|
4 / 4 oldal
Az állókötélzet
(Stehendes Gut, Standing Rigging)
Negyedik rész
Az első részben megmutattam, hogy néz ki egy főtarcs.
Az egér szakszerű elkészítése modellméretben meglehetősen problémás, s így kellene kinéznie:
1. ábra: Egér készítése a valóságban
1.- Egér fából, alul és felül kötélgyűrűk
2.- Hosszanti fonalak
3.- " Horgolás "
2. ábra: Egy faegér esztergálása 3. ábra: Egy beöltöztetett egér
4. ábra: Egy meztelen egér
Ha valakinek sok kedve és ideje van 0,25 mm-es madzagból
stoppolásszerűen egy 5 mm átmérőjű faegérre egy ilyen „hálót”
készíteni, ám tegye! Ha egy 1-1,5 mm-es fekete vagy barna kötélre egy
közönséges csomót kötünk, aminek a fele úgyis eltűnik a hurokban,
gondolom viszonylag jól megközelítjük a valóságot. De ha az 1:50-es
modellünk főtarcsa 3 mm-es, erre lehet ugyan csomót kötni, de ez
rettentő rondán néz ki. Egy másik megoldás, hogy az egeret keményfából
kb. körteformájúra kiesztergáljuk. A közepébe fúrunk egy furatot, amibe
a kötél húzósan passzol, s az adott helyen ragasztóval rögzítjük a
tarcson. Ezt a fa egeret vagy feketére (sötétbarnára) festjük, vagy
0,25-ös cérnával körültekerjük. Ezzel már majd teljesen megközelítettük
a valóságot
Egy másik problémát jelent (főleg nagyméretű modelleknél, 1:50-es
méretarány, vagy alatta) a hurok elkészítése, amibe az egér belefeszül.
Mivel a főtarcs 1 :50-ben 2,5-3,5 mm vastag is lehet, meglehetősen
rondán néz(ne) ki, ha a hurok mögött a két 3 mm-es szálat egyszerűen
egymás mellé fektetve összekötöznénk.(Habár a főtarcs alsó vége a
dodshoofd körül vezetve pontosan így, egymás mellett vannak
összekötve.) A valóságban a kötél végének szálait kibontották, s a
hurkot képezve (visszafordítva) ezeket a szálakat befűzték ill.
befonták a hurok mögötti kötéldarab szálai közé. Ez németül az un. Spleiß magyarul talán befűzésnek/kötéltoldásnak nevezhetnénk (angolul Splice).
Ezt modellméretben meglehetősen nehéz kivitelezni (ha nem is
lehetetlen). A gyakorlatban felbontjuk a vég szálait, s a hurok képzése
után ezeket a szálakat a hurok mögötti kötélrész köré tekerjük, s
ragasztóval rögzítjük. S mivel ezután még ezen a részen az ál-Spleiß-t
0,3-0,5-ös cérnával körültekerjük, a kis csalás már nem is látszik
5. ábra: Kötéltoldás
Felhúzzuk a törzstarcsok szemét a megfelelő árbocnyakra a csarnakok
fölött, s az alsó végüket a tervrajznak megfelelően bekötjük, de ezeket
sem kötjük le. A törzstarcsok alsó végének rögzítése korszaktól és
nemzetiségtől függ. Előárboc törzscstarcs: általában az orrárboc
hosszának a felénél vagy a felső 3/4-énél. Ahogy az előárbocok az idők
folyamán egyre hátrább vándoroltak, velük együtt vándoroltak az
előtörzstarcsok rögzítési helyei is. A klippereknél pl. az
előtörzstarcsokat már az előfedélzeten (Back, Forecastle) rögzítették.
6. ábra: Az előtörzstarcs rögzítése az orrárbocon - Backbord (BB) azaz a hajó baloldaláról nézve-
flamand galeon
1.- orrárboc
2.- előtötörzstarcs alsó rögzítése öt furatos macskafejekkel az orrárbocon
Főtörzstarcs:
7. ábra: Főtörzstarcs alsó rögzítése 16.-17.szd.
1- Főtörzstarcs
2- Macskafejek
3- Gallér
4- Kampó
5- Előárboc
6- Dörzsmandzsetta
7- Orrárboc
8. ábra: A főtarcs rögzítése a flamand galeon modelljén 9. ábra: A főtarcs öt furatos macskafejei
A 18.szd. közepétől a nagyobb sorhajóknál kezdtek dupla előtörzstarcsot
és főtörzstarcsot alkalmazni, amik vékonyabb kötelekkel voltak
VVVVV-alakban összekötve. így ha az egyiket ellőtték, akkor a másik még
tartotta a törzset. Az un. segédtarcs (Borgstag, Preventer Stay) átmérője kb. a 75%-a volt a tarcs átmérőjének. Az árbocnyakon a tarcs alatt húzták fel.
10. ábra: Dupla tarcsok az Agamemnon modelljén
Besantarcs:
A besantarcs kb. a főtarccsal párhuzamosan vezetett a főárbocig, ahol
vagy macskafejekkel rögzítették, vagy egy „beöltöztetett” vas illetve
fa gyűrűn keresztül vezették a fedélzetre. A fedélzeten a tarcs alsó
végét egy szemes csavaron fixre köthették, de a legtöbbször
közbeiktattak egy csigasort.
11. ábra: Besantarcs az Agamemnon modelljén
Néhány esetben alkalmaztak dupla besantarcsot is, főleg akkor, ha a
fővitorlarúd ejtőkötelének a bakja a hajó tengelyvonalában állt, s
ezért a besantarcsot nem lehetett volna középen vezetni. Ebben az
esetben a két féltarcsot a főárboc két oldalán a fedélzetre
irányították, ahol mindkettőt csigasorral rögzítették.
12. ábra: A dupla besantarcs vezetése a flamand galeon modelljén
Bonaventuratarcs:
Sok hozzáfűznivaló nincs. Ugyanúgy volt vezetve s rögzítve mint a besantarcs.
Most, hogy az árboctörzsek csarnakait és tarcsait a hozzátartozó
macskafejeket a feszítőkötelekkel előkészített állapotba hoztuk,
megkezdhetjük az egyes kötelek egymással szinkronba hozott
megfeszítését s fixre kötését. Mint már említettem, az állókötélzet
megfeszítése és fixre kötése gondos munkát követel meg, mivel az egyes
kötelek mind összeköttetésben vannak a többiekkel, valamint a különböző
árbocrészekkel, s így alaposan meg kell gondolni, hogy milyen
sorrendben kötjük őket fixre. Gyakorlatilag minden törzsnél hasonlóan
járunk el, az előtörzstől a főtörzsön keresztül a besanig ill.
bonaventuráig.
A csarnakok oldalra feszítenek, de a leghátsók már hátra is, s ezeknek
ellensúlyozni kell a tarcs előrehúzását. S itt jön megint elő, hogy
mennyire fontos a törzsek pontos s stabil beépítése. A sorrend a
következő. A lehető legszorosabbra húzzuk mindkét oldali leghátsó
csarnakokat, s a feszítőkötelekkel fixre rögzítjük őket. Azután a
tarcsot (s a segédtarcsot, ha van) húzzuk feszesre. A felső macskafejek
pontos, egy vonalba való beállítását megkönnyíthetjük egy un.
feszítőléccel, amit a már fixre kötött első és utolsó csarnakra kötünk
ideiglenesen, s ha az összes csarnakaot fixre kötöttük, akkor
levesszük. Következnek mindkét oldali legelső csarnakok, majd
váltogatva az utolsó előttiek, a másodikat stb. míg középre érünk.
A szárak állókötélzete:
Gyakorlatilag nem sokban különbözik a törzsek állókötélzetétől, s a
szerelés is hasonló. Természetesen felfelé haladva a kötelek s a
macskafejek átmérője egyre kisebb lesz.
Csarnakok
A csarnakok száma a hajók típusától és nagyságától,
az alsó rögzítésük az árbockosár ill. tereb kialakításától függött. A
tereb szélébe ill. az árbockosarak felső mellvédjébe a csarnakoknak
megfelelő számú hosszlyukakat készítettek az alsó macskafejek részére.
Ezeket a macskafejeket hasonló bilinccsel látjuk el, mint a
törzscsarnakokét, azzal a különbséggel, hogy ezekbe még egy furatot
kell fúrni a szárak alsó csarnakjainak, amiknek az alsó végét a
kolbászhoz kötjük.
Tarcsok
A szárak tarcsainak az alsó rögzítése a különböző korokban s típusoknál
erősen különbözött. Általános szabály nincs, ezért a tervrajzhoz kell
igazodnunk.
A szárak állókötélzetéhez még hozzájönnek a szárakat hátrafeszítő kötelek, a patrácok (Pardunen, Backstays).
Ezeknek a szemeit a csarnakok fölött húzták a szárak nyakára. Alul az
oldalkötélpadokra voltak rögzítve a csarnakok mögött, ill. később a
csarnakok között is. Az alsó rögzítés lehetett fix, macskafejekkel,
ill. „repülő” blokkokkal. Sok esetben a leghátsó patrácoknak külön kis
kötélpadokat erősítettek fel. Korábban már megemlítettem az un.
Backstagot, ami tkp. az orrárbocderék patráca, ami ellentétben a többi
szár patrácaival nem páros volt, hanem a hajó tengelyében kötötték
hátrafelé az előtörzstarcsra.
Meg kell még említeni az un. Papagájrúd állóköteleit, amik a rudat a
hajó tükréhez feszítették, ellensúlyozva ezzel a bonaventura latin
vitorlájának felfelé húzását.
A hágószálak
Sokan ok nélkül félnek a hágószálaktól, pedig csak egyszer kell a
trükkre rájönni. A lényeg hogy a szálak un. dupla nyolcas csomóval
voltak a csarnakokra kötve. A módszert bonyolult lenne most
elmagyarázni, a lényeg: bal kezembe veszek egy hosszú csipeszt, a
jobbal vezetem a cérnát s dugom a két csarnak között hátra, ahol
megfogom a csipesszel s előrehúzom az ábra szerint, majd ezt még
egyszer megismétlem.
13. ábra. Hágószál csomó, a dupla nyolcas
Viszont szeretnék néhány dolgot tisztázni, mert sok egyébként egész jó
modellnél sokszor elrontják a rossz hágószálak az összképet a
vastagságuk miatt. A hágószálak voltak az egyedüli kötelek az
állókötélzetben, amiknek a vastagsága nem változott, hanem mindenhol
egyforma volt. Pontosabban ½ col, azaz kb. 12.5 mm, ez 1:50-ben 0,25
mm, ez megfelel egy közönséges gépi varrócérna méretének. Végtelenül
csúnya ha ennél vastagabbak, látni olyan modellt, ahol majdnem olyan
vastagok, mint a csarnakok, s akkor mekkorák a csomók rajta?
A hágószálak színe: szóval itt is tisztázni kellene néhány dolgot. A
hágószálak színe mindig megegyezett a csarnakokéval! S ez visszavezet
oda, hogy milyen színűek volt egyáltalán az állókötélzet? Natúr: kb.
1500-ig a legtöbb hajó állókötélzete ilyen volt, utána is a legtöbb
földközi tengeri típusnál, a kishajóknál, s a a legtöbb kereskedelmi
hajónál. Fekete vagy sötétbarna? Nem tudni hogy pontosan mikor vezették
be az állókötelek kátrányozását. A Mary Rose roncsánál megtaláltak egy
nyaklót, s annak a kötele középbarna volt , ami talán arra utal, hogy
az egész állókötélzet hasonló színű volt. Ugyanakkor kérdés, hogy a sós
vízben mennyit vesztett az eredeti színéből? A kötelekhez használt
kátrány színe ill. árnyalata a hígítástól függ, azaz attól, hogy mennyi
meleg vízzel keverik. A tömény kátrány nehezen kezelhető, s a kötél
szálait megégetheti, s aztán túl merevvé teszi. Az időjárás hatására
pedig egy csúnya szürke színt kap. Mivel nem vagyok kémikus nem tudom
eldönteni,hogy milyen kátrány-víz elegy lenne jó egy hajókötél
kátrányozására, annál is inkább, mivel állítólag még valami más is
benne volt. Mindenesetre: néhány építődoboznál eleve fekete kötelet
kapunk az állókötélzethez, szerintem nyugodtan felhasználhatjuk. Ahol
viszont natúr színű kötelet kapunk, szerintem sötétbarnára kell
színezni. A terv után épített modelleknél pedig használjuk nyugodtan
Susányi Oszkár köteleit.
A számozott fotók bemutatják az egyes kötelek vezetését és rögzítését.
A flamand galeonon látható eljárások használhatok kb. az 1500–1700
közötti hajóknál, míg az Agamemnon-on láthatóak kb. 1700–1850 közötti
angol (kimondottan) hadihajókon használhatóak, különösen az un.
Nelson´s Navy hajóinál. A francia hajóknál utána kell nézni a
szakirodalomban, ill. a rajz után tájékozódni, mert voltak különbségek.
pl. az angol hajóknál a tarcsok alsó rögzítése un. Dodshoofd
kengyelekkel történt, míg a franciák előszeretettel nagyméretű nehéz
több csigás blokkokat használtak.
14. ábra:
1.- Víztarcsok
2.- Orrcsarnakok
3.- Főárboctarcs és segédtarcs
5.- Előárboctarcs és segédtarcs
6.- Az alsó Dodshoofd
7.- Orrárbocderék
8.- Bugdálórúd
9.- Az orrárbocderék víztarcsa
15. ábra:
1.- Főtarcsok az egérrel
2.- A „pókháló” feszítője
3.- A „pókháló”szerepe, hogy megakadályozza a derékvitorla belső felének a dörzsölődését a
tereb első éléhez
4.- A kolbász
5.- A törzscsarnakok feszítője
6.- A derékszár alsó csarnakja
7.- A derékszár macskafejei
8.-9.- A besantarcsok vezetése
16. ábra: A főárboc és a besan patrácai az Agamemnon-on 17. ábra: A kész állókötélzet
18. ábra: Orrárboc
1.- Előtörzstarcs
2.- Előderéktarcs
3.- Backstag
19. ábra: Előárboc árbockosár a főderékszártarccsal
20. ábra: Főárboc árbockosár a kétrészes besanderéktarccsal
A galeonoknál ált. a besanderéktarcs két szárát
„pókhálóval”
a főárboc csarnakainak felső részén rögzítették
21. ábra: Főárbocderékpatrác – flamand 22. ábra: A besanderékpatrác – flamand
23. ábra: A papagájrúd a két feszítőkötelével 24. ábra: A kész állókötélzet
Két táblázat az állókötelek vastagságáról W. Zu Mondfeld - Historische Schiffsmodelle c. könyvéből.
A táblázatban a kötélvastagságok százalékban vannak megadva, ahol a
100% az állókötélzet legvastagabb kötelére, a főtarcsra vonatkozik. A
főtarcs átmérője viszont a főárboc főfedélzeten mért átmérőjének a
0,166 szorosa. Egy példa:A főárboc átmérője 1:50-ben 18 mm. 18x0.166=
2.988 mm kerekítve 3 mm. Keressük most ki pl. az előárboctarcsot: 80% -
azaz 3/100x80= 2.4 mm.
Ezzel nagy vonalakban befejeztük az állókötélzettel kapcsolatos
tudnivalókat. Sajnos a téma részletesebb tárgyalása köteteket töltene
meg , amire itt én nem vállalkozhattam.
Néhány könyv azoknak, akiket a téma behatóbban érdekel:
1.- Karl Heinz Marquardt – Bemastung und Takelung von Schiffen des 18. Jahrhunderts (A 18. szd.-i hajok árbocozata és kötélzete).
A közel 500 oldalas könyv kb. 80 %-ban az angol hajókkal
foglalkozik. Rengeteg rajzzal és táblázattal. Angol nyelven is
megjelent.
2.- James Lees – The Masting And Rigging Of English Ships Of War 1625-1860 (Angol hadihajók árbocozata és kötélzete 1625-1860).
3.- Lennarth Peterson – Rigging Period Ship Models (Történelmi hajók kötélzete)
18. sz.-i angol keresztvitorlázatú hajók kötélzete. Lásd: könyvbemutató
4.- Lennarth Peterson – Rigging Period Fore-and-Aft Craft (Történelmi hosszvitorlázatú hajók kötélzete)
18. sz.-i (nem csak angol) hosszvitorlázatú hajók kötélzete. Lásd: könyvbemutató
A következőkben elindítunk egy másik sorozatot az árbocozatról.
Flamenco
|
Cikkek 
