|
2 of 9 Page
A munka továbbra is palánkozással folytatódott: a teljes belső palánkozást elvégeztem, közben az említett villamos csatlakozásokat (kis réz fülek) minden fedélzet padló szintjén kialakítottam. Ezzel a megoldással a fedélzeteket tartó gerendázatba süllyesztve el tudom vezetni az izzókhoz az áramot.
Következő nagy munka a díszes hajótat felépítése volt. A hátsó ívelt részt –mivel a váza már adott volt- egyszerű volt bepalánkozni. Annál nehezebb volt az oldalerkélyek elkészítése. Ez utóbbiakat szintenként építettem egymás fölé. Sok fotó segítségével úgy érzem, eléggé sikerült az eredeti formákat megközelítenem.
Az ablakok elkészítése:
 Elsőként 0,5mm-es anyagból minden ablak kapott egy belső keretet. Víztiszta műanyag lapból igyekeztem pontosan kivágni az adott ablak formáját, úgy hogy a belső kereten fölfeküdjön. Ha sikerült, kívülre fölragasztottam a külső keretet, ezzel az „üvegezés” megvolt. Kicsit macerásabb az ablak rácsozatának kialakítása, mivel a rácsozat fölülről lefelé legyezőszerűen tágul. Emiatt a függőleges részekkel kezdtem- ügyelve, hogy szépen fussanak egymáshoz. Ezután ablakonként 6-6 kis vízszintes „lécecske” beragasztásával kialakult a klasszikus rácsos ablak. Mindig csak a lécek végeit mártottam ragasztóba, az „üveghez” sosem ragasztottam. A díszlécek és szegélyek formáját szintén fotók segítségével próbáltam utánozni. Jó lett volna profilmarással csinálni, de olyat nem tudok, ezért némelyik díszléc több részből lett összeállítva.
Eddig csak darabolni, meg csiszolni kellett a fát – ez már megy, a lépcsőkorlát szerű díszítő elemek kicsit megijesztettek: itt már faragni is kellett. Kezdésként a sima rudakat a helyükre ragasztottam, ügyelve itt is a legyezőszerű kinézetre. Néhány vízszintes segédvonallal bejelöltem bizonyos részek méreteit, aztán nekiláttam a faragásnak… Az első teljes sor volt a legnehezebb (kb. 8 óra). A második megvolt fele idő alatt. Később még jobban ment, úgyhogy a tat korlát-elemei aránylag hamar elkészültek.
Jól is jött ez a kis gyakorlatozás faragásból, mert a tat hátsó részén szép kanyargós díszítések vannak kétoldalt, plusz egy-egy egész alakos figura. Több kis részből kifaragtam ezeket is. Általában nagyolás után a helyére ragasztottam, majd véglegesen ott faragtam ki – így az arányokra jobban tudtam vigyázni, meg nem is volt olyan sérülékeny a készülő darab.
Általában ami elkészült, igyekeztem befesteni. Eléggé higított festéket használtam, hogy a fába jól bele tudjon ivódni. Festettem egy kicsit magam miatt is, hogy lássam „igaziban”, ami eddig elkészült. Lényegesebb oka azonban a festésnek, hogy ezután finomabban lehet a fát csiszolni, mivel a felületén a szálacskákat, szőröket az első festés megköti.
 A tat után a hajó orra következett. A jellegzetes orr rácsozat kialakítása második nekifutásra sikerült. A léc profilok itt is vegyes technikával készültek: csiszolás + karton csíkok.
Az orrdísz is hasonlóan készült, itt a koronához kellett némi papír tuning. Ezt igyekeztem szépen kifesteni.
A címer két oldalán álló figurák később készültek el, mert a gyurmás és a viaszos próbálkozásaim nem sikerültek. A viaszmintázás egyébként bevált fogtechnikai művelet – csak kell hozzá a spéci anyag, meg a labor negyede.
Néha a hajó építését félbeszakítva, valamilyen segédeszközt kellett fabrikálnom, hogy bizonyos elemeket könnyebben és pontosabban tudjak legyártani. Előreláthatólag igen sok szellőző rácsot kell majd elkészíteni. Ezek fésű-szerűen kimart lécekből egyszerűen összeállíthatók, tehát szükségem volt egy kis gépre, amivel nagy sorozatban tudom gyártani a rács darabjait. Akkumulátoros mini csiszológép dupla csiszoló tárcsával méretre éppen jó hornyot tudott marni (reszelni). Egy fa alvázra fogattam a kisgépet, a munkadarabnak pedig egy kis asztalt fabrikáltam, amelyen egy ütközővel (gyufaszál) meg lett adva az osztás.  A lényege, hogy az elkészült hornyot beakasztjuk az ütközőbe és jöhet a következő. Miután a gép tengelyének hosszirányú ugrálását megjavítottam, egész jó kis rácsokat tudok vele készíteni.
Hajófenék (hold) kialakítása:
Alapvető rendeltetése: tároló hely mindent beleértve: élelmiszer, víz, muníció, stb.. Mivel ez a hely a hajó legmélyebben fekvő része, itt van a vitorlás stabilitásának lényeges eleme: a tőkesúly. Ekkora hajónál (mármint az igazinál) ez igen tetemes: 160-200 tonna. Az érdekessége, hogy egy része ólom, de jelentős része kőzúzalék. Ha rakodtak be hasznos terhet, dobtak ki a kőből. Ha meg fogyatkozott az ellátmány, akkor kiegészítették a súlyt kővel. A kővel borított hajófenék más okból is hasznos: a legfontosabb tároló eszközök – a hordók – igen stabilan megálltak a kőzúzalékba ágyazva.
Elsőként következtek a belső válaszfalak. Érdekesség, hogy az orr és a tat részen külön szellőző nyílások biztosítják a belső szellőzést azokon a részeken is, amik a hajótest ívelése miatt használhatatlanok. Ezután kicsit fordított sorrendben: először a következő fedélzetet tartó gerendákat készítettem el, majd az ezeket tartó oszlopokat. Kb. 1dl folyékony színtelen gyantával összekevertem fél kilónyi szürke kőzúzalékot és ezzel borítottam a hajó fenekét. Előzőleg már gyártottam jó néhány hordót, ezeket beleágyaztam a még képlékeny zúzalékba. Teljes kikeményedés után (1 nap) a gyanta nem is látszik, viszont a tőkesúly örökre a helyén marad hordóstul. A hordókat egy darabból esztergáltam egy általam fent sablon-kés segítségével, így szép egyformára sikerültek. Festés és „öregítő” csiszolás után az abroncsokat öntapadós matt fekete tapétából készítettem.
 Az első lámpás is látható a lenti képen. Elnézést a kép minőségért, ez egy kis USB kamerával készült.
 Ezeken a képen jobban látszik a kőzúzalék, meg elöl lent néhány „ólom” súly.
 A nagy belső bordákból is kilátszik valami.
Hold látképe a főárboc felé fordulva. A főárbocot itt teljesen be van építve. Előtte és mögötte egy-egy ágyúgolyó tároló található. Ez a felépítmény nemcsak az árbocot rejti, hanem a fenékszivattyúk föl és leszálló csöveit is védi. Mivel egy szinttel följebb is hasonlóan zárt rész van, ezért a szivattyúk csöveit nem csináltam meg..
Már csak a világítás volt hátra, hogy a „hold” elkészüljön. A fedélzet tartó gerendáiba fölül hornyot martam a vezetékeknek, az izzó vezetékeit pedig az árfúrt gerendába alulról bedugva, összeforrasztottam az áramkört. Ezzel úgy fest, mintha a gerendán lógna a lámpa. 3V-os rizsszem izzót alkalmaztam (ez a legkisebb méretű). Hogy jobb formája legyen, átlátszó zsugorcsövet melegítettem rá, majd alul-fölül kapott egy csepp műgyantát. Száradás után alul simára, fölül kúposra csiszoltam, ezzel kialakult a lámpa formája. A rácsozatát festéssel imitáltam. Áramkörönként 4 izzót kötöttem sorba – ez 12V-os táplálást feltételez – igazából 9-10V feszültség lesz a végleges két okból is: vigyázni kell az izzókra – így nagyobb az élettartamuk, a másik ok, hogy egy korabeli hajólámpa sem világított vakító fényesen, így mérsékelt fényerővel eredetibbnek hat a megvilágítás. A galériában van egy sötétben készített lámpás fotó, mag lehet tekinteni.
Az első teljes fedélzet (orlop) következik.
A belső rész nagytakarítását követően nekiláttam fedélzet bedeszkázásának. Ragasztás előtt a lécek fölül lévő széleit és végeit bizonyos szögben megcsiszoltam, így a fölragasztott lécek között mindig kis V alakú hornyok képződtek. Az elkészült fedélzetet elsőként fekete páccal festettem le. A száradást követően lecsiszoltam az egész felületet, úgy hogy a fa kb. 80%-ban ismét láthatóvá vált. A V hornyok jóvoltából a bennük maradó fekete szín adja a fedélzet kátrányos tömítésének látszatát. Az kevés, ami a lécek felszínén maradt a feketéből (inkább szürkés foltok) – a végleges barna pácolás után használt, kopottas deszkák érzetét kelti. Valami ilyenre is gondoltam.
Ez a fedélzet még szintén a vízvonal alatt található, ezért eléggé védett. Itt már kabinok, műhelyek is vannak (hajóács, kötélverő, fegyvermester, sebész, hajó pénztárosa). Fele részben különféle tárolókat is magába fogad - vitorla tároló, horgonykötél tároló, és a kiadagolt lőpor tárolók itt találhatók. Ez a funkcionalitás eléggé érthető, hiszen a felsorolt anyagok, emberek, foglalkozások harc közben csak útban lennének, - lőporra meg egyébként is vigyázni kell..
 A képen a tat rész látható, számos kabinnal, ajtóval. A rácsok aránylag könnyen elkészíthetők: mielőtt az alsó és fölső vízszintes keretet beragasztottam, a ragasztóba csipesz segítségével kis drótokat helyeztem, csak aztán jött a keret. A drótokat még így is lehet egy darabig igazgatni. A kilincsek, zsanérok reszelt gombostűfejből vannak.
A jobb fölső sarokban látható néhány könyök. A tatnál és az orrban számos fordított könyök található, melyek valószínűleg ezt a fedélzetet tartják. A fedélzet egész hosszában pedig a gerendázatnak megfelelően álló könyökök sorakoznak. Ez utóbbiak igen robosztusak, hiszen a felsőbb fedélzetek súlyát is hordozzák.
|
|
|
(1 vote)
