Főoldal arrow Cikkek arrow Történelem arrow Tengeri csaták arrow Aki a végén nevet - Csata a La Plata torkolatnál
Aki a végén nevet - Csata a La Plata torkolatnál PDF Nyomtatás E-mail

Imi, 2005. február 27. Vasárnap 11:05

Átlagos értékelés :    (0 szavazat)

Megtekintések száma : 9019    

Kedvenc : Nincs

Rovat : Cikkek, Tengeri csaták

Küldök egy kis írást a Graf Spee-ről a történelem rovat számára, nem rég volt a csata, ill. a hajó elsüllyedésének évfordulója.
Image

December 13. szerdára esett. A hajnali derengés szép időt jósolt, a tenger csendes volt, gyenge délkeleti szél fújt. A brit cirkálók, elöl az Ajax, mögötte az Achilles és az Exeter, 14 csomós sebességgel haladtak egymás mögött, és semmi sem utalt arra, hogy olyan tengeri dráma készül, amely csakhamar leköti az egész világ figyelmét. Ezalatt a német zsebcsatahajó nem talált zsákmányra.
Ezért kissé elfordult és most délkeleti irányban haladt. Langsdorff nem sejtette, hogy egyenesen a brit cirkálók felé tart. Reggel hat órakor a megfigyelőhelyen álló őrszem a láthatáron, 12 mérföldnyire, hajóárbocot vett észre. A vezénylőhídon felberregett a telefon, s a tengerész tájékoztatta a kapitányt felfedezéséről.Langsdorff belenézett az erős távcsőbe és felismerte, hogy nem egy, hanem három hajó közeledik. Néhány perccel később megállapította, hogy hadihajók. Nem lehetett kétséges, hogy ellenséges hajók.

Eleinte úgy látszott, hogy a távoli köteléket egy cirkáló és két romboló alkotja. És ekkor Langsdorff végzetes hibát követett el. Azt hitte, hogy az ellenséges hadihajók egy Dél-Amerikából Európa felé tartó konvojt kísérnek. Lenyűgözte a gazdag zsákmány ábrándképe, hiszen a Graf Spee lövegei számára egy cirkáló és két romboló nem jelenthetett komoly akadályt.Gyors tanácskozásra hívta Kay sorhajóhadnagyot, az első tisztet, Wattenberg navigációs tisztet és az egyik tüzértisztet. Mégiscsak habozott kissé.

Kerüljük el az érintkezést, talán még nem tudnak rólunk

-javasolta Kay s emlékeztetett arra a berlini utasításra, ami határozottan óvta a Graf Speet a kockázatos akcióktól.Langsdorff azonban már határozott, s a parancsnok szava döntött. A gyengén védelmezett konvoj látomása győzött a józan megfontolás felett. A hajó hangszóróiban nyomban felhangzott a kapitány parancsa:

Harcállásokba!

Egy pillanat alatt élénk mozgás támadt az egész hajón. Az emberek siettek elfoglalni helyüket a lövegeknél, az irányzékoknál, a lőszerraktárakban, ahogyan azt a hosszú hónapok alatt számtalanszor begyakorolták. Csattogva záródtak be a hajó törzsében a vízbiztos rekeszfalak, a tisztek kipróbálták a jelzőberendezéseket és a hírközlő vezetékeket. A brit cirkálók hat óra tizennégy perckor észlelték a zsebcsatahajót. Harwood sorhajókapitány elégedett lehetett: számítása bevált, a kalózhajó pontosan ott bukkant fel, ahol várták. Mind a három brit hajón megszólaltak a szirénák, s a cirkálók perceken belül harci készültségben álltak. Mindnyájan tudták, hogy élethalálharc vár rájuk, és noha már hetek óta vártak erre az alkalomra, a Gráf Spee lassan forduló lövegtornyainak látványa semmi jóval sem biztatott.

Az Exeter nehézcirkáló nagy fordulatot tett nyugati irányba azzal a szándékkal, hogy balra kerüljön a német hajótól. Az Ajax és s Achilles északkeletre tartott, hogy majd jobbról támadjon. . cirkálók igyekeztek minél előbb elérni a maximális sebességet, manővernek, amelynek során az Exeter a Graf Spee-től balra, az Ajax és az Achilles pedig jobbra foglalt állást, arra kellett késztetnie az ellenfelet, hogy vagy megossza tűzerejét, vagy pedig egyik oldalát fedezetlenül hagyja. Langsdorff kapitány nyugtalanul figyelte ezt a manővert. A helyzet egyáltalában nem úgy alakult, ahogyan feltételezte.

Mindenekelőtt felismerte, hogy három ellenséges cirkálóval került szembe, mi több, a cirkálók készek felvenni a harcot. Előnyös taktikai helyzetük parancsnokaik eltökéltségéről és tapasztaltságáról tanúskodott. Kay bizonyos elégtétellel figyelte parancsnokának gondterhelt arcát.

Ha nem hallgatott a tanácsra, csináljon, amit tud!

- ezt árulta el a tekintete. Langsdorff megsejtette, mit gondol Kay, odafordult hozzá s mintegy magyarázatként mondta:"Nem volt mit tenni, gyorsabbak nálunk, s ha nem vennénk fel a harcot, akkor is a nyomunkban maradnának, s addig adnának jelentéseket a mozdulatainkról, amíg ide nem érne a fél brit hadiflotta.
Kay nem válaszolt, de Langsdorff nem is várt feleletet. 6 óra 18 perckor tűzparancsot adott. A 280 mm-es lövegek torkolata két irányba fordult; a zsebcsatahajó egyik fő lövegtornya az Exetert vette célba, a másik az Ajaxot és az Achillest.A Graf Speet megrázkódtatta az első össztűz, s az Exeter közelében magasra szökött a tenger. Két perc múlva az Exeter két elülső lövege válaszolt, s hamarosan csatlakozott a két hátsó löveg is. Az első össztűz elkerülte a náci csatahajót, de a harmadik már célba talált.

Langsdorff felismerte, hogy a nehézcirkáló az első számú ellenség, azt kell harcképtelenné tennie, amíg nem késő. Pontosabban, mielőtt a gyorsan közeledő másik két cirkáló olyan távolságra ér, ahonnan eredményesen tüzelhet. Ezért parancsot adott, hogy valamennyi nehézlövege az Exetert vegye célba. A német hajótüzérek hamarosan megmutatták, hogy jól értik mesterségüket. A belövéshez a zsebcsatahajónak két össztűzre volt szüksége. A harmadik már telibe talált. Ettől a pillanattól kezdve egyik csapás a másik után érte a brit nehézcirkálót.
A gránátszilánkok halálra sebezték a fedélzeti lövegek és a torpedóvetők kiszolgáló személyzetét. Aztán telitalálat érte a "B" lövegtornyot, amely harcképtelenné vált. Egy másik gránát közvetlenül a vezénylőhíd mellett csapott be s megölt vagy megsebesített majdnem mindenkit, aki a közelben tartózkodott. Két tiszt, aki a robbanás pillanatában Bell kapitány mellett állt, a helyszínen meghalt, maga a kapitány megúszta kisebb sérülésekkel. Ugyanakkor megszakadt az összeköttetés a vezénylőhíd és a kormányház között, vagyis ettől a pillanattól kezdve a hajó gyakorlatilag irányítás nélkül maradt, s kezdett elfordulni jobbra, egyenesen a Gráf Spee felé.

Szerencsére az ellenőrző vezénylőállásnál tartózkodó tiszt tüstént felfogta, mi történt, s igyekezett átvenni a hajó irányítását. Kritikus pillanat következett, amikor a hajó elfordulásánál úgy tűnt, hogy a döntő pillanatban a két hátsó löveget nem lehet ráirányítani a célra. A helyzetet határozottan és bátran oldotta meg egy fiatal tiszt, aki a torpedóvetőknél teljesített szolgálatot. Mihelyt felismerte, hogy a hajót nem tudják irányítani a vezénylőhídról, saját felelősségére parancsot adott a kormányháznak az irány módosítására.
Eközben Bell, az Exeter parancsnoka, megpróbált átjutni a hátsó vezénylőállásba, hogy innen irányítsa hajóját. Amikor átkászálódott a görbült acéllemezek és leszakadt hajószerkezeti részek tömkelegén, rájött, hogy ennek a vezénylőhelynek is megszakadt a kapcsolata a hajó fontosabb harcálláspontjaival. Parancsait ezért futárláncon adta tovább, emberei a saját és az ellenséges lövegek súlyos tüzében valóban csodálatra méltó bátorságot tanúsítottak. A brit cirkáló így akaratlanul is visszatért a hírközvetítésnek ahhoz a módjához, amit a régi idők hadihajóin alkalmaztak. így segített magán Bell kapitány egészen az akció befejezéséig.Az admiralitás száraz, hivatalos jelentése később leszögezte:

Nehezen írhatók le azok a nehézségek, amiket a hajó ilyen irányítási módja jelentett a könyörtelen harc közepette, amikor a legénység mind a saját, mind az ellenség súlyos tüzének volt kitéve.

Az Exeter elülső részét még két találat érte, s az ellenség gránátjai számos helyen felszakították a felépítményfedélzetet is. De végül a brit nehézcirkáló tüzéreinek is sikerült visszavágniuk. A hátsó lövegtorony össztüze eltalálta a Gráf Speet, szétvetette a hajókonyhát, az élelmiszerraktárt, tönkretette a vízvezeték-hálózatot.Eközben az Ajaxnak és az Achillesnek sikerült kedvező tüzelőállást elfoglalnia, lövegeik kezdettől fogva igen pontosan lőttek, érzékeny károkat okozva a náci zsebcsatahajónak. Ez arra kényszerítette Langsdorffot, hogy a nehézlövegek tüzet ismét úgy ossza meg, hogy az egyik lövegtorony az Ajaxra és Achillesre összpontosítsa tüzet; ezáltal persze a súlyos helyzetbe került Exeter helyzete lényegesen könnyebb lett.
A Gráf Spee közepes űrméretű lövegeinek tüze is az Ajaxra és az Achillesre irányult, de a gránátok többnyire a két cirkáló körül csapódtak a tengerbe.6 óra 32 perckor az Exeter mintegy öt mérföldnyiről megpróbálta jobb oldali torpedóival célba venni az ellenséget. Mivel ennek a távolságnak a megtételéhez a torpedóknak körülbelül tíz percre volt szükségük, a zsebcsatahajó orra elé irányozták őket, arra a helyre, ahol a hajónak becslésük szerint tíz perc múlva kellett lennie.
Balszerencsére éppen abban a pillanatban, amikor a torpedók elhagyták a torpedóvető csövet, a Gráf Spee váratlanul 150 fokos fordulatot tett, így a halált hozó "ezüst cápák" nem találtak célba. Eközben a két könnyűcirkáló jelentősen növelte sebességét, s most már elérték a 28 csomót. A fűtők és a gépészek csodálatra méltóan dolgoztak, mivel húsz perccel korábban, a csata kezdetén, még csak 14 csomóval haladtak, s rendes körülmények között majd két óra kell ahhoz, hogy a sebességet ilyen mértékben fokozzák. A hajtóművek remegtek a nagy erőfeszítéstől, de a sebességmutató még mindig emelkedett.

A két cirkáló a heves ágyútűzben a Graf Speetől jobbra manőverezett, s lövegeik egyik gránátot a másik után szórták az ellenségre. A Graf Spee törzse közvetlenül a vízvonal felett találatot kapott, néhány könnyűlövege harcképtelen lett, s a pusztítás, amit a felrobbant lövedékek a hajó belsejében okoztak, sok munkát adott a mentőosztagnak. Langsdorff súlyos árat fizetett azért a könnyelműségéért, hogy módot adott a két könnyűcirkálónak a megközelítésre. 6 óra 37 perckor az Ajax katapultja felröppentett egy hidroplánt.
A gép alig tudott felszállni. A közeli hátsó lövegtorony tüzelése következtében a repülőgép állandóan kibillent egyensúlyi helyzetéből, ezért csak akkor emelkedett a levegőbe, amikor a rázkódás néhány másodpercig szünetelt. A repülőgép feladata az volt, hogy tájékoztassa Harwood sorhajókapitányt, milyen károkat szenvedett a Graf Spee, mi a helyzet az Exeteren, s mennyire pontos a saját tüzük.6 óra 38 perckor az Exeter nagy ívben megfordult s megpróbálta bal oldali torpedóival eltalálni az ellenséget.
Mielőtt befejezte volna a manővert, mennydörgésszerű robajjal két 280 mm-es gránát hullott a nehézcirkálóra. Egyikük üzemképtelenné tette az elülső lövegtornyot, a másik áttörte a hajó törzsét s heves tüzet okozott a fedélközben. A magasan köröző hidroplán pilótája pontosan látott mindent. Közölte Harwooddal, hogy a hajót füstfelhő borítja. Néhány pillanatig rosszabbat sejtettek a másik két brit hajón. Nem jelenti-e ez a bátor nehézcirkálónak és legénységének a végét? Szerencsére néhány perc múlva az Exeter előbukkant a füstfelhőből, de súlyos állapotban. Három lövegtornya közül kettő harcképtelenné vált, s csak a megmaradt két hátsó löveg folytatta a tüzelést. A hajóba rengeteg víz ömlött, a fedélközben tűz tombolt.

A nehézcirkáló mégsem adta fel a harcot, s noha a hajó orra a vízbe merült és a hajótest hét foknyira megdőlt, két lövege tovább tüzelt. Minthogy az egyik német lövedék megsemmisítette a hajó pörgettyűs tájolóját is, Bell kapitány olyan kis iránytűvel volt kénytelen dolgozni, amilyent a hajótöröttek használnak a mentőcsónakban. 6 óra 40 perckor egy nehézgránát robbant közvetlenül az Achilles oldalánál. Rövid időre teljesen lehetetlenné vált a tüzelés, mivel a robbanás a lövegtornyok működését koordináló harcálláspont egész személyzetét megölte vagy megsebesítette. Amíg az elesettek és a súlyos sebesültek helyét a tartalékok elfoglalták, egy kisegítő parancsnoki harcálláspont vette át az irányítást s a hajó teljes erővel, folytatta a küzdelmet. Az önfeláldozás és bátorság, amit az Exeter legénysége a súlyos csapások ellenére tanúsított, nem volt hiábavaló.
A német zsebcsatahajó legénységének számos tagja harcképtelen lett, fontos berendezései súlyos károkat szenvedtek.6 óra 45 perckor Langsdorff kapitány elrendelte, hogy a Graf Speet vonják be mesterséges füstfelhővel, s a hajó forduljon nyugatnak. A németet megdöbbentette a sokkal gyengébb cirkálók harciassága és bátorsága, ezért félbe akarta szakítani a harcot és kedvezőbb pozíciót elfoglalni, hogy azután a döntő siker reményével támadhasson.Harwood sorhajókapitány azonban nem hagyta őt lélegzethez jutni.
Az Ajax és az Achilles, melyeknek a sebessége most már 31 csomóra nőtt, közelebb lavírozott az ellenséghez és behatolt a mesterséges füstfelhőbe. Áttörtek rajta, és angol szívóssággal folytatták a harcot. A 152 mm-es brit lövegek első össztüze most eltalálta a Gráf Spee lövegtornyát s megölte egész kezelőszemélyzetét. Harwood két könnyűcirkálója most annyira közel került az ellenséghez, hogy a nácik 280 mm-es lövegeinek fölénye már alig érvényesült. A nehézgránátok átrepültek a két cirkáló felett és messze mögöttük csapódtak be a tengerbe.7 óra 16 perckor úgy látszott, hogy a Graf Spee hirtelen irányváltoztatás után egyenesen a súlyosan sérült Exeternek. tart, hogy megadja neki a kegyelemdöfést.

Amint az Ajaxon és az Achillesen felismerték az ellenség szándékát, a két hajó bátran közeledni kezdett a Gráf Speehez, s arra kényszerítette, hogy minden erejével védekezzen. 7 óra 24 perckor az Ajax négy és fél mérföldnyi távolságról két torpedót lőtt ki. A német őrszemek azonban időben felfigyeltek erre, a Graf Spee éles ívben elfordult, így a torpedók néhány tucat yardnyira úsztak el a német páncéloshajó tatja mögött.Egy perc múlva súlyos találat érte az Ajaxot. Egy 280 mm-es gránát üzemképtelenné tette az "X" lövegtornyot, s a robbanás okozta rázkódás megrongálta a másik, az "Y" lövegtorony irányító mechanizmusát. így egyetlen balszerencsés találat következtében az Ajax tűzereje felére csökkent.
Az ádáz küzdelem egész súlya most a megmaradt elülső két lövegtoronyra nehezedett.Miközben a levegőt szakadatlanul robbanások remegtették meg, és mindkét fél egyre makacsabbul igyekezett a maga javára eldönteni a párviadalt, az Exeter kezdett lemaradni. A súlyosan megsérült orr rész miatt Bell kapitány kénytelen volt csökkenteni a hajó sebességét, de két megmaradt lövegével mégis addig tüzelt, amíg a behatoló víz el nem árasztotta a lövegtornyot. Ekkor a nehézcirkáló végleg harcképtelen lett, s a hajó körülbelül 7 óra 30 perckor nehézkesen délkeleti irányba fordult, hogy lassan elhajózzék a Falkland-szigetek felé.
A legénység nyomban hozzáfogott a mentési munkálatokhoz s a legszükségesebb javításokon dolgozott, hogy a hajó egyáltalában a víz színén maradjon. A nehézcirkálót 40-50 találat érte, ezek közül számosat háromszor súlyosabb gránátok okoztak, mint amilyeneket ő maga lőhetett ki.A hajón hatvanegyen haltak hősi halált, több tucat volt a súlyosan sebesült. A legénység többi tagja, sokan sebtében bekötözött és még vérző sebekkel, nekilátott az emberfeletti munkának, hogy a számos helyen égő, nehezen irányítható és lövedékekkel átlyuggatott hajót a víz felszínén tartsa. Langsdorff most a tüzet a két könnyűcirkálóra összpontosította. Nehéz lövegeinek nagyobb lőtávolból érkező halálos acélzuhatagát a két kisebb hajó nem sokáig állhatta. Harwood ezért elrendelte, hogy a két cirkáló mesterséges füstfelhő védelmében távolodjon el.

A két hajó semmiképpen sem juthatott az Exeter sorsára. Világos volt, hogy egymaga nem bír a zsebcsatahajóval, és most addig kell őt szemmel tartania, amíg erősítést nem kap. Abban a percben, amikor a két cirkáló távolodni kezdett a Graf Speetől, egy nehézgránát eltalálta az Ajax főárbocát és elszakította a rádióadó antennáját. Ez a lövés zárta le a brit cirkálók és a náci zsebcsatahajó drámai összecsapásának első felvonását. Az ideiglenes nyugalom első perceiben Harwood jelentést kért a lőszerkészletről, s megállapította, hogy a szakadatlan tüzelés során annyi lőszert használtak fel, hogy ha akárcsak egészen rövid ideig hasonló intenzitással folytatnák a harcot, a két cirkáló lőszerraktárai hamarosan kiürülnének. Ezért úgy határozott, hogy sötétedésig követi az ellenséget, s aztán megpróbálja kihasználni az éjszakát, hogy kis távolságról torpedóival és 152 mm-es lövegeivel ismét támadni kezdje.7 óra 40 perc volt. A lövegek első sortüze óta mindössze egy óra 22 perc telt el. E rövid idő alatt mindkét oldalon összesen 180 volt az elesettek és 79 a súlyosan sebesültek száma.
Amikor Harwood parancsot adott a harc félbeszakítására, még egyik fél sem aratott győzelmet, de nem is szenvedett vereséget. Brit részről támaszpontja felé haladt az Exeter, komoly sérüléseket szenvedett az Ajax, csupán az Achilles úszta meg kisebb rongálódásokkal. El lehetett mondani, hogy ebben a pillanatban még mindig Langsdorff állt jobban.A Graf Spee számára a legkomolyabb bajt az Exeter 203 mm-es lövegeinek két találata jelentette, ezek közül az egyik áttörte a páncélfedélzetet. Azon a helyen, ahol a gránát becsapódott, most tátongó nyílás ásítozott a hajóorron. A többi tizennyolc találatot az Ajax és az Achilles érte el.
A zsebcsatahajón 36 ember halt meg, s Langsdorff láthatóan meg volt rendülve, amikor tisztjeinek csoportjával elhaladt a vitorlavászonnal letakart mozdulatlan testek mellett. Csupán az a jelentés vigasztalta, hogy a gépház sértetlen maradt, a hajó tehát továbbra is maximális sebességgel haladhatott. Az is kedvező hír volt, hogy egyik nehézlövegben sem keletkezett kár, a hajó tűzereje tehát nem csökkent.

Ezzel azonban a jó hírek véget is értek. Amikor fél óra múlva Langsdorff megbeszélésre hívta össze a tiszteket, kiderült, hogy a közvetlen jövő kilátásai egyáltalában nem rózsásak.Mindenekelőtt az üzemanyagkészleteket kellett kiegészíteni. A lövegparancsnok jelentette, hogy a harc során a 280 mm-es gránátok hatvan százalékát felhasználták. A hajó törzsén néhány csúnya lyuk tátongott. Langsdorff elkomorult arccal figyelt és hosszasan gondolkodott. Végül felemelte fejét, végigtekintett tisztjein, s látszólag nyugodt hangon közölte velük döntését:

Uraim - kezdte -, két cirkáló van a sarkunkban. Ez még nem lenne túl nagy baj. Még mindig elég erősek vagyunk ahhoz, hogy leszámoljunk velük. Világos azonban, hogy erre nem nyújtanak nekünk alkalmat. Mihelyt rájuk támadunk, kihasználják nagyobb sebességüket és visszavonulnak. Üzemanyagra van szükségünk, a több helyen átlyukasztott hajótörzzsel pedig nem indulhatunk el hazafelé. Egyelőre ez nem látszik tragikusnak, de az északi viharokban a hajó biztos pusztulását jelentené.

Langsdorff így folytatta:

150 mérföldre vagyunk a La Platától. Egyetlen kiút marad számunkra: befutni egy semleges kikötőbe, ott megpróbálni a legszükségesebb javítások elvégzését és üzemanyagot vételezni. Az adott helyzetben Montevideót tartom a legalkalmasabbnak.

A tisztek hallgattak. Talán igaza van a parancsnoknak. Ebben a pillanatban senki sem látott más, reálisabb utat a menekülésre. Langsdorff fejbólintással lezárta azt a megbeszélést, amely eldöntötte a német zsebcsatahajó sorsát.

Miközben a Gráf Spee 22 csomó sebességgel haladt nyugati irányban, a két brit könnyűcirkáló figyelmesen követte, jobbról az Ajax, balról az Achilles. Harwood a 600 méteres hullámsávon rendszeresen, minden órában hírt adott a német hadihajó helyzetéről, irányáról és sebességéről. Ezzel egyrészt figyelmeztetni akart minden kereskedelmi hajót a La Plata-torkolat térségében, hogy kerülje el a találkozást a német páncéloshajóval, másrészt tájékoztatta a londoni admiralitást. Kilenc óra körül az Ajax fedélzetére vette repülőgépét. Röviddel kilenc előtt ugyanis a pilóta megpróbált a Gráf Spee közelébe kerülni, hogy megállapíthassa az okozott károk és sérülések mértékét, de az erős légelhárító tűz elűzte. Az Ajax közelében szállt le a tengerre és minél előbb fel kellett kerülnie a fedélzetre, hogy ez alatt a Graf Spee ne tehessen szert lényeges előnyre. A két cirkáló hamarosan ismét az ellenség nyomában volt.

(részlet Milos Hubacek: Lángoló óceán c. könyvéből)

   
Idézés a honlapján
Kedvenc
Nyomtatás
Küldés levélben

Utolsó frissítés : 2007. szeptember 11. Kedd 09:10


Olvasók hozzászólása  Hozzászólás RSS küldése
 

Átlagos értékelés

   (0 szavazat)

 
Hozzászólás nyelve: Magyar (0), English (0)

Hozzászólás
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Belépés vagy regisztráció szükséges.

Még nincs hozzászólás



mXcomment 1.0.5 © 2007-2017 - visualclinic.fr
License Creative Commons - Some rights reserved
 
< Előző   Következő >

www.hajomakett.hu
Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett