Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett

Mindenek előtt le kell szögeznem, hogy angol nyelvű anyagokban mélyedtem el elsősorban, így a legtöbb esetben az angol kifejezéseket fogom használni és az angol nyelvű terminológiával építettem fel a cikk szerkezetét. Ahol tudtam referenciát, illetve fordítást, ott igyekeztem a német neveket és elnevezéseket is feltűntetni.

Szóval csónakok.

A csónak (Ang. Boat, ném. Boot) magyar meghatározása:

Angol meghatározás: Egy relatíve kisméretű nyitott vízijármű, melyet egy nagyobb vízijármű is szállíthat.

Jól látható a különbség a két meghatározás között. Sok esetben úgy találtam, hogy a magyar ladik (mely az Alföld folyóin jellemző kifejezés) sokkal jobban takarja a csónakokkal kapcsolatos elképzeléseinket. Mivel az angolszász országoknak jóval kiterjedtebb tradíciói vannak a tengerhajózás terén, mint Magyarországnak így inkább az utóbbi meghatározást követném a makettezés kapcsán.

A vitorlás hajók korában a csónakok jelenléte szinte nélkülözhetetlen volt. Ellentétben az általános elképzelésekkel a csónakok szerepe nem elsősorban az életmentés, azaz a XX. századtól általánosan jellemzővé váló mentőcsónakok feladataira korlátozódott, hanem a kommunikáció, felfedezés, halászat és persze a személy és teherszállítás is volt. Ebből fakadóan rengeteg vitorlásnak több különböző funkciókat ellátó csónak segédkezett. Ezeket az angol nyelv az ún. tendernek hívta, teljesen the ship’s tendernek. Ebben a kifejezésben benne foglaltatott az összes kiszolgáló csónak, míg a később általánossá váló mentőcsónakok neve már a XVII. századtól lifeboat (ném. Rettungsboot) kifejezetten csak az életmentésre szolgáltak (fontos megemlíteni, a vitorlások túlnyomó többsége nem rendelkezett ilyen csónakokkal, az iskolahajókat kivéve).

Tehát a ship’s tendernek, amely a makettek építése közben előkerül, mindegyiknek volt valami jellemző feladata, melyek alapján kategorizálni lehetett őket. Nyilván átfedések lehettek az átmenetekről nem is beszélve. Azt is ki lehet jelenteni, hogy a legtöbb tender a XIX. Szd. végére önálló hajótípusokká nőtte ki magát.

Az egyszerűség kedvéért én méret szerint sorolom fel a csónaktípusokat és jelzem mind a kapcsolatokat, mind a jellemző feladataikat.

A legnagyobb csónak típus az ún. Longboat (ném. Beiboot magyar Hosszú csónak). A későbbi időkben, a XVIII-XIX. Szd ban főként a sorhajók idejében ennek egy masszívabb változata a Launch (ném. Barkesse magy Nagy csónak) mely kifejezetten harci célokat szolgált. A Longboat általában 12-16 evezőst jelentett, mindkét oldalon egy-egy evezőssel, magyarul 6-8 pár evező hajtotta. A vitorlázata csonka, illetve lugger lehetett, de nem volt ritka a szimpla keresztvitorla sem. Mivel az evezősök a csónak két szélén helyezkedtek el, így nem volt probléma elhelyezni két árbocot sem. A Longboat fő feladata a személyszállítás volt, lényegében a legénység mozgatására, és az esetleges utasok szállítására alkalmazták. A Launchot azonban jellemzően a katonák, illetve felfegyverzett tengerészek szállítására specializálták: dupla fal, megerősített orr, a vitorlák méretének növelése is a gyors, akadálymentes célba juttatást segítette. A Launchot a korai XIX.szdban akár kiskaliberű ágyúkkal is felszerelhették az orrban, különösen a Nelson korabeli sorhajók idejében. A Launch eredeti jelentése a portugál „lancha” szóból származik és jelentése eredetileg bárka volt. Mivel a korai karakkok idejében még főként felderítésre és szállításra használták, még a széles lapos alakjára utaltak a nevével.
 

A Barge (ném. Leichter, magyar bárka) azonban tovább élt, s a hajókon (főként a kereskedelmi vitorlásokon) továbbra is az eredeti szerepét, a teherszállítást játszotta. Feneke jóval laposabb a Longboatnál, szélessége is nagyobb és vitorláit általában az orrban illetve a farban helyezték el. Mivel a hajó közepén minél több helyre szükség volt, az evezők is feleződtek, minden padon, csupán egy ember ült felváltva. Sokszor a legszélesebb szakaszban egyáltalán nem ült evezős. Sok esetben a Barge és a Longboat átvette egymás szerepét.
 

A Pinnace (Pinaßschiffe) eredetileg kikötőfelügyeleti csónakként kezdte. Keskeny alakja és nagy befogadóképessége (8 duplaevezős) miatt kiválóan alkalmassá vált menekülő vitorlások levadászására. A Karib-tengeren a XVII. században kalózok utolérésére is használták. Vitorlázata főként csonka vagy lugger vitorlázat volt, de gyakran raktak rá ketch vitorlázatot is. Gyors manőverező képessége és könnyű építhetősége miatt az egyik leggyakrabban használt csónakká tette. A XVI. Szdban az Atlanti vizeken, később a Karib-tengeri szigeteken a galeonnal keresztezték és egy kisméretű, fürge hajótípust, a Pinassét hozták létre, mely a kalózok körében igencsak kedveltté vált.