|
3 of 4 Page
Az állókötélzet
(Stehendes Gut, Standing Rigging)
Harmadik rész
Az árboctörzsek állókötélzete
Hogy itt milyen sorrendben vesszük az árbocokat, az gyakorlatilag
mindegy, de az áttekinthetőség kedvéért kezdjünk az előárboccal s a
főárbocon keresztül a besanig ill. a bonevanturáig, figyelembe véve az
elölről hátra és alulról felfelé szabályt, ami egyértelműen azt
jelenti, hogy az árbocszárak állókötélzetének szerelését csak akkor
kezdjük el, ha már a törzseké készen vannak. A legelső ill. legalsó
hurkok ill. szemek, amiket az árboctörzsek nyakaira húztak fel - a már
az első részben említett - oldalkötelek szemei voltak, amiket párokban
helyeztek el a jobb- és baloldalon. Általános szabály itt nincs,
eltekintve attól, hogy ha az előárbocon a jobboldali pár lett először
beakasztva, akkor a főárbocon a baloldali, ill. fordítva. Az
oldalkötelek egy csigasorban (Talje, ill. Takel, ang: Tack)
folytatódtak, s a húzókötél végére kötött horgokkal voltak a
hozzátartozó oldalkötélpadokon lévő szemes stiftekbe beakasztva, a
csarnakok mögött, jobban mondva a csarnakok és a hajóoldal között.
Szükség esetén ezeket a horgokat kiakasztották, s az oldalköteleket
teheremelésre használták. Az oldalkötél alsó végén található blokkot
egy kötéldarabbal a keresztrúdnak majdcsak a külső végére erősítve, ezt
a csigasort a hajóoldalon kívül lévő terhek emelésére is használhatták.
A csarnakok ( Wanten, Shrouds )
Az oldalkötelek után (s ez minden árboctörzsnél hasonló volt)
következtek a csarnakok. Ezeket mindig párban erősítették fel, azaz az
előárbocon első pár (közös hurokkal) a baloldalon, a következő pár a
jobboldalon stb. Ebben az esetben a főárbocon az első párat a
jobboldalon húzták fel.
1. ábra: A csarnak(pár)ok szemei:
1.- Egy csarnakpár bandázsolt szeme
2.- Egyes csarnak szeme ( páratlan csarnakszám esetén az utolsó csarnak )
3.- "Patkófonat" páros patrácnak
4.- Duplafonat a jobb,- s baloldali hátsó egyes csarnakoknak
5.- Bandázsolt szem
2. ábra: A csarnakok felhúzása az árbocnyakra
3. ábra: az oldalfeszítő kötelek felhúzásának sorrendje alulról felfelé
Az árboctörzsnyakon:
S1 - S2: oldalkötél , W1 - W6: páros csarnakok , W7 - W8: egyes csarnakok, L: rakodókötél
A szárak nyakán:
S3: oldalkötél (amennyiben volt), P3 - P4: repülő patrác, egyesével, P5: repülő patrác, páros
S most jön egy kényes és vitatott kérdés.
Állítólag a korabeli hajók csarnakjainál a jobboldali csarnakoknál
balsodrású, míg baloldaliaknál jobbsodrású köteleket használtak. Ez a
vélemény tkp. a korábbi századoknál egyáltalán nem bizonyítható. Az a
tény, hogy a Victory tarcsai jelenlegi formájában tudtommal így vannak
sodorva, nem bizonyít semmit, mert a jelenlegi Victory tkp. - ami a
kötélzetet illeti - egy sokszoros rekonstrukció. Ámbátor ez talán igaz
lehetett az angol Navy 1650-1830 között épített hajóira. Az viszont,
hogy egy jobb ill. balsodrású kötél közötti különbség valóban
tudományosan megalapozott, vagy csak tengerész babonából származott,
mai ismereteink szerint nem bizonyítható. A kereskedelmi, s még inkább
a kalózhajók vették, ill. rabolták ami éppen kéznél volt! Mindenesetre
eltekintve attól, hogy manapság csak jobbsodrású madzagokhoz lehet
hozzájutni, a kérdés teljesen lényegtelen. Egy modell értékét semmi
esetre sem szabhatja meg egy, -véleményem szerint- filozófiai vita. A
laikus szemlélő, sőt a szakértő sem a kötelek sodrásától függően fogja
a véleményét kialakítani. (Eltekintve attól, hogy modellméretben igen
csak „vájt” szeműnek kell lenni a különbség felfedezéséhez.) Hála
Susányi úrnál kapható igazán szép köteleknek, ez a probléma is
megoldást nyert. (Legalábbis azoknak akik nincsenek abban a helyzetben,
hogy maguk sodorják a köteleket, vagy az olyan „lustáknak”, s
időhiányban küszködőknek, mint én.) Susányi Oszkár köteleit bátorsággal
tudom ajánlani, mert nagyon szépek és nem is túl drágák. Bár meg kell
jegyezzem - s ez nem akar kritika lenni -, hogy mivel én a csarnakokat
a lehető legfeszesebbre húzom, nálam ezek a kötelek elvékonyodnak. A
megoldás viszont egyszerű: pl. 1,25-ös kötél helyett 1,5-öst kell venni
és kész. Sokkal fontosabb kérdés számunkra a csarnakok felhelyezésének
gyakorlati kivitelezése!
Előzetesben: már kezdő modellező koromban is sokat rágódtam a kérdésen,
hogy hogy a fenébe tudták a korabeli hajóépítők a tarcsokat, ill. a
csarnakokat megfeszíteni!?
S most gondoljuk meg: a macskafejeket összehúzó kötél a valóságban 2-3
cm átmérőjű! Ha feltételezzük, hogy 30-40 ember csörlővel ill. anélkül
a feszítőköteleket feszesre tudta is húzni, hogy a büdös csudába tudták
a végeket a felső macskafejeken megkötni anélkül, hogy azok meglazultak
volna??? (Itt meg kell említenem egy hibát: valahol egy fotón láttam,
hogy az árbocderéktarcsok feszítőköteleinek végei alul a tereben szép
karikákba tekerve feküdtek. Totál fals ! A feszítőkötelek szabad vége
mindig egy alsó lyukból felfelé vezetve, a felső macskafej fölött a
csarnakon többszörösen feltekerve, fixen voltak rögzítve! Még akkor is
amikor megjelent az árbocszárak un. leeresztő kötele.)
Tehát a két pár oldalkötelet feszesre húzva valamit segít, de nem
eleget. A kérdésre a választ pár évvel ezelőtt, egy kb. 1850-ből
származó német könyvben találtam meg. Segédeszköz ill. segédcsigasor
nélkül ez egyáltalán nem ment! A tarcsokat ill. csarnakokat először egy
segédcsigasorral kellet kissé túlfeszíteni, aztán a Reep-eket
kényelmesen be lehetett kötni. Modellméretben ez persze sokkal
könnyebben megy. Gondolod?! A tarcsok és a csarnakok szerelésénél a
kezdők sokszor áthidalhatatlan problémákkal találkoznak!
Maradjunk egyenlőre a csarnakoknál!
Először is nézzük meg, hogy is néz ki az un. árbockosár tartó keretszerkezet, az un. Saling (Angolul Crosstree and Trestletree)
4. ábra: Saling
1. - Árbocpofák
2. - Hosszanti saling (ang: Trestletree)
3. - Keresztsaling (ang: Crosstree)
4. - Lekerekített kötélvezetők szsz. „borjúk” (Kalb, Bolster) ( Erre feküdtek fel a csarnakpárok.)
Egy csarnakpár szemének készítése:
A csarnakpár hosszúságának megállapítása: Kétszer a távolság az
árbocnyak és a kötélpad között plusz kb. 2 X 5-7 cm ráhagyás. A
csarnakpár szemének a bandázsa kb. a borjuk alatt kezdődik. A szem
átmérője: európai hajóknál ez egyszerűbb, mert azok árbocnyaka hengeres
volt. Csakhogy a szem átmérője nem egyezik az árbocnyakéval, hanem
nagyobb. De mennyivel ? Ezt tkp. csak próbával tudjuk megállapítani.
Vesszünk egy darab gömbfát (tudjátok ugye, hogy mi egy gömbfa? Egy
fagolyó!). Tehát veszünk egy hengeres fát, rudat, aminek az átmérője
kb. 5 mm-el nagyobb az árbocnyakénál s befogjuk a satuba. A méretre
levágott csarnakpár közepét körülvezetjük a rúdon, s egy 0,5-ös
kötéllel egy dupla csomót kötünk rájuk.
 
5.ábra: Szem, ill. gallér készítése 6.ábra
Felpróbáljuk a szemet az árbocnyakra, s csipesszel beigazítjuk a csomó
helyét, hogy a borjú alatt legyen, majd visszahelyezzük a fára a
csarnakot. Bal kéz mutatóujja és nagyujja közé befogjuk a tarcs két
szálát a vékony kötél egyik szálával együtt, s a bal kéz középső
ujjának a támogatása mellett a jobb kézzel 5-6-szor körbetekerjük a
vékony kötél másik szálát, majd két csomót kötünk, amit még egy csepp
ragasztóval biztosítunk.
7. ábra: a kész szem
A szem elkészítésére többféle metódus képzelhető el - vannak olyan
prezise modellépítők, akik egy komoly kis motoros masinát építenek
hozzá, amit én egy kissé túlzásnak tartok. Nem állítom feltétlenül,
hogy az itt leírt módszerem a legjobb lenne, de aránylag egyszerű, s
kis gyakorlattal és kézügyességgel gyorsan is megy. Akkor pedig minek
bonyolítani, elvégre mi nem csak minden 10 évben akarunk egyetlen
modellt építeni.
Felhúztuk a csarnakpárokat az árbocnyakra, jó sok szabad véggel, s most
jön a szakirodalom. Az alsó és a felső macskafejek közötti távolság a
macskafejek átmérőjének a 2-3-szorosa kell legyen. De szép is az
elmélet! Először is: a csarnakoknál választott, ill. építődobozoknál
eleve adott „kötelek” rugalmassága, ill. nyúlása különböző! Első
probléma: „A macskafejek közötti távolság pl. 15-16 mm.” Kipróbáltam!
Ha én ezt betartottam volna, akkor a húzószálak megfeszítésekor a két
macskafej egymáshoz ért volna, mert a csarnakokhoz adott kötél szépen
megnyúlt! Mit lehet tenni? Először is ki kell próbálni az adott kötél
nyúlósságát! Aztán a második probléma: de szép is (újra) az elmélet.
Biztosítani kell(ene), hogy a távolság minden (egyes!) macskafej között
ugyanakkora maradjon! Na erre is talál a szakirodalom megoldást!
Összetekerünk (esetleg forrasztjuk is) két drótot, amiknek az alsó és
felső végeit 90 fokban behajlítjuk, ez lesz a távolságtartó. (Valami
hasonlót láttam nálatok a balatoni találkozótoknál) De! 1:50-ben a
macskafejek furatainak az átmérője 0,8-1, maximum 1,2 mm. A réz drótok
túl gyengék - legalább is nálam, mert én mindig a lehető legfeszesebbre
húzom az állókötélzetet, (ezt ajánlom is mindenkinek) - s egyszerűen
kigörbülnek. Az acéldrótokat meg nem tudod rendesen 90 fokra
behajlítani. Veszünk egy kb. 3x8 mm-es lécet (ha lehet keményfát), s
ráhelyezve egy macskafejet annak furatain keresztül 2-2 furatot fúrunk
a 0,8-1 mm vastag acél szögeknek és utána ezekbe beverjük a szegeket.
Ezt a megfelelő távolságban megismételjük a másik oldalon, s ezzel kész
a távolságtartó, a macskafejek alsó, ill. felső két furatai közé. A
megfelelő távolság kb. így néz ki: a két macskafej közötti ajánlott
távolság (pl. 15 mm), ehhez jön még 1-1 mm (a furatok távolsága a
macskafej kerületéhez). A szögeket tehát 17 mm távolságra kellene
beverni. Ha egy csarnak hossza 40 cm, a különböző minőségű kötelek ezen
a hosszon a megfeszítés után kb. 5-10 mm-t nyúlnak. Ezt egy
húzópróbával tudjuk megállapítani. A gyakorlatban ez tehát azt jelenti,
hogy 17 helyett 22, sőt 27 mm távolságra kell helyezni egymástól a
macskafejeket, mielőtt megfeszítjük a feszítőköteleket! Az felső két
szögre rátoljuk a (leendő) felső macskafejet, s a másik két szöget
pedig a már előzőleg az oldalkötélpadra erősített alsó macskafej
megfelelő furataiba dugjuk.
8. ábra: Távolságtartó
Na eddig kész is lennénk, de hogyan tovább? Eltekintve a szerencsés
helyzettől, amikor is a kedves feleségünk hajlandó a lüke hobbinál
segíteni, nem marad más hátra, mint egy harmadik kezet növeszteni! Most
persze nevetsz! Harmadik kezet! Pedig ez a megoldás! Veszünk egy
rögzíthető csipeszt, a két szára közé kötünk egy megfelelő hosszúságú
szemet, amit beakasztunk az árbocnyakba. Körülvezetjük az adott
csarnakkötelet (az említett távolságtartóval rögzített) felső macskafej
nútjában, s a visszavezetett (szabad) véget feszesen beszorítjuk a
csipeszbe. Most van két párhuzamos kötelünk, az egyik a csarnak lefelé
vezetett ága, a másik a felső macskafej körül visszavezetett szabad
ága, amit a csipesz tart. A felső macskafej felső részére (a két ág
között) csöppentünk egy kis gél pillanatragasztót, s egy vékonyabb
cérnával a két véget körülfogva kötünk egy-két csomót. Ez a vékonyabb
cérna összehúzza a csarnak két ágát, s belekényszeríti őket a
ragasztóba.
9. ábra: A csarnak feszítése rögzíthető csipesszel
Most az első kötés felett kb. 8-10mm-el, illetve efölött még 8-10
mm-rel két helyen újra összekötjük a szárakat. Kihúzzuk a
távolságtartót a macskafejekből, s levesszük a csipeszt. Itt meg kell
jegyezzek valamit. Mondfeld szerint a felső macskafej körül vezetett
csarnak alsó bandázsát nem vízszintesen kell kötni, hanem függőlegesen!
10. ábra: Csarnakbandázs
Ezt így modellméretben még nem tudtam megvalósítani. De a vicc: amúgy sem látszik!
Most jön a két macskafej közötti feszítőkötél (Reep, Lanyard)
S megint a szép elmélet, aminek a gyakorlathoz semmi köze sincs! Mit is
mond ez a szép elmélet? Vegyünk egy madzagot, s kössünk egy (vagy
két-három) csomót a szabad végére. Itt az irányokat a hajó mindenkori
elülső és hátulsó része ,illetve a macskafej mellvédhez képest belső és
külső oldala szerint adom meg.(Értelemszerűen a rajzon a jobb oldal a hajó első fele, tehát a hajóorr irányát jelenti.)
Tehát a felső macskafejnek van egy felső, egy alsó-elülső, illetve egy
alsó-hátsó furata. Az alsó macskafejnek van egy alsó, egy felső-elülső
és egy felső-hátsó furata. A feszítőkötelet befűzzük belülről kifelé a
felső macskafej alsó-hátsó furatába - míg a csomó megakad (1), majd az
alsó macskafej felső-hátsó furatába kívülről befelé (2), tovább a felső
macskafej felső furatába belülről kifelé (3), majd az alsó macskafej
alsó furatába kívülről befelé (4) és így tovább, végül pedig az alsó
macskafej felső-elülső furatába kívülről befelé (7).
11. ábra: a feszítőkötelek befűzése a szakirodalom szerint
Csakhogy! Miután a csomó a felső macskafej alsó-hátsó furatának a
mellvéd felé eső (tehát belső) oldalán található, ez azt jelenti, hogy
az alsó macskafej felső-hátsó furatán keresztül kellene a madzagot
kívülről befelé behúzni! De mivel, ill. hogyan? A távolság az alsó
macskafejek és a hajóoldal között 1:50-ben jó esetben 1,5-2 cm! Van
ugyan egy un. tűbefűző szerkentyű, amivel a fonalat a tűbe be lehet
húzni, de ennek a hossza 3 cm, tehát belülről, nem tudjuk bevezetni az
alsó macskafejek furataiba, mert nem fér oda! (S itt nem tudom
megállni, hogy egy sokatok által már unos-untig ismert, kissé perverz
viccet el ne meséljek: Heló haver, ismered a Turul módszert? - Nem! -
Hát háTurul!)
A megoldás: Egyszerűen fordítsuk meg az egész eljárást!
Csomókat kötünk a feszítőkötélre. A tűbefűzőt bedugjuk kívülről befelé
az alsó macskafej felső elülső furatába, s belülről kívülre húzzuk vele
a Reep szabad végét, míg a csomó hátul megakad (1).Most könnyen át
tudjuk húzni a felső fej alsó-elülső furatán keresztül, kívülről
befelé. Bedugjuk a tűbefűzőt az alsó fej alsó furatába, s belülről
kifelé kihúzzuk vele a szabad véget és így tovább: felső fej, felső
furat, kívülről befelé, aztán alsó fej, felső-hátsó furat, belülről
kifelé,végül felső fej, alsó-hátsó furat, kívülről befelé (6). Itt az
X-nél a hosszúra hagyott szabad végre csomó(ka)t kötünk. Most
csipesszel visszafele feszesre húzzuk a feszítőkötelet, de egyenlőre
nem kötjük le. A feszítőkötél min. hossza 6x a távolság a két macskafej
között, plusz a rögzítőcsomók a tarcson, de legalább 10 cm-t rá kell
hagyni a munkához.
12.ábra: a feszítőkötelek fordított befűzése
13.ábra: a tűbefűző használata
14. ábra: Befűzés
1 ezt a csomót felhúzzuk a felső fej jobb (első alsó ) furatáig
2. míg hátulról megakad
3. majd visszafelé szorosra húzogatjuk a feszítőkötelet
Ezen a képen jól látható az oldalkötél a középső fej mögött. Az egyes
előtti nyíl a Reep csomójára mutat. Ezt a csomót felhúzzuk a macskafej
hátuljáig, míg megakad, s a szabad véget addig fűzögetjük visszafelé,
amíg az egész meglehetősen feszes lesz. A Reep szabad végét a feszesre
húzás után (később) így kötjük fixre a csarnakra:
15. ábra: a feszítőkötél szabad ágának rögzítése a csarnakon - belülről nézve
A hágószálakat egyelőre felejtsük el, mert előtte jönnek a törzstarcsok.
De ez már ismét egy következő fejezet.
|
