|
Tisztelt Fórum!
Kissé későn kezdő (70 éves múltam) makettezőként szeretnék megosztani néhány (rossz) tapasztalatot, s egyúttal segítséget is kérni. Remélem még él ez az oldal, mivel nagyon régiek a bejegyzések! Mindenesetre nekem rengeteget segített, hogy életem második – nagyon egyszerű – makettjét be tudtam fejezni, illetve hogy „elkapjon a gépszíj” e nagyszerű tevékenység iránt!
Lényeg: közel 10 éve betévedtem egy hobbi-boltba és annyira megtetszett egy vitorlás-modell (dobozon levő képe), hogy megvettem. Mivel még aktív dolgozó voltam, a „majd a szabadidőmben” kategóriába, s a szekrény aljába került. Most jött a karantén, s kezembe akadt a doboz (Constructo – Dominica, 1:88), így a benne levő füzetke ábrái alapján egy hét alatt (a dobozon 8 órára taksálták az építést) sikerélményhez jutottam. Igaz, közben a kővé száradt festéket pótolni, szerszámokat beszerezni (vírus miatt kiszállítatni) és az ábrákat értelmezni kellett. Végül is a műanyag hajótest és alkatrészek miatt nem okozott gondot.
Ezen felbuzdulva egy „igazi” fa vitorlás makettjére szántam el magam, de megijedve a komolyabb modellek bonyolultságától (és árától), a már „bevált” Constructo termékét, a Bluenose II. modellt választottam. Bár ne tettem volna!
Azon túl, hogy az 1:135 méretarány – különösen kezdőként – kezelhetetlen, az alkatrészek aránytalanok és rossz minőségűek voltak, az adott „kötélzet” cérnái (méretarány szerint derékvastagságú lenne) olyan szöszösek, nemhogy a fél mm-es lyukakon, de az 1 mm-esen is csak cérnabefűzővel, nyálazással-ragasztózással lehetett átfűzni. Minden kötélvezetőt (csigák, deadeye) fel kellett fúrnom, az anyaghiba miatt szétesettet meg kézimunkával legyártanom (nem vagyok felszerelve „órásmunkára”). A ragasztók pocsékak, a pillanatragasztó – rossz adagolója miatt - oda is folyt ahová nem kellett volna, a jó faragasztó adagolója meg percenként eldugult, minden igyekezetem ellenére (rossz drótbetét, gombostű-pótlás).
Az igazi katasztrófa a rossz és hibás-hiányos leírásnál csúcsosodott ki. Kevéske angol tudásomat (basic english) szótárazó-fordító gyakorlottsággal még pótolni tudtam, de a vitorlás-szakzsargon még magyarul sem megy, nemhogy angolul. Az interneten nem találtam magyar szakszótárt (a balatoni vitorlás szakszavakon kívül), a 3-4 angol-magyar fordító meg teljes csődöt jelentett (pl. galant rail, knighthead, stb.). Szerencsémre ráakadtam egy internetes Oxford kézikönyvre: „Illustrated Glossary of Ship and Boat Terms” (oxfordhandbooks.com), ahol profiknak is hasznos, részletes ábrákkal illusztrált értelmező szótár lett a segítőm.
Visszatérve a leírásra: a dobozon található „móricka-ábrák” mellett egy füzetben volt minimális – ábraszámokhoz rendelt – leírás és többoldalas alkatrészlista (öt nyelven), illetve anyaglista alkatrész-hivatkozással. Bábeli zűrzavar, aminél a megoldást mindennek beszkennelése, a képi szövegek textté alakítása, majd a három részlet összerendezése jelentette. Ha nem lettem volna 3 hónapig „szobafogságon”, otthagytam volna!
A további gondot a sorrend jelentette, az előírás szerinti megvalósításnál utólag derült ki, hogy hibás, az előző lépés miatt nem lehet hozzáférni a munkaterülethez.
A vitorlák fél centis ráhagyással voltak kirajzolva, kimoshatatlan és vastag fekete vonallal, amit összeállítás után próbáltam lefesteni fehér festékkel, de azon is átütött! A vitorlák erősítő varrása a doboztetőn szépen néz ki (ezt a Dominica-nál még rányomtatták az anyagra), de itt elvárták volna a fél centinkénti varrást? Szegni ugyan tudok, de nincs varrógépem, meg 1-2 centis szélességnél az anyag kezelhetetlen.
Mivel a leírás nem segített, utánajártam a történelmi jelentőségű vitorlás múltjának. Kiderült, hogy a Bluenose II. nemcsak (kis eltérésű) másolata az eredetinek, de többször felújították, jelentős kinézeti változtatásokkal. Ami fontos: a makett egyiknek sem felelt meg!
Ekkor akadtam erre a honlapra – bár korábban tettem volna – ahol rengeteg tanulságos és segítő cikket, hozzászólást találtam. Különösen hasznos volt (utólag, sajnos) Tóth Gyula: Építődobozok c. cikke, ha hamarabb ráakadok, nem veszek ilyen bóvlit…
Végül elkészült, távolról még jól is néz ki (mint vásári vitrintárgy), de rengeteg munka mellett nagyon nem azt kaptam, mint amit minimálisan elvártam volna!
A tanulságok és a hajomakett.hu cikkei alapján szeretnék továbblépni (sajnos a járvány miatt lesz is rá időm), de azért módjával. Az ajánlások, az árak és a bonyolultság miatt az OcCre HMS Beagle vitorlását néztem ki (nem vagyok oda a hadihajókért). Jó az 1:60 méretarány (mivel a kezem sem olyan biztos), s az elégséges történelmi hűség. Nagyon tetszett a honlapon látható százegynehány rövid oktató film az építésről, s gondolom a leírások is megfelelőek.
Kérdéseim:
- egy ennyire „zöldfülűnek” ajánlott-e harmadik próbálkozásra egy ilyen modell?
- elég-e, ha csak kéziszerszámok (szike, fúrókészlet, finomreszelő, fogók, csipesz, ecsetek) állnak rendelkezésre (meg szűkös hely a szobasarokban…)?
- milyen festékek (eddig csak akrilt használtam), lakkok, pácok és ragasztók kellenek/ajánlottak (ha nincsenek a készletben)?
- van-e valakinek (esetleg írásos) tapasztalata ennek építéséről?
Köszönettel,
Márfai László
(alias Murphy)
|
Forum 
Favoured: 0
