és feltérképezése, a skorbut - a tengerészeket évszázadok óta tizedeló C vitamin hiányából fakadó betegség - sikeres ellenszerét a hajó orvosa William Monkhouse fedezte fel, a Vénusz nap előtt való átvonulását is rögzítette a hajó csillagásza, Charles Green, először a nyugati történelemben.
A hajó Endeavour több szempontból is különlegesnek számít. Elsőként, eredetileg szénszállító hajóként épült Whitbyben Észak-Angliában, Earl of Pembroke néven. Sekély merülése, nagy raktere, és sajátos alakja ugyan alkalmassá tette a sekély vízekben való hajózást, de pontosan ugyanezen tulajdonságai miatt viszonylag lassúvá és komolyabb fegyverzet hordására alkalmatlanná tette. Nagy számú legénység igénye és alacsony árbócai sem voltak komoly tengeri utazásra alkalmasak. Majdnem egy éves munkájába tellet az Admiralitásnak átalakítani, s igazi, a kornak megfelelő felfedezőhajóvá alakítania. Ennek ellenére továbbra is elmaradottnak számított a kor hajóihoz képest. Az Admiralitásnak csupán az olcsóság és bizony a "feláldozhatóság" volt a számításai között. Ezt bizonyítja az is, hogy mindössze 2100 font körüli összeget fizettek érte, s a felújítás pedig további 1000 fontba került. Összehasonlításképpen egy átlagos sorhajó 12000 fontba, egy korvett 6000 fontba került a XVIII szd. második felében (persze nem egy Victory típusú sorhajóra kell gondolni - azok a korai XIX. század hajói voltak).
Az Admiralitás persze át keresztelte a hajót, s mivel HMS Endeavour néven már szolgált egy 14 ágyús szlup,így megkülönböztetésül "His Majesty's Bark Endeavournak" hívták. Az endeavour az angolban amúgy "törekvést" jelent.
Kapitánynak a fiatal és ekkor még csak másodtisztként szolgáló James Cookot nevezte ki, akinek tehetsége az előző hajóján az HMS Pembroke nevű sorhajón már kirívóan előkerült a Hét Éves Háború alatt. A legénység tagjai még: Joseph Banks természettudós, Charles Green csillagász, és a kor híres grafikusa Sydney Perkinson lett, akitől az egyetlen hiteles rajzokat ismerjük az Endeavourról.
Az utazás részleteit a hajónaplóból ismerhetjük, igen részletesen, Cook minden eseményt, tervezettet és váratlant egyaránt rögzített. Sokszor olyan részletes, hogy pl. pontosan ismerjük, hány ágyú, sőt ágyúgolyó veszett el a kritikus pillanatokban.
Az utazás röviden: A hajó Plymouthból 1768 július 21én futott ki, rovid időre megállt a Madeira szigeteken, majd folytatta az útját Dél Amerika felé. Rio de Janeiroban utánpótlást vett fel és kényszerpihenőt tartott egy hirtelen vihar miatt. A Horn-fokot megkerülve Tahitiig szinte problémamentes volt az út, ez is mutatja Cook rátermettségét. Tahitiben Green lejegyezte a Vénusz átvonulását, majd egy kisebb helyiekkel való nézeteltérés után továbbhajóztak dél felé, a Terra Australist keresve. Néhány sziget meglátogatása után (híresek a Borabora, vagy Rurutu szigetek, amiket a mai korban Cook-szk. néven ismerünk), egy nagyobb földtömeget fedeztek fel. Cook rendkívüli térképészeti ismereteinek köszönhetően hamar kiderült, hogy nem a Terra Australist, csupán két nagykiterjedésű szigetet fedeztek fel az angol koronának. Ma ezt a területet Új-Zélandnak hívják. Cook azonban nem adta fel. Tovább hajózva nyugat felé arra számított előbb utóbb eléri a hollandok által már ismert Új-Hollandia nevű nagyobb sziget keleti partjait és azt Anglia számára majd birtokba veszi. Számítása bevált, Április 29én ért partot a mai Sydney közelében lévő egyik öbölnek, aminek bámulatos állat és növényvilága a botanikus Bankset ámulatba ejtette. Ezért is kapta a Botany Bay nevet, s Ausztrália keleti partvidékén először lépett feher ember partra ezen a napon. Sok ismeretlen növényt kategorizált Banks és ő adta a ma oly ismert eukalyptusznak is a nevét, s ő írta le először.
Cook úgy döntött észak felé feltérképezi a partot, ami július 11éig gond nélkül ment is. Ekkor "fedezte fel" Cook a Nagy Korallzátony veszélyes aspektusát is. Az említett nap hajnalán ugyanis az Endeavour zátonyra futott. A korallok három palánkot is keresztbe hasítottak, egy borda megroppant, bár ezt az elárasztott ballaszttérben nehéz volt megállapítani. rongyok, kóc és néhány foltozó deszka segítségével, továbbá a 12 ágyúból, 6 vízbe hajítása, két horgony elvesztése árán végül sikerült dagálykor a hajót kiszabadítani. A fenékpumpák folyamatosan dolgoztak 24 órán át, s bizony még maga a kapitány is hajtotta majd 3 órán keresztül. A közeli part egy sekély folyójánál tudták hajózható állapotba hozni (később ezt a folyót Endeavournak keresztelték), majd kisebb nagyobb nehézségek árán sikerült az Endeavournak Batáviába (mai Jakarta) elvergődnie.
A szárazdokkban derült ki: a hajó csodával határos módon jutott el Batáviába, a lék normális körülmények között a hajó süllyedéséhez vezetett volna, nem is beszélve arról, hogy a sérült palánkokat férgek rágták szét, s csoda, hogy a hajó egyátalán a felszínen maradt.
A legénység sem úszta meg, az ivóvízet beszennyezte a fenékvíz, s a legénység jó része skorbutos lett. A 94 fős legénységből, csupán tíz nem lett beteg beleértve Cookot. 1771 februárjáig 30 fő halt bele a skorbutba, beleértve Monkhouset is, aki későn figyelte meg, hogy a citrusokkal "tisztított" vizet megivók az esetek kilencven százalékában elkezdenek felépülni. Bár jegyzeteiben rögzítette a felismerést, sajnos magán már képtelen volt alkalmazni. Február 27én meghalt. Az utazás 1771 julius 10én ért véget.

Az Endeavour majdhogynem roncsként végezte, így az Admiralitás túladott rajta, és egy kereskedő a kor hajómágnása vette meg a lerobbant hajót. Az állapotát jól mutatja a jobb sorsra érdemes hajónak, hogy mindössze 645 fontért vette meg.
Az Endeavourból Lord Sandwich néven újra kereskedő hajó lett, s a Falkland-szktől Oroszországig mindenütt megfordult. Végül a sorsát Rhode Islandnál a Függetlenségi Háború idején érte el, amikor katonákat szállított a blokád alá vont Prodvidencebe. A hajót több társával eggyütt elsüllyesztették és a végső nyughelye is a Narragansett-öbölben található.
Az HMB Endeavour több szempontból is érdekes, találgatásokra ad lehetőséget. Mivel a terveken nincsenek árbocok és vitorlák, így feltételezhető csak a bark vitorlázat, továbbá vita tárgyát képezte az árbócok mérete is, mivel a tervek mellékletében több helyen jóval rövidebb (skymast nélküli) vitorla méreteket ad meg. Másik vitatéma a fartükör faragványai körül zajlik. Mivel vizuális értelemben Parkinson rajzai az egyetlen támpontot adó források, és azok is elnagyoltak, tág terepet ad a vitákra, vajon egy szénszállító bárkára faragványok kerülnek-e? 
Az HMB Endeavour alapadatai:
- teljes hossz: 43.7 m
- törzs hossza: 33.3 m
- súly: 397 tonna
- szélesség: 8.89 m
- árbócok magassága (becsült): 33,5 m/39m/24m
Források:
Karl Heinz Marquardt - Captain Cook's Endeavour
Endeavour - The ship's diary
Endeavor hajó: http://en.wikipedia.org/wiki/HM_Bark_Endeavour
A Replika weboldala: http://www.anmm.gov.au/site/page.cfm?u=457
James Cook életrajza: http://en.wikipedia.org/wiki/James_Cook
|