|
6 / 9 oldal
Hol is tartottam? Megvan! Középső ágyúfedélzet már majdnem kész…
Kell még néhány ágyú tartozék, jöhet a világítás, egy utolsó festés és
be lehet burkolni a következő fedélzet deszkáival. Már rég elkészült
volna, ha nem másnak állok neki…
|
Elkészítettem mindhárom terebet.Ez itt a legnagyobb: a főárboc -tereb. A
rajzokból ítélve elég összetett szerkezet. Valóságban is elég jelentős
darab – szélessége a főborda szélesség fele, azaz kb. 7.5 méter! Mivel a
tartó gerendáim már a végleges helyükön voltak, az építést már ezek
figyelembe-vételével kellett megoldanom. Körbeépítettem a lyukat.. A
tereb padlózata érdekes mintát ad: elöl és hátul keresztbe futnak a
lécek, oldalt pedig előre. Ezt az eredeti kialakításban lépcsős,
átlapolt deszkázással oldották meg. Egyszerűbbnek találtam, ha kissé
vékonyabb lécekből két rétegben állítom össze – a végső látvány
ugyanolyan. A tereb egyik fontos rendeltetése a további oldalkötelek
terpesztése (innen a tereb szó) és tartása. A széleken látható 6-6 lyuk
szolgál majd ezek rögzítésére. Az íves perem kialakításához muszáj volt
rendes hajlítást csinálni – benedvesítettem a lécet, majd egy
forrasztópáka oldalán hajlítgattam bele a kívánt ívet. A majdnem sugár
irányban futó sok kis léc mind merevítő – kívül valameddig nem változik a
magasságuk, később befelé haladva csökken. Ezt ha tisztességesen tudjuk
kialakítani, akkor igazán szép és mutatós az eredmény.. Végezetül egy
hátulsó korlát készült, hiszen ha jól saccolom, a tereb a 3. vagy 4.
emelet magasságában terpeszkedik. Az egész szerkezet fekete színű,
egyedül a korlát natúr fa. A korlátra majd egy hálót kell felkötni, hogy
jobban védjen a véletlen leesés ellen. A főárboc tereben a Victory
esetében hátul a korláton lesz még egy lámpa, jelezve hogy az admirális
hajója. Hogy fog az világítani – még nem tudom, de azon leszek hogy
világítson..
Kedvem támadt a vitorlarudak elkészítéséhez…
 |
Összességében ez nem volt túl nehéz feladat. A fő és elő árboc megfelelő
keresztrúdjai hasonlítanak egymáshoz, ezért nem volt érdemes félúton
abbahagyni a gyártást. Ha már ezek elkészültek, nem hagyhattam ki a
hátsó árboc pár keresztrúdját, meg a bumm és gaff rudakat sem.
|
A képen jól megfigyelhető a tekintélyes merevítés a nagyobb keresztrudak
kb. középső harmadában, amit eredetiben vasalás tart össze (nálam
karton csíkok). Időközben rájöttem: mivel minden keresztrúd elég sok
további alkatrészt hordoz (lábaló kötelek tartóit, blokkokat szép
számmal) – célszerű lesz előre mindet legyártani és fölszerelni addig,
amíg a vitorlarudak kézbe foghatók. Természetesen beleértve ebbe a
tevékenységbe a majdani vitorlákat is..
Következő nagy feladat: az irodalom és a fotók átnézése, ugyanis ki kell
derítenem, hogy melyik rúdon milyen fajta és milyen méretű csiga
(blokk) van – mellesleg akkor már azt is tudnom kellene, hogy az illető
blokk mi célt szolgál, és hogy a kötele honnan-hová tart. Ezzel el
leszek egy ideig. Azt hiszem, gyártok valami adatbázist erre a célra.
Azért a blokkokból az első darabok (a legnagyobbak) már megvannak.
Ekkorában sikerült még a tárcsákat is kialakítanom.
Lassan egyre több feladat lesz, ami a kötelekhez, a kötélzet
kialakításához kapcsolódik. Kettővel kapásból találkoztam: 1. A nagyobb
igénybevételű, de tartósan beépített köteleket védelmi céllal
bepólyálták, majd egy vékony kötéllel bebandázsolták. Mivel a pólyázás
belül van, nem látszik – arról letettem. A bandázsolás viszont annál
inkább látványos eleme a kötélzetnek, ezért hamarjában építettem egy
bandázsoló ketyerét. Nem gyors, de működik – majd esetleg tovább
fejlesztem egy automata előtolás rendszerrel. A barkács rovatban a
bandázsoló készülékről többet is meg lehet tudni.. 2. Vasból készült
kötél szemek – ebből is elég sok kell. A fönti képen láthatóan ezek még
fából vannak, de már megvan a jobb tippem: gondoltam a cipészek, vagy
akik bőrökkel foglalkoznak, használnak csőszegecset. Hát éppenséggel
használnak, de nem ilyen kis méretben, úgyhogy itt nem jártam
szerencsével. Következő ötlet: vékony falú kis átmérőjű cső (mondjuk
rézből). Megfelelő darabolás után két kúpos pofával tölcsér szerűen
tágítható lenne, és máris kész a kötél szem. Villamos szaküzletben érvég
hüvely néven lehet találni ilyen kis csövecskéket. Esztergában forgatva
akár késsel is vágható, a tölcséresítéshez kellene valami kis precíz
célszerszám…
Sok makett építő végső dilemmája: legyen-e vitorla a hajón, vagy ne
legyen. Nem könnyű megcsinálni, mert kis lépték esetén a vékony vászon
is esetleg durvának hat. Nem lóg rendesen, csúnya, merev a varrás – nem
vitorlához, inkább valami fóliához hasonlít. Arról nem is beszélve,
hogy ismét egy új szakma kerül elő: a varrás. Én vitorla párti vagyok,
főképpen mert gyönyörűek ezek a hajók az óriási vitorla felülettel, és
mert ugye vitorlást építünk.
|
Néhány dolgot a vitorlázat eltakar, de ugyanakkor néhány más dolgot
megmutat (magát a hajó motorját). A látvány érdekében persze lehet
variálni is a vitorlázatot : egyik kibontva, másik bevonva és mindjárt
látszik a fedélzet.. Könnyen beszélek: 1:50-es léptékben ezt valóban
elég szépen meg lehet csinálni. Bátorítani szeretném a tisztelt
publikumot, hogy 1:100-ig van remény lásd a galériában a kis
Victory-t. Varrógép akad itthon szerencsére és vitorla anyagom is volt
már jó pár éve.
A főárboc két legnagyobb vitorláját készítettem el. Szép nagyok, kb. 50
cm szélesek. A kialakítás menete a következő: szabásminta elkészítése a
hajó már meglévő méretei alapján, vagyis elővettem a megfelelő vitorla
rudakat, megnéztem hogy passzol hozzá a vitorla szélességben. A
magassági mérethez az árbochoz illesztett vitorlarudat vettem alapul
(itt bele kell kalkulálni a keresztrudakat tartó blokkokat is), majd a
mért maradék érték lett a vászon magassága. A vásznat körben be kell
szegni, nehogy bomlani kezdjen – természetesen a szegés szélességét a
szabásmintához hozzá kell körben rajzolni. Az üzembiztos szegéshez
kétszer hajtjuk be az anyag szélét, és ezt varrjuk meg – ez alul-fölül
nem is egyszerű, mivel itt a lehető legkeskenyebb szegést kell
kialakítani. Módszerem a következő: az első behajtás még úgy-ahogy
megáll, a második már nem fog.. Segítségül 3-5 cm-enként haladva
egyszerű szigetelőszalaggal le lehet ragasztani (az sem baj, ha közben a
széle az asztalhoz is odaragadt). A szig.szalag jótékonyan összefogja,
csak a varrás közben kell az éppen következő pár centiről lehúzni. A két
oldal könnyebb, mert itt erősítő csíkok vannak, ezért egy ilyen csík
jóval szélesebb. A szigetelő szalag használata itt is javasolt. Mivel az
igazi vitorla sok csíkból van összeállítva, ezeket szimpla
végigvarrással lehet imitálni. Nem kell megijedni – a varrás így vagy
úgy, de valamerre elhúzza az anyagot – ez később valamennyit magától is
simul, mert még úgyis sokat babráljuk a vásznat. Én még szeretném kicsit
szürkéssé, fakóvá tenni valami halvány festéssel – de csak ha mindegyik
kész lesz. A végső megoldás a vasalás, esetleg óvatos gőzölés..
 |
A vitorla további erősítését szolgálja a körben rávarrt kötél. Ebből
alakítottak ki megfelelő helyeken szemeket a további szerelvények
(blokkok, kötelek) csatlakoztatására. A kötél fölvarrásához csak tű,
cérna és türelem kell, no meg fény. Teljesítményem kb. 5 óra/méter, de
bele lehet jönni.. itt visszaüt az 1:50-es lépték, mert kétszer annyit
kell varrni mint 1:100-ban.
A rendezetlenül lógó szálacskák a fogásoló kötelek, ezekkel lehet a
vitorlák hatásos felületét nagy szélben csökkenteni – egyszerűen
felkötik a rúdhoz a vásznat. Majd a festés és vasalás után vágom őket
méretre, addig sem szöszölődnek.
[2011.01.10.]
|
|
|
Cikkek 
(1 szavazat)
Írta: papóca () 2013. március 31. Vasárnap 11:28