|
A szerkesztő előszava A hajomakett.hu internetes oldal indulása óta nagy utat tett meg. A kezdeti kicsiny csapatból mára egy csaknem ezer tagot számláló tábora gyűlt össze itt az amatőr hajómakettezőknek és a hajómakettezés iránt érdeklődőknek. Az érdeklődés növekedésével bizonyára a hajózás története és a hajómakettezés technikai kivitelezésének ismerete iránt kialakuló igény is megnőtt. Feltehetőleg jónéhányan szeretnének hajómakettjük elkészítéséhez hasznos, rendszerezett segítséget kapni tapasztaltabb kollégáiktól. Ezt az igényt szeretnénk most egy új cikksorozat indításával kielégíteni, mely a hajómakett építés minden egyes fázisát – az alapoktól a befejzésig – részleteiben igyekszik tárgyalni. A sorozatot – sajátosan szókimondó és fanyar humorral átitatott előadásmódja mellett – azért is ajánlom mindenkinek, mert egy olyan szerző tollából származik, aki több, mint 30 éves hajómakettező pályafutása során már kb. félszáz fahajómodell megépítésén van túl. Tapasztalatai a kitek kiválasztásától, minőségétől, feljavíthatóságától kezdve a saját rekonstrukciójú és építésű hajómodellekig terjednek. Kiforrott, kivitelezésében egyszerű, s az idő és minőség mérlegén is optimális szakmai fogások részletes ismertetését olvashatjuk itt. Ezúton is köszönjük a szerzőnek , hogy megosztja velünk szakmai tudását, valamint kívánunk további szép hajókat!
Hajó(modell)testek és palánkozások A hajómodellek története csaknem olyan öreg, mint maguké a hajóké. Nem tudjuk, hogy ki építette az első csónakot és az első hajót. Ugyanolyan kevéssé tudjuk, ki építette az első modellt. Talán egy gyerek, aki az apját megfigyelte, aki fáradságos munkával egy csónakot faragott? Ki tudja? Aki gyerekként egy folyó vagy tó mellett nevelkedett fel, valószínűleg korán elkezdett hajómodellt építeni. Papírból, fából, bambuszból, nádból vagy akár fémlemezből. Aggódó tengerészfeleségek hajómodellt állítottak a vizek istenének oltárára, férjük biztonságos és gazdag hazatérésének biztosítására. A hajóval együtt tehát a modell is megszületett.
Tény, hogy a legöregebb modellek - melyek jelenleg a világ különböző múzeumaiban találhatók – több, mint 5000 évesek. Ezek az egyiptomi Óbirodalomból származnak, de vannak leletek az Újbirodalom idejéből is, i.e. kb. 1500-ból (Björn Landström - Die Schiffe der Pharaonen). De nem akarok én itt új hajó- és hajózástörténelmet írni, azt megtette már nagyon sok korabeli szakértő. Ehelyett szeretném (és megpróbálom) a hajómakettezésben eltöltött 30 év elméleti és gyakorlati tapasztalatát, gondolataimat és véleményemet papírra (billentyűzetre) vetni.
Ahogyan a cikk címe is jelzi, a cikksorozat első blokkjában a hajó(modell)testekről és palánkozásokról lesz szó. Ezen a területen - véleményem szerint - meglehetősen nagy káosz uralkodik. Sok dolog, amikről ebben az első részben írni fogok, sokaknak bizonyára nem lesz új, sok könyvben lehet olvasni róluk. Ami talán új lesz, az a véleményem róluk. A nehézségek, amivel egy kezdőnek szembe kell néznie, óriásiak! (Természetesen csak akkor, ha valaki komolyan hajómodellépítéssel akar foglalkozni.) Az építődoboz (kit) ajánlat manapság alig áttekinthető, s ráadásul milyen áron? Ott van egyrész a tényleges ár - ami cégektől és modellektől függően kb. 100 és 2000 Euro között mozog, másrészt az az ár, amit a modellezőnek a munkájában kell megfizetnie, amíg egy félig-meddig történelmileg hű modellt megépít egy építődobozból. (Megyjegyezném, hogy a végeredmény tekintetében a legtöbb esetben kifizetődőbb – még ha lassabb is - tervrajz alapján építeni.) Leszögezném azonban, hogy nem vagyok az épitődobozok halálos ellensége! Jó néhány modellt építettem már (s remélhetőleg még fogok is) eladásra „konzerv”-ből, de az általános tapasztalat, hogy a kitek esetében a „tuningolás“ elengedhetetlen!
Tehát : Hajó(modell)testek és palánkozások. Építési módok (Habár ebben az első részben tárgyalt módszerek nagy részét inkább „építési nem módszerek”-nek nevezném, mert nem ajánlom őket senkinek! A megismerésük viszont nem árt, mivel így könnyebben elkerülhetőek a problémák és hibák.) 1. Test egy blokkból Valószínűleg a legöregebb módszer a hajómodelltest építésére. Gyerekként alighanem mindannyian alkalmaztuk, amikor egy fadarabból nagyjából hajótestet faragtunk, középre lukat fúrtunk, abba árbocot állítottunk, amire papírvitorlát akasztottunk, és máris kezdődhetett az utazás! Néhány szakirodalom az egekbe dícséri ezt a módszert, hiszen ez a legegyszerűbb! (Pl. O.Curti: Schiffsmodellbau vagy a Marjai könyvek.) De valóban ez lenne a legegyszerűbb? Nézzük a problémákat: 1. Jól kiszárított fára van szükség, lehetőleg szép mintázattal. 2. A méret: Képzeljünk el egy 1 méter hosszú modellt ezzel a módszerrel, CNC nélkül, otthon, egy 1000x250x250 mm-es blokkból! A legtisztább horror! Először is, 30-40 db külső bordasablont kellene készíteni, hogy a külső kontúrvonalakat ellenőrizni tudjuk. Akkor viszont miért nem rögtön a bordákat készítjük el? Ezután naphosszat és héthosszat reszelni és csiszolni fogunk! Mit fognak szólni a feleségek a sok forgácshoz és porhoz, ha valaki csak a lakásban tud modellezni? Természetesen, mint zöldfülű ezt a módszert én is kipróbáltam egyszer, de soha, soha többé!
Némelyik „szakirodalom“ azt ajánlja, hogy a testet vájjuk ki belülről, hogy a fa kevésbé vetemedjen, valamint hogy a test könyebb legyen. Totál értelmetlen! Próbáljunk meg egy testet belülről úgy kivájni, hogy sehol se szakitsuk át a falát! (Akit ez mégis érdekel, javaslom, vegyen néhány órát a teknővájó cigányoktól!) Persze végül is hagyhatunk akár 1 cm vastag falat is, mivel ez nem úszó modell lesz, így a súly nem jelent problémát, de ez nyilvánvalóan akkor is elég körülményes. Saját tapasztalatom, hogy annyi idő alatt, amíg egy blokktest elkészül CNC nélkül, 2-3 palánkozott test építhető! (Megjegyzem, igen valószínű, hogy a fent említett teknővájó cigányoknak ez ettől gyorsabban is megy... a szerk.)
Mindezek ellenére 50 éve dícsérik „szakértők“, modellezők és modellező könyvek a blokktest módszert az egekbe, ráadásul úgy, hogy a CNC-t még fel sem találták! Egy nagy modellgyártó cégnek sok tőkével és megrendelővel jó lehet ez a módszer, habár a CNC gépek és programok nem éppen olcsóak. A modellezőknek szánt CNC gépek ára elég borsos, jelenleg 1500€ körül lehet hozzájutni a legolcsóbbakhoz, ami még mindig nem Otto, az „átlag modellező“ pénztárcája... Emellett a kézi megmunkálás legfejlebb 500 mm-ig alkalmazható, illetve olyan egyszerű, lapos és szögletes hajócskáknál, mint a Marjai egyik könyvében található Temze-bárka, amit akkoriban, amikor otthon, Magyarországon tanár voltam, a 7 - 8. osztályos tanulóim is sikerrel megépítettek.
Ezt a módszert tehát leírhatjuk, bár a teljesség kedvéért tekintsük át a menetét:
a. A blokk kiválasztása és méretre gyalulása;
 
b. A körvonalak felrajzolása;
c. A test lereszelése a felülnézeti körvonalon (a legnagyobb szélesség körvonalán);
d. A test külső sablonokkal kontrollált lereszelése;
e. A test kivájása;
f. A falvastagság ellenörzése tapintókörzővel és korrigálás;
g. A gerinc felerősítése;
Ahogy az látható, a pontos végeredmény elérésének tekintetében ez bizony sem a legkönnyebb, sem a leggyorsabb, sem pedig a legegyszerűbb módszer! Azok a szerzők, akik ezt a módszert a könyveikben dícsérik, alighanem soha nem építettek hajómodellt (legalábbis így)! ők csak a „szakértők“... Kuriózum gyanánt megemlítem a tömbös építésnek két további változatát, variációját is: blokképités 3 és 4 részből.
 
Vajon komolyan lehet ezeket venni? 2. Lamellás vagy réteges építés  Ez a módszer nagyban hasonlít az előbbihez. A tömör blokk helyett a vízvonal vonalak mentén egyenlő vastagságú deszkákból rétegeket fűrészelünk ki, majd az egyes lapokat egymásra ragasztjuk. Természtesen a reszelés és a csiszolás marad. Az egyetlen vigaszunk az lehet, hogy a testet nem kell belülről kivájni, mert a lapok belsejét összeállítás előtt ki tudjuk fűrészelni, a többi viszont ugyanúgy történik, mint a blokképitésnél.
 A lamellák összeállításának két módszere van: vízszintesen, amit történelmi hajókhoz, és függőlegesen, amit modern yachtokhoz ajánlanak.
Van itt néhány kolléga, akik szintén erre a moószerre esküsznek, de:
- több mint 20 éve kis cégük van, s olyan nagy cégeknek készítenek többnyire modern óceánjáró maketteket 2 - 3 méteres nagyságban, mint a Hapag Loyd;
- így természetesen nagyon jól felszerelt műhelyük van, amihez nagyméretű CNC marógép is tartozik;
- s nem utolsósorban, a szárítópadlásuk mindig tele van jobbnál-jobb falapokkal.
A lamellás és palánkos épités „csodálatos“ és „furcsa“ változatai  Nincs olyan, ami nem létezik! (Értsd: Hogy mi minden ... van a világon!?) Próbáljuk meg a fent leírt két módszert egymással, sőt a (későbbiekben tárgyalt) bordás építési móddal kombinálni! Látattok már repülő elefántot? De elképzelni el tudjátok . Idézem Marjait: „Hasonlóképpen leegyszerősíti a bordás építést, ha a tömbös módszerrel kombináljuk.” (Megkönnyíti??? Úgy bizony! Nagyjából annyira, mintha a fenekünket fejre állva próbálnánk kitörölni!) Vajon ki volt az, aki ezt elsőként kitalálta? Legszívesebben 3-4 évre lecsuknám, ami alatt folyamatosan ilyen konstrukciókat építtetnék vele. Biztos vagyok benne, hogy az illető ezt a módszert soha nem próbálta ki, különben nem merte volna ezt egy „szakkönyvben“ leírni. A rajz ugyan jól néz ki, de kíváncsi lennék, hogyan tudná valaki a középső és az alsó lapon a „félbordák“ helyét pontosan kivájni vagy kimarni, és hogy ez mennyi időbe kerülne, otthon, a hobbysarokban. Ugyan feltételezem, hogy mi, hajómodellépitők meglehetősen türelmes emberek vagyunk - legalábbis ezen a területen -, de vajon tényeg muszáj nekünk életünk esetleges 70-80 évében minden rossz módszert kipróbálni, amit felelőtlen „szakkönyvszerzők“ és „szakértők“ be akarnak nekünk beszélni? Továbbmenve, íme a szakma legújabb „okos“ módszere olvasható a következő könyvben, ami egy angol szerzőtől jelent meg (Philip Reed: Historischer Schiffmodellbau, azaz Történelmi hajók épitése. Sajnos képeket nem tudok mutatni, mert nem vettem meg, de nem is ajánlom senkinek): Először a testet két félblokkból készítjük el, aztán a fedélzeteket a két félblokkból kimarjuk. A kimart részekbe fáradságos munkával a fedélzetek palánkozásait és berendezési tárgyait (ágyúkat, stb.) belegyömöszöljük, majd a két féltestet összeragasztjuk!!!??? Ez az életben soha nem jutott volna eszembe... valaki vagy akarja a belső fedélzeteket is pontosan ábrázolni, vagy nem. Vajon hogyan lehet az előbb említett részeket szépen belevarázsolni a kimart fedélzetekbe?
Ezen a ponton, habár úgy tűnik, hogy nem egészen ide tartozik, de azért megkérdezném:
Miért, minek, kinek építünk mi egyáltalán hajomodellt? Természetesen ezt mindenkinek elsősorban magával (meg persze az asszonnyal!) kell tisztáznia:
- szobadisznek?- azért, hogy a rokonok és ismerősök elájuljanak: milyen ügyes is vagyok én!
- magamat meggyőzni: Hé, milyen ügyes is vagyok én!
- versenyekre, múzeumoknak, kiállításra, eladásra?
- esetleg csak időtöltésből, hogy ne unatkozzak? A következő részekben a hajótest építésének már az „igazi“, bordás-palánkos módszereit fogjuk tárgyalni. |
Cikkek 
