Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett

Idestova két honapja olvasom - majd egy év szünet után - ujra a hajomakett.hu oldalait. Jelen irásom megirására a Sovereign épitésével kapcsolatos vélemények adták meg az indittatást.
Ezért ne is várjatok most tölem tökéletes irodalmi fogalmazást s szerkesztést, mert meglehetösen fegyelmezetlenül fogok irni, ahogy éppen eszembe jutnak dolgok.
Ami a saját épités kontra épitödobozok vitát illeti, már megirtam rola bizonyos véleményeket az " Épitödobozok... "
elsö részében, ezeket nem akarom itt is ismételni, s ezeket a dolgokat a Gyula is kifejtette.
Akinek az a véleménye, hogy dobozbol nem olyan nehéz modellt épiteni, annak azt ajánlom, hogy probálja ki. Sajnos pontosan
a legtöbb épitödoboz hibái okoznak a kezdöknem sok problémát.Néhány dobozos modellnél sokszor én is a hajamt téptem, mert a hibák kijavitása plusz idöbe került.
Másrészt a terv után épités sem jelenti azt, hogy az igy épitett modell jo, ill. történelmileg hü lesz !
Egyrészt ha a rajz már eleve pontatlan, másrészt ha a rajz jo is, de mi épitünk pontatlanul, s utánna azt mondjuk, hogy más a rajzon s más a valoságban.
Hogy ki mennyi pénzt tud és hajlando kiadni egy dobozért, ahhoz nekünk semmi közünk, az ö pénze.
A Sovereign-hez:
Már emlitettem párszor a cikkeimben, hogy furcsa modon évtizedek söt évszázadok ota hajmeresztö dolgok s vélemények léteznek a világon, amiket egyszerüen nem lehet kiirtani !
Ilyen a Mantua ( meg a többiek ) által gyártott Sovereign is.
Ez a doboz is a már emlitett cégek délszaki trehányságának a példaképe !
De hogyan mondja kissé durván a közmondás: Amig locitrom van, addig veréb is van !
Világos, hogy amig az emberek veszik, addig gyártani is fogják !
Ezt a dobozt tudomásom szerint már 40 éve gyártják változatlanul. S ezt azota ilyen hibásan, mikor pedig a Sovereign-röl
létezik eredeti tervrajz, s a kinézetéröl megbizhato korabeli rajzok léteznek.
Mig a test elsö ránézésre többé-kevésbbé megfelelönek tünik, a diszitmények egy az egyben olasz fantáziaszülemények, különösen a tattükör kialakitása.
Hendrik Busmann tárgyalta részletesen a Sovereign diszitményeit a doktori dolgozatában, amit 2002-ben könyv alakban is kiadtak. ( Lásd az egyik könyvismertetömben )
Akit érdekel egy nagyon szuper modell találhato www.schifferlbauer.at cimen.

A cégnek ez alatt az idö alatt böven lett volna lehetösége legalább a durva hibákat kijavitani.
A citrit modelljéhez:
Véleményem szerint a citrit csak ott követett el hibát, hogy beugrott ennek a drága s pontatlan doboznak a megvételébe,
anélkül, hogy megprobált volna referenciát beszerezni, ill. talán megkérdezhetett volna néhányunkat. De hát ez az ö
pénztárcája.
A doboz hibáit nem lehet s nem is szabad rá terhelni !!!
A fotokbol itélve kezdö létére a lehetöségeihez képest - s egyáltalán, hogy bele mert fogni elsöre egy ilyen modell épitésébe - az eredmény biztato.Csak azt tudom javasolni, hogy ne rettenjen meg a kritikáktol s fejezze is be.
S ha a kötélzetnél tanácsra van szüksége, akkor kérdezzen.
Sajnos a test javitása ebben a fázisban nem lehetséges, ill. tul sok munkával járna, s nem lehetne 2 hét alatt kivitelezni.
Nem csak az összes diszitményt kellene kicserélni, ami annyit jelent, hogy a felragasztottakat lefesziteni, utánna a felületeket ( a dörzsfák között !? ) ujra kigittelni, csiszolni, festeni, hanem az egész tattükröt alapjaiban kellene átépiteni!
S akkor nem beszéltem arrol, honnan veszi az uj diszeket? Aki ugy gondolja, hogy egy kezdö ( söt egy profi ) két hét alatt
kifarag 6-700 db. diszt és szobrot - feltéve hogy egyáltalán van tehetsége hozzá - annak fogalma sincs a faragásrol.
Az már meg se lep, hogy a modell oldala középkékre ( királykék, enziánkék ? ) van festve,, mert a Neten tolonganak a
modellek hasonlo szinben. ( Ezt se lehet kiirtani! ) Holott a Sovereign oldalai feketére voltak mázolva - ezért nevezték a hollandok Aranyozott Ördögnek , én még kék ördögröl nem hallottam - ami az idöjárás és sos viz hatására idövel egy
piszkos sötét matt indigora válthatott, de semmiesetre sem ilyen enziánkékre.
Ami az öntött borzalmas diszitéseket illeti, elképzelhetönek tartom, hogy ezek eredetileg eredetileg talán finomabban voltak
kidolgozva, de sok ezer doboz gyártása után az öntöformák elkoptak, s az 1000 Euros árbol nem telik ujakra. De persze ez sem mentség arra, hogy ezek diszecskék nem hitelesek!
De mégegyszer hangsulyozom:a modell a lehetöségekhez képest szépen és tisztán van megépitve.
( A felsö palánkozáshoz fotok hiányában nem tudok hozzászolni )
Nem irom azt, hogy a legjobb tudása szerint, mert ez a kijelentés legfeljebb a jelen idöre vonatkozhat, s bizom benn, hogy
a tudása növekedni fog.
A kritikákhoz:
Egyáltalán nem tartom itt helyesnek a Viola modelljeire valo hivatkozást !
Éveken keresztül dicsérte egekbe a tagság a BHR-t és senki nem tudta, nem akarta, vagy nem merte kritizálni, holott lehetséges, hogyha kezdettöl fogva " épitö " krititkákat kaptt volna, akkor az eredmény nem igy nézne ki !
Szerintem is lehet söt kell megalapozott kritikákkal reagálni, de könyörgöm, amit hosszu éveken keresztül elmulasztottatok, ne akarjátok most hirtelen felébredt bátorsággal egy kezdö munkáján elverni a port !
Gondolataimat majd még folytatom.

Na akkor nézzük tovább:
Más téma:
Valahol már irtam, hogy a komoly történelmi hajomodellezöket két csoportba lehetne osztani:
- A csak naturfábol épitök. Ök azok akik a legtöbb esetben festéket szinte nem türnek meg a modelleken. Meg kell mondani, hogy a modelljeik a sok-sok puszpángbol faragott szobraikkal s reliefeikkel gyönyörüek ! Csak éppen nem azt mutatják be, hogyan nézett ki egy hajo valojában, hanem épitöjük csodálatos kézügyességét dicsérik !
Ennek a divatnak az eredetét valahol 30-40 évvel ezelött kell keresni, amikor a bajnokságok zsüriei elkezdték az igy épitett modelleket dijazni, s ez odáig ment, hogy a festett modelleknek reményük sem volt dijat kapni, mert a zsüri tagjai rájuk se néztek.
- A festett modellek épitöi, akik pedig ugy akarják a modellt ábrázolni, ahogy a hajo valojában kinéz(het)ett.
Sokáig ugy tünt számomra, mintha én lennék az egyetlen ebben a kategoriában.Eleinte bizony talán egy kissé féltem is, amikor a flamandomat ilyen " giccses " tarkára készitettem. ( Habár a szineit az eredeti modellröl vettem át ! )
De kellemes meglepetésemre kellemesen pozitiv kritikát kaptam. Ez néhány esetben odáig ment, hogy jo néhányan kijelentették, hogy most már nekem is lesz bátorságom festeni a modelljeimet.
( Egyébként a festéstöl nem kell félni, nem varázslat ! Azt a néhány trükköt s fogást amire szükségünk van könnyen meg lehet tanulni. A szinösszetétel,- összehangolás persze már más kérdés. De erröl majd máskor. )
S pozitiv visszajelzést is kaptam, mert ha valaki megnézi a legujabb szinkémiai kutatások eredményét a Vasa 1 : 10-es
modelljén, az észreveheti, hogy a flamandom szinei szinte sápadtnak tünnek a Vasa tarkaságához képest !
( Sajnos a ModelShipWord - ahol a legtöbb foto van a szine Vasárol - jelenleg nem elérhetö, mert uj szerverre költözik.
Ha ujra megjelenik, majd közlöm. De hogy megnézhessétek a fotokat, regisztrálni kell. )
Akit érdekel, látogasson el a következö angol nyelvü oldalra:
www.vasamuseet.se/InEnglish/about.aspx
Itt az - Exhibitions -ra kell kattintani, azután a - Vasa model -ra
Itt az angolul tudók nagyon sok érdekes cikkeket olvashatnak a szinek rekonstruálásához, a kötélzethez stb.
( Sajnos az én angol tudásom annyira minimális, hogy el tudnának adni )
De ami a szineket illeti, a következö alcimek alatt találhatók:
- Vasa model clothed in colour
- Close-up of the model
- Colour scheme
De érdemes körülnézni a többi cikknél is.
( Akartam itt fotokat küldeni, de eltekintve attol, hogy csak egyet lehetett volna, nem sikerült. Talán ha idöm engedi, nyitok
rá egy oldalt a galériában.)
Mára megint elég. Majd folytatom.

Tulajdonképpen meg akartam állni, hogy írjak de valamelyest ki akarom piszkálni a szellemet a palackból.

A hajómodellekről lenne szó, és eredetileg új témát gondoltam indítani de Flamenco írása pont a gondolataimba vág.

Durván általánosítani fogok, előre is elnézést kérek azoktól akik magukra vélnének ismerni - semmi személyes indokom nincs és nem is szándékozom bárkit személyesen támadni.

A modellezőket-makettezőket általában gondolom támadni illetve védeni, vitát indítani a témáról, véleményeket cserélni. Magamat is beleértve.

Manapság egyre inkább terjed a minnél inkább hű reprodukcióra való törekvés, ami helyes. Csak szerintem kezdünk átesni a ló túloldalára. Manapság azon vitázunk, hogy a kötelek jobb vagy balfordulatosok voltak-e, hogy egy macskafej megfelelő átmérőjű furatokkal van-e elkészítve egy hajón. Mintha a versenyszellem elvakítana minket.
Beleveszünk hihetetlen apró részletekbe, az 1 centi magas szobornak a szemét is kifestjük, ahogy Flamenco is megjegyezte csak azért hogy a kézügyességünket fitogtassuk (itt meg kell jegyezzem, hogy én is festettem erezetet egy 4*7 milliméteres ajtóra 1:120 méretarányban-feleslegesen). És a sok apró mestermű mellett egy dolog elveszik: a hajó a végén minden aprólékos munkánk ellenére sem lesz "élő".

Talán a méretarányokkal van a gond ? Én építettem hajót 1:64-ben és 1:200-ban is (az utóbbit műanyagból) és mondhatom jobban sikerült. Illetve van 78 cm hosszú hajóm és kb 30 centis is. Mégis az apróbb halászhajó jobban tetszik mint a nagyobb barkentin, mert oda tudom magam képzelni a fedélzetre. Az a makett élő.

Volt szerencsém egy bostoni hajómakett gallériában alaposan szemrevételezni az ott kiállított maketteket. Bármelyiket boldogan vállaltam volna. Egynél sem volt az az érzésem, hogy ennél különbet tudnék építeni, illetve az én hajóm azért ennél mérföldekkel jobb.
Itthon pedig voltam kiállításokon, ami elszomorított. Mestermunkaként kiállított hajókon kisujjnyi vastag kormánykerekek, sorjás, elnagyolt szobrok, durva illesztési hézagok, vastag kötelek - de megfelelően megcsomózva...És ez a makett valószínűleg pontos mása volt az eredetinek, a szobrok valóban akkorák voltak, a kötelek valószínűleg tényleg arra csavarodtak amerre kellett.

Tudom, egy makett arról szól, hogy egy adott hajó (páncélos, repülő, autó, stb..) minnél inkább modellezze a valóságot. De talán nem lenne mellékes csak annyit pakolni a hajóra, amennyitől az még a valóság illúzióját adja. Ha nem tudok megépíteni egy makettet a legappróbb részletekig, akkor akkora méretarányt kell választanom, amiben az elkészíthetetlen részletek már nem látszanak.

... és nem elkeseredni, ha valaki ugyanakkora maketten bizony megépíti amit én képtelen voltam.

Tudom, hogy így ismeretlenül, referenciamunkák nélkül így ez csak üres szavak halmaza, de akkor is várom a véleményeket.

Veszett Roka! Amit írtál az tökéletesen igaz. De az is igaz, hogy nincs két egyforma hajómakett, még akkor sem lesz egyforma, ha ugyanazt a hajót valaki kétszer építi meg. Ez annyira nyilvánvaló, hogy ez a kijelentése közhelyszámba megy. És miért van ez így, azért mert a hajómakettben benne van az egyéniségünk is. Mikor másodszor építjük, akkor már másképp látjuk mint az elsőnél. Nem beszélve arról, ha ugyanazt a hajót két különböző személy építi meg, milyen hatalmas lehet a különbség.
Annak, hogy milyen méretarányban építjük, szerintem a kérdés szempontjából nincs jelentősége. Ami az egyik fontos dolog, hogy az építőnek milyen tárgyi tudása van a témában. Tudja-e pld, hogy egy kötélszeg milyen hosszú, vagy a tarcskötél milyen vastag, illetve abban a korban, ahova a hajó tartozik, egyáltalán milyenek voltak a hajók, vagy csak úgy gondolom formán megépíti.Ezért szerintem nagyon fontosak azok, amiket lebecsülsz.

A másik fontos dolog az igényesség.Hiába van a tárgyi tudás, ha az építő hanyag természetű és ahogy esik úgy puffan módon teszi amit tesz. Ha például egy kitben hatalmas, a hajó méretébe nem illő, vagy anyagidegen alkatrészek vannak ( pld fém árbockosár, fém ágyúablak, domborművek stb. ), az igényes inkább készít helyette olyat, ami odavaló. Ha meg nem kitből épít, hanem tervrajzból, és valami nem olyan lesz mint kellene, akkor újra csinálja mindaddig, míg jó lesz.

A műanyag makettek valóban néha jobb hatást váltanak ki, mint a fából épültek. Ennek oka az, hogy a szemlélő látja, ez műanyag és így fogadja be a tudatába és esszerint értékeli. De ha valaki egy műanyagból készült hajó tatjára, egy fémből öntött domborművet helyezne el, ahogy ezt a fa makett építők sorozatban megteszik, akkor a szemlélő azt érzi, ez így nem jól van, az nem odaillő..
A harmadik a tehetség, azt is mondhatnám az előző kettő is ebből fakad. Ez egy adottság, ezzel nem lehet mit kezdeni. A sok munka és kitartás valamit pótolhat ebből, ezért bárkiből válhat jó makettépítő, de kell hozzá az első kettő feltétel.

Az is fontos, hogy azok tanácsait, bírálatát, akik nálunk jobbak, tudomásul kell vennünk, mert ez a fejlődés feltétele.
Tehát ha valaki építgeti a makettjét, bemutatni meg nem nagyon akarja, mert netalán attól fél, hogy megbírálják, az bizony rosszul teszi, mert amit ő maga tökéletesnek gondol, az mások által nem mindig látszik annak. Ezért aztán megsértődni is nagy ostobaság.
A kritizálótól meg elvárható, hogy a véleménye megalapozott és kimondottan szakmai legyen és főleg ne legyen sértő.

A makettezés, mint sok más hobby tevékenység az ilyen. Lesznek mindig csodálatos, és lesznek pocsék makettek és lesznek a kettő között átlagosak..
Ha mesterműnek értékelnek olyanokat mint amit felsoroltál, az bizony a bíráló bizottság hozzáértését minősíti.

Érdekes témát feszegetünk, gondoltam én is leírom a véleményemet.

Szerintem a legfontosabb dolog a tudatosság, onnantól, hogy nagyjából behatároljuk mennyi időt akarunk (tudunk) eltölteni a modellezéssel, a modell, a méretarány, az építési mód megválasztásán keresztül a kivitelezésig. Ez persze nem könnyű dolog, de azt hiszem, aki arra adta a fejét, hogy hobbiként nem tévénézést választ, hanem valamilyen alkotó tevékenységet, annak eleve nem okoz gondot a tudatosság. Ha tudatosan építjük fel a munkánkat akkor rengeteg kellemetlen meglepetést tudunk elkerülni.

A másik nagyon fontos dolog az az, hogy a munkánk örömet okozzon! Ezt, azt hiszem nem nagyon kell magyarázni, végülis ez egy hobbi, nem pénzért csináljuk (tisztelet a kivételnek).

Bernard Fröhlich írta "Hajómodellezés Művészete" (Art of shipmodeling, Kust des Modellbaus) c. könyvében, hogy mielőtt belekezdünk egy modell építésébe nagyon határozottan el kell dönteni, hogy mit akarunk megmutatni és milyen módon. Egy alapvető példa: ha kidolgozzuk egy hajó belsejét azt meg kell mutatni. Ha amúgy sem látunk bele, akkor pedig kössünk kompromisszumot és válasszunk egy egyszerűbb építési módot. Fröhlich egyébként a már emlegetett "natúrfás" módon épít, legtöbbször bordás építési móddal. Ennek ellenére nem degradálja az összerakós építési módot, ő maga is épít ilyen technikával hajókat. ő maga is írja, hogy egy bizonyos szint után elfogynak a tények és a szabályok, marad az alkotó egyéni ízlése. Ilyen dolog szerintem ez a festünk-nem festünk kérdés is. Az egyes irányzatok hívei természetesen rendelkeznek a maguk érv-tárával, hogy miért jó az ahogyan ők csinálják és miért nem jó az, ahogyan mások. Ezeket meg kell hallgatni, főleg ha értelmes emberek mondják, és utána el lehet dönteni, hogy magunkhoz melyiket érezzük közelebb állónak.

Rátérve az előttem szólók által feszegetett kérdésekre. Szerintem egy modellre akkor tudja magát az ember odaképzelni, ha az arányos. Valahogy a tudatalattink feldolgozza ezeket az apróbb részleteket és kialakít belőle egy ilyen érzést. Nekem legalábbis ez a tapasztalatom. Egyébként az arányosságok betartása odafigyelés kérdése, ha úgy tetszik az igényesség jelzője is lehet, pontosan, ahogy hajómester is írta.

Én a magam részéről azért kezdtem inkább saját építésbe kitek helyett, mert úgy láttam, hogy sokkal sokrétűbb egy ilyen építés. Nem vagyok a gyártók által előállított alkatrészekre szorítva, nem hozott anyagból dolgozom, hanem a saját mércémnek megfelelően állítom elő az alkatrészeket (természetesen, ha a mércém magasabban van, mint az aktuális képességeim, akkor addig próbálom, amíg olyat nem sikerül csinálni). Ez persze sok egyéb dolgot hoz magával. Rengeteget kell utánaolvasni, műhelyet kell kialakítani, szerszámokat szerezni. Számomra ezek inkább kihívások és érdekes, élvezetes dolgok, mintsem olyasmik, amik eltántorítanának az egésztől. Sőt az is biztos, hogy így sokkal tovább tart megépíteni egy modellt. Így is van. De ez engem momentán nem izgat, nem sietek sehova, azt az időt amit ezzel a dologgal tudok tölteni (legyen az elméletezés, vagy a tényleges makettépítés), nagyon megbecsülöm és örülök neki.

Abból a kevés kis építési tapasztalatból, amivel rendelkezem azt a konklúziót tudom levonni, hogy akkor sikerülnek jól a dolgok, ha az ember nagyon ott van építés közben és nagyon kritikusan szemléli a munkáját. Addíg kell csinálni ameddig jó nem lesz. Ez persze örjítően hangzik a legtöbb embernek, meg is értem őket, mert néha nekem is az, viszont úgy vagyok vele, hogy az út fontosabb, mint az úticél.

Az meg egy jó kérdés, hogy mi a jó, mit tartunk elég jónak. Itt jön be az ember saját mércéje, a többiek véleménye, a példaképek. Úgy gondolom hogy ezekből egy olyan kompromisszumot kell kihozni ami az aktuális tudási, felkészültségi szintünknek megfelel, mindenképpen előre mutat (tehát jobb mint az előző) és mindezek mellett még a munkánk öröme is megmarad.

Egyelőre ennyi.

Hadd válaszoljak egyben, allermat és hajómester véleményére.

Szerintem is a két legfontosabb dolog a tudatosság és az igényesség. Egyben vagy külön.

Tegyük fel, hogy építek egy makettet. Már régebben elhatároztam, hogy XY hajó lesz az, ezért elkezdek túrni a neten, könyvtárban, barátoknál. Persze már volt képem a hajóról, ismerem a történetét, stb. hiszen pont azért akarom megépíteni. Vagy épp ellenkezőleg, egyszer megláttam és megszerettem. De akkor is utánaolvasok, mert az igényességem megköveteli, hogy pontos legyen a makettem, És innnentől nem tudom kettéválasztani a két fogalmat. Ha igényes vagyok akkor tudatosnak is kell lennem, és ha tudatos vagyok akkor igényes is.

Szóval ekkor megválasztom azt a méretarányt ami megfelel a képességeimnek. Ha remeg a kezem, akkor nem próbálok kifesteni egy díszes tatfelépítményt 1:144-ben, hanem meg kell gondolnom az 1:50 vagy nagyobb méretarányt - vagy nem szabad annyira pontosra építenem a hajót ? Csak azokat a részeket mutatom meg amik jól látszanak a többit pedig tessék elképzelni. Ezért nagyon fontos az arányosság, ahogy Máté írta.

Akkor tehát már készül a makett, olyan módon és anyagból, ahogy a legjobb tudásom szerint meg fogom tudni jeleníteni a hajót és a fedélzetén elképzelt életet. Nem kell itt arra gondolni, hogy telerakom matrózokkal, de pl a kötéltekercsek, a kötélszegek, a sokat emlegetett fenékszivattyú mind-mind olyan eszköz a hajón ami nélkülözhetetlen.

Most következne a történelmi hűség. Egy-egy hajó életében rengeteg átalakításon és javításon esik át (kivétel persze a Titanic meg a Wasa), tehát a legnagyobb jóindulattal sem tudom azt mondani, hogy egy makett az utolsó csavarig megfelel az ábrázolni kívánt állapotnak. Vegyük példának az egyik sokat épített makettet, a Santa Mariat. Nem mindegy, hogy mikor akarom ábrázolni, frissen vízre bocsátva, amikor elindultak vele egyetlen híres útjára, vagy amikor visszaérkeztek... Hiszen nem tudhatom, hogy pl. -maradjunk hajómester pédájánál- a kötélszegeket kicserélték az út előtt, netán a kötélzetet megerősítették, netán a tönkrement kormánykötélzetet vastagabbra cserélték, és még sorolhatnám a példákat.
Itt tehát az igényesség szintén fantáziával pótolandó. Egy makett sosem lehet teljesen pontos reprodukció. Akkor sem, ha fényképek alapján dolgozom, ahogy tettem én a Pamir esetén - sosem tudhatom, hogy a hajó akkori állapotában nem volt-e egy hatalmas átfestett folt a másik oldalon. És minnél régebbi korba nyúlok vissza, ez annál több bizonytalanságot jelent. Így van ez azokkal a hajókkal is amiknek a tervrajzai fennmaradtak, hiszen ki tudhatja, hogy mikor milyen változtatásokat eszközöltek a hajó útjai után ? Elég itt egy kifeszített ponyva, egy máshova helyezett csiga. Biztos, hogy a valódi hajón a macskafejek az akkori szokásoknak, szabványoknak megfelelő méretűek voltak ? Nem nagyobbak ? Vagy vegyünk egy másik híres makettet, a Wasa-t. Mivel a hajó megvan, pontosan le tudjuk másolni a formáját. De pl a régebbi kutatások és festmények alapján az oldala kék volt, a mai korszerűbb módszerekkel pedig kiderítették, hogy valójában piros lehetett. Kinek kell higgyek ? Mindenesetre a Wasa múzeumban a makett oldala kékre van festve...

És a végére: az anyagok, a technológia. Tudatosság és igényesség.
Mondjuk a makettemet fából építem, 1:50 méretarányban. Legyen egy alkatrész (kötélszeg?) a valódi hajón 5 cm átmérőjű, akkor a makettemen 1 mm lesz az arányos. Szerintem ez pont az a határ amit el tudok készíteni fából, a vékonyabb valószínűleg eltörik. Most akkor az igényességemet kell feladnom és vastagabb kötélszegeket építek, vagy a kötélszegeket nem mutatom be csak jelzem. Mi a legjobb ?

Ezért itélem én jobbnak azokat a maketteket amik számomra élnek még ha nem is pontosak, mint azokat amelyek ugyan megfelelnek a valóságnak, de élettelennek tűnnek.

Ami pedig a "mesterműnek" kikiáltott hajót illeti... gondolom a beleölt munkaórákat díjazták. De könyörgöm, egy festmény attól nem lesz szebb mert tudom hogy a mester lábbal festette lóháton !

Miki

Örvendek, hogy fél év után akadtak kollégák, akik a fennti gondolataimhoz hozzászóltak.
Mindkét hozzászólásban vannak olyan kijelentések és vélemények, amik igazak, s olyanok is, amikkel nem egészen tudok egyetérteni.
Valojában a Hajómodellezés ill. Hajómodellépités mint olyan egy nagyon tág fogalom, s igy természetesen tolonganak a vélemények s ellenvélemények.
Probáljunk a " kályhától elindulni " s apránként szükiteni a kört, hogy mit is értünk hajómodellezés alatt.
- Elöször is jelentsük ki, hogy mi a következökben hajómodellezés alatt csak és kizárolag az un. történelmi hajok modelljeinek
az épitését fogjuk érteni.
- Aztán nézzük meg a három jelentösebb alkategóriát, aszerint, hogy milyen anyagból épitik manapság a modelleket.
1.- A hagyományosan fából épült hajómodellek - ezek megint alkategoriákra oszthatók:
1.1- Saját épités
1.1.1- Igazi bordás épités - azaz a modelleket szinte a legutolso fadarabig ugy épitjük, mint ahogy a nagyokat épitették. Mondanom sem kell, hogy ez a hajómodellépités csúcsa!
1.1.2- Az un. összerako módszer, amit az épitödobozok gyártói is átvettek.
1.1.3- Tömör fából ill. lamellákból kifaragott modellek, stb.
1.2- Épitödobozokból készitett modellek
1.3- Vegyes épitésü modellek, mint pl.: alapként egy épitödobozt használunk, de azt tunningoljuk, feljavitjuk, s pl. az összes diszeket, szobrokat magunk faragjuk, s saját ágyukat késtitünk stb. Ennek ellentéte, ha a testet magunk épitjük, de a " kiegészitöket" egy épitödobozgyártó cégkellékeiböl választjuk.
Ezen belül még két másik alkategóriát is megkülömböztethetünk: a csak naturfából épitett, valamint festett modellek.
2.- Müanyag modellek
3.- Papirmodellek
Az utolsó kettöhöz csak néhány gondolat:
Miután mindkettöt kb. 6-7 éve a Naviga nemzetközi versenyein is lehet nevezni, tkp. semmi okunk lekezelöen ill. leértékelöen beszélni róluk, feltéve ha a lehetöséghez képest élethüen vannak megépitve. Nagyon szépen s jól megépitett modelleket lehet itt is látni.
Két szép példája a szépen épitett müag. modelleknek láthato a következö oldalon:http://www.freeweb.hu/olli/reale.html
Nem érte viszont egyet az épitö ill. a cikkiró abbeli véleményével, hogy a "fahajóépitök" mind sznobok, s lenézik a müag. modelleket ill. azok épitöit. Többször is emlitettem, hogy valamikor én is elég sokat épitettem ebböl a fajtából.
Ami a papir hajómodelleket illeti, érdemes megnézni egy cseh nö Bellonáját. ( Sajnos a _link_je elkallódott, de kérdezzétek meg a Mohát, neki talán még megvan )
Mindezektöl eltekintve gondolom, hogy nekem ill. nekünk is jogunk van kijelenteni, hogy mi márpedig csak fahajómodelleket épitünk.
S akkor most beszélgessünk kicsit hosszabban a fahajómodellekröl.
A dolgunk most még annyival is nehezül, hogy megint csak nem jövünk ki további alkategóriák bevezetése nélkül, pl. ami a kivitelezés minöségét s a történelmi hüséget illeti. S akkor még nem is beszéltünk a " kezdö, haladó, középhaladó, mester, profi" s ehhez hasonló fogalmakról! S mi van akkor, ha ezeket együtt ill. párhuzamosan kellene értékelnünk?
Mert egy "kezdö" is épithet tisztán, jól és szépen, s valaki, aki magát "profinak" tartja is épithet trehányul. Mindkettöre temérdek példát találunk a külömbözö Web oldalakon, beleértve a Hajomakett.hu-t is.
Én - minden személyeskedés nélkül - eredetileg magamnak megfogalmazva - a következö alapkategóriákat próbáltam összeállitani:
1.- A kimondottan csak hobbyszerüen épitök, akik ugymond a maguk örömére ill. a nagyszoba polcára épitenek. A Marjai ezt 40 évvel ezelött - talán egy kissé pejorativan - ugy fogalmazta meg, hogy ezek a csikóbörös kulacs épitök.
Itt hangzanak el olyan kijelentések, hogy: "lényeg, hogy nekekm tessék", "a hajómodellezés csak egy játék" söt:
"minden megengedhetö, ami nekem tetszik". én ezzel természetesen nem érthetek egyet, mert ez véleményem szrint nem tekinthetö modellezésnek, csak szobadisz barkácsolásnak. Ennek ellenére sok komoly épitö is ebböl a kategóriából indult el, azzal a külömséggel, hogy volt akaratukl és kitartásuk tovább fejlödni. De vannak kivételek is, akik már az elsö modelljükkel is átugrották azt a kategóriát. De sajnos olyan kivételek is akadnak, kik összebarkácsoltak néhány még - igaz lelkiismerettel - szobadisznek sem igazán nevezhetö "remekmüvet", s aztán meg vannak gyözödve, s a környezetüket is meg akarják arró gyözni, hogy muzeumi szinte épitenek. ( Habár ez a fogalom, hogy "muzeumi" is elég kétséges, mert bizony néhány muzeumban láthatoak összegányolt modellek)
Mindenesetre érdekesnek találom, hogy amig a müag. autó, repülö s katonai modellek épitöi - még ha a polcra is épitenek - azon gyötrödnek, hogy minnél élethübb modelleke épitsenek, addig néhány fahajómodellépitö ugy gondolja, hogy kevesebbel is megelégedhetünk.
2.- A következö lépcsöfok, amikor már azt mondjuk, hogy én márpedig - a lehetö legjobb s élethübb modelleket akarok épiteni!
Ez a lépcsöfok idöben nagyon sokáig - évekig, esetleg évtizedekig fog tartani. S sajnos itt sokan áthullanak a rostán, mert nincs türelmük s kitartásuk, esetleg önbizalmuk vagy akaraterejük, s önszántukból visszatérnek szobadisz épitök sorába.
3.- Nevezzük a következö kategóriát - jobb szó hijján - mester fokozatnak. én azt mondanám, hogy az ide tartozó személy már nagyon kevés hibát követhet el. Mind a kivitelezés minösége, mind a történelmi hüség terén. Egy ilyen illetö már valószinüleg megépitett már néhány (tucat) hajómodellt, a szakma alapvetö fogásai a kissujábban vannak, s az elméleti tudása sem megvetendö. Valószinüleg rendelkezi 40-50 szakkönyvvel.
4.- A profi kategória jellemzöit a legnehezebb meghatározni, s itt ebbe most nem is akarok belemélyedni.
És ki határozza meg, hogy ki melyik kategórába tartozik?
Nos, mondanám, hogy elsösorban sjátmaga, feltéve ha rendelkezik megfelelö önkritikával. Amivel persze sok ember nem, ill. alig rendelkezik, de ugyanakkor egyesek talán túl sokkal is, s ami esetenként egyenesen elriaszthatja öket.
Másodsorban kivülálló személyek. Ezek közül a laikusoakt nyilvánvalóan figyelmen kivül hagyhatjuk.Jobban ode kell figyelnünk, ha a kritikus nyilvánvalóan érti a szakmát.
A versenyek zsürijeivel viszont már van egy kis probléma. Nagyon nagy kérdés a mindenkori zsüritagok kompetenciája, szakmai hozzáértése, ami sajnos sok esetben hiányos.
Pl. kétségbe kell vonnom sok esetben egyes magyarországi versenyek zsüritagjainak hozzáértését, ahol pl. egyes versenyeken senki nem volt a zsüriben, aki komolyan értett volna a történelmi hajómodellekhez.
Érdekes adalék viszont ehhez a témához: habár a nemzetközi zsürikben több hozzáértö van, mint a magyarokban, ennek ellenére ott is elöfordul, hogy senki nem vesz észre aranyérmes modelleknél alapvetö hibákat. Mint pl. az orosz Romacsenko - akit sokan profinak mondanak, s saját magát is annak tartja, s a modelljeinek a kivitelezése valoban megérdemli a profi elnevezést - sebekjénél az ágyuk kitolt állapotában a hátrahúzó kötelek két csigája közvetlen egymáshoz vannak húzva, ami azt jelent, hogy nem lehet velük az ágyukat hátrahúzni!
http://modelshipworld.com/phpBB2/files/dsc00395_1_169.jpg
Azért egy ekkora hibát egy profi nem engedhet meg magának!
(Érdeklödök számára: www.modelshipworld.com - de ahhoz, hogy a képeket megnézhessétek regiesztrálni kell )
A továbbiakban megpróbálok reagálni a Veszett Róka s a Hajómester irására:
"Beleveszünk hitetlenül apró részletekbe, az egy cm magas szobornak a szemét is kifestjük..." - nos én semmi ilyet nem állitottam, de mért ne?
"Talán a méretarányokkal van a gond?"
Nem, a méretarányokkal nincs gond, hanem azok megválasztásával. Teljesen nyilvánvalo, hogy a méretarány eleve meghatározza, hogy mennyire tudunk ill. érdemes belemerülni s részletekbe. Hacsak nem rendelkezünk olyan fenomenális, mondhatni ördögi kézügyességgel, mint egy valamikori pesti idegsebész, aki a hadihajói 8-9 mm-es fedélközeibe figurákat, a parancsnoki hidra meg navigációs müszereket helyezett el, vagy mint egy indiai faragó, aki egy meggymagra több 100 emberi alakot faragott. De miután a legtöbbünk nem rendelkezik ilyen adottságokkal igencsak át kell gondolnunk, hogy milyen méretarányban akarunk épiteni.
Ugy gondolom, hogy nem véletlenül lett az 1:50-es méretarány a komoly történelmi hajómodellezök kedvenc gyermeke.
Az igy épitett modellek elég nagyok ahhoz, hogy a legtöbb részletet szinte "tökéletesen" ábrázolni tudjuk, s elég kicsik, hogy beleférjenek egy átlagos lakószoba enteriörjébe. De ugyanakkor ez a méretarány már kötelez! S igenis itt már kötelezö egy gallionfigura szemét is kifesteni! Amilegalábbis nekem az 1:64-es dobozos Agamemnon modellemnél is sikerült:
http://galeria.hajomakett.hu/main.php/v/users/Flamenco/Agamemnon_001/ Agamemnon294.jpg.html?g2_imageViewsIndex=1
Aki nem akar ennyire a részletekbe belemerülni, az épitsen 1:75-ben vagy 1:100-ban, aki pedig a részletekben akar tobzodni, az válasszon a valóságban egy kisebb méretü hajót, s épitse meg 1:25-ben.
Az anyagméretarányról s arányosságról már irtam elözö cikkeimben. De megismétlem: csináljatok egy emberkét a megfelelö méretarányban, s futtassátok vágig a rajzon ill. a modellen. De bizonyos tárgyak nagyságát számolással sem nehéz ellenörizni, egyszerüen el kell osztani az eredeti tárgy méretét mondjuk 50-el. Vagy forditva: ha pl. az 1:50-es modellünkön az ágyuablakok zsanérjait 0,5 mm-es rézlemezböl készitjük, az eredetiben 0,5x50=25 mm, tehát már "enyhén" vastag. A helyes vastagság 0,2-0,3 mmm lenne.
Van azomban itt még egy probléma, ami számomra egyáltalán nem probléma s ezért sokáig nem is vettem észre, hogy létezik: sokan nem tudják olvasni s értelmezni a rajzokat, a külömbözö nézeteket, metszeteket s azok viszonyait egymáshoz.
S ez már bizony az elsö lépéseknél gondot okozhat.
Egy példát egy helytelenül értelmezett rajzra láthatu nk a következö modellnél:
http://galeria.hajomakett.hu/main.php/v/users/moha/TIT/Un_title_d- 7.jpg.html
A csónak hátulján látható rács egymagasságban van a hátsó paddal, aholis valójában a kormányos és a tisztek ültek.
A valóságban ez a rács volt a padló a gerinc fölött. Ennél a megoldásnál hova tudtak volna ülni.
Az igazi megoldás igy nézett ki:
http://galeria.hajomakett.hu/main.php/v/users/Flamenco/csonak/ P2190011.JPG.html?g2_imageViewsIndex=2
Esetleg ha van elég érdeklödö, akkor tarthatok egy "tanfolyamot" müszaki ill. hajórajzból.
Ezt az irást idáig már valamikor okt. 25 körül megirtam, csak nem volt idöm feltenni. Örömmel láttam, hogy ujabb két hozzászólás született. Ezekre ismét egy kicsit késöbb fogok csak regálni, elözetesben csak a következöt a Veszett Rókának:
1.- mi lenne, ha véletlenül rákattintanál az irásom elsö részében találhato _link_re, ahol megtalálhatod, hogy a Vasa museumban található legujabb modell oldala piros, valamint a a leiásokat a szinkutatásról.
2.- képeket a referenciamunkáidról bármikor betehetsz a Galériába
3.- légyszives fogalmazd meg, hogy szerinted mit jelent az hogy egy modell él? mitöl lesz élö?

Szia Flamenco! Nekem el van mentve a cseh nő által elkészített papír HMS Bellona képeit tartalmazó weboldal , ezért közzé is teszem , tényleg érdemes látni: http://www.papirove-modely.cz/phpsource/full-image.php?showfoto=28801

http://www.papirove-modely.cz/phpsource/full-image.php?showfoto=28801

Ej, ej Flamenco.. már régen rákattintottam arra a _link_re, ezért is írtam amit írtam, miszerint a régebbi kutatások szerint kék, az újabb kutatások szerint piros. Mindenesetre amikor én láttam, lefényképeztem a _régi_ modellt, akkor bizony kék volt. Mindez persze nem zárja ki a jelenlegi (ahogy írod: legújabb) modell piros oldalát. Szerinted most az eddig a világon elkészült rengeteg Wasa (Vasa) makettnek mindnek át kellene festeni az oldalát ?

Ilyen többféle kis léptékben készült emberkém nekem is van, a legkissebb egy fogpiszkáló végéből lett eszkábálva, de most nem emlékszem a méretarányára.

Műanyag modellek és fa modellek...A legnagyobb hibának tartom az "én területemet" kiáltani ki uralkodó kategóriának. Egyszerűen csak a makett létezik, aminek a minőségét jól körülhatárolható kritériumok alapján meg lehet itélni:
Méretarányos ? Történelmileg hű az elérhető dokumentumok alapján ?

Én ugyan csak a saját szobámnak építek, és vallom, hogy a hajómodell célja az hogy engem gyönyörködtessen, tehát én csikóbőrös vagyok - pedig a makettjeim a fenti két kritériumnak megfelelnek. Bár a máltai halászhajómban nem vagyok biztos, ugyanis nem tudom a tervrajzait milyen hajó alapján készítették. És nem vállalom a felkutatását, nem tudom, belefér-e a kategóriákba.
Versenyekre nem vágyom (csak mint néző). Elméleti tudásom..Hát olvastam jópár szakkönyvet, de amit sokkal fontosabbnak tartok, meglátogattam a megépíteni vágyott hajókat. Az eredetieket, ahol ez lehetséges volt. Ahol nem, ott a testvérhajókat, vagy hasonló korabeli társakat. Láttam mi micsoda és hogyan van rajtuk megoldva, megértettem a kötelek és a hajó működését. Nem mellesleg gyakorló hajós vagyok. Tehát akkor melyik kategóriába kell beleférjek ?

Nem akarok vitatkozni (azaz dehogynem akarok ! kategóriákról és képességekről. Egyszerűen úgy látom, hogy tendenciózusan megy a hajómakett építés (nem csak a történelmi vitorláshajók) egy irányba, ahol az elismerést nem a valósághű ábrázolás hanem a beleölt munkaórák száma határozza meg.
Persze a kettő között szoros az összefüggés, de hiába olvasok vastag könyveket a hajókonyha működéséről, ha azt nem tudom bemutatni. És ez a nekem fájó pont, hogy bár a hajó ki van állítva, de a kötelek vastagok rajta hiszen ahogy írtad, a 0.5mm rézlemez kissé vastag lett, sebaj a 3 mm vastag kötél is kicsit vastagabb mint kellene és így tovább...
Ha már megalkuszunk valamiben akkor legalább abban legyünk következetesek.

Hogy mitől él egy makett ? Hát páldául attól, hogy ránézek egy kötélre, és látom, hogy mire használták. Hogy úgy tünik nekem, hogy ilyen piciben is működik az ágyú, hogy ilyen piciben is tudom forgatni a keresztrudakat, és hogy ilyen piciben is fel tudok mászni az árbóckosárba. Ha már az első pillanatban az elrontott arányok a szembeötlőek akkor a mekett ROSSZ.

Véleményem szerint ez különbözteti meg a múzeumi minőséget a csikóbőröstől.

Veszett Róka!
Egyre jobban az az érzésem, hogy bár sok alapverö dologban megegyezik a véleményünk, valahogy mégis sokszor mintha egymás mellé beszélnénk.
Az is lehet, hogy nem mindig fejezzük ki magunkat a másik számára elég érthetöen.
1.- A Vasához:
A hajómodellezés - hasonlóan a történelemhez, vagy a akár az empirikus tudományokhoz - egy folyamatosan élö dolog, ugyanis az ismeretek növekedésével egyes biztosnak tartott (hitt) dolgok elavulnak, - vagy teljesen megszünnek elismertnek lenni, vagy pedig igazak maradnak, de csak egy felsöbb, késöbb megismert rendszeren belül.
Mivel mi a jelenlegi "mában" épitünk, ezért a modelljeink is a mai tudásszintnek kell megfeleljenek, nem a 30-40 évvel elöttinek.
A Vasa ( s nagyon sok más régi hajó ) kék oldala tkp. már régóta kérdéses volt, mert akkoriban egyszerüen nem volt olyan festék, amivel a mai " szép királykéknek" érzett szint elöállithatták volna. Ja, s a legujabb szinkémiai kutatások meghozták a választ a piros oldalra, valamint arra is, hogy a szobrok nagy része nem volt aranyozva, hanem meglehetösen tarka "élethü"
szinekkel voltak bemázolva. ( Az ókori görög és római fehér márványszobrokról pedig már régóta tudjuk, hogy eredetileg festve voltak.)
Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy az igy készitett Vasa modelleket át kellene festeni, vagy akár mint értéktelent kidobni, hiszen akkor a fürdövizzel együtt a gyereket is kiöntenénk. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy a Kuhár Vasáját, vagy sok régi modellt, ezért ki kellene dobni. De igenis hibának tartom, ha valaki egy ma épitett modell oldalát a mai ismeretek tudatában csakazértis kékre festi.
2.- Csikóbörös kulacs:
Félö, hogy itt nem fogalmaztam egyértelmüen, s valószinü, hogy ezt a kategóriát is alfajokra kellene osztani.
Nyilvánvaló, hogy mint minden hobbynak az elsödleges célja, hogy örömet szerezzen az épités és a kutatás, mindegy, hogy csak a szobapolcra épit valaki, vagy kiállitásra, hiszen mindenki lehet jogosan büszke a müvére, de emelett az se megvetendö, hogy a tudásunkat gyarapitja. A "csikóbörös kulacs" fogalmát a Marjai s én is arra ill. azokra értjük, akiket
tkp. nem is igazán érdekelnek az olyan apróságok, mint a történelmi hüség, vagy a triviális müködöképesség.
Igy azután az elsö kategóriát talán még fel kellen osztani a következökre:
- A csökönyösen következetesen "fantáziamodell"épitökre, akiknek az a lényeg, hogy a "modelljük" - legalábbis számukra -
jól mutat a polcon.
- s azokra, akik kissé magasabb követelményeket állitanak fel magukkal szemben.
Hogy te magadat - ha egyáltalán - melyik kategórába sorolod, az a te dolgod. Nem kell magad sehová se besorolnod, mint irtam, ez az én kitalálásom, ami számomra többé-kevésbbé fedi is a valóságot, de nem szentirás.
S most mutatok néhány példát arra, mit értek én egy jó modell alatt, függetleneül az épitö gyakorlatától ill. attól, hogy
hogy hányadik modellje.
- Aller Máté - Speedy: http://hajomakett.hu/images/stories/allermat_641/a_hms_speedy_epitese/ 3._rsz/01.jpg
- Tóth Gyula - spanyol sebek: http://hajomakett.hu/images/stories/moha_33/spanyol/padlo/ DSC_4362msw.jpg
- "dasboat"- Pinta: http://hajomakett.hu/images/stories/dasboat_755/pinta/pinta_1_07.jpg
Az elsö s a harmadik elsö modell, a középsö pedig harmadik. Nyilvánvaló, hogy mindháromban lehet kisebb hibákat találni, de ami számomra meggyözö, az az épités tisztasága s a lelkiismeretesség.
3.- Az eredeti hajókhoz:
Nyilvánvalóan igaz amit irtál, mert élöben látni valamit, részben tökéletesen helyettesiti a modelleket s rajzokat, De abban azért kételkedem, hogy aki feljut a Cutty Sark vagy a Victory fedélzetére azonnal hajózási szakember lesz, s megérti a kötélzet rendszerét, s az egyes részek szerepét s funkcióját.Arról nem is beszélve, hogy az 1800 elötti idökböl nemigen sok eredeti fahajó maradt meg, eltekintve a Victorytól, Vasától s a Mary Rosetól, amiböl csak a test fele maradt meg, valamint néhány viking hajótól s koggétól - de a kötélzet azoknál is rekonstrukció. A replikák pedig - Sta.Maria, Batavia, Prins Willem, Bounty stb. pedig teljes egészében rekonstrukciók s külömbözö történelmi hüséget reprezentálnak. Igy azután aki komolyan foglalkozni akar a témával, az nem ussza meg szakirodalom s mérettáblázatok nélkül.
4.- Történelmi hüség s munkaórák:
Ugy látom, hogy te meglehetösen sürün lovagolsz a munkaórákon. Pedig nyilvánvaló, hogy a munkaórák s modell minösége közöztt kell lennie valami összefüggésnek, még akkor is, ha ez az összefüggés teljesen egyénre szabott.
Van aki egyszerüen nagyobb kézügyességgel s rutinnal rendelkezik, s ezért gyorsabban épit.
Hozok fel rá 2 példát:
- Amikor az dobozos Agamemnonomat elkezdtem épiteni, a leirásba azt irták, hogy 1000-1200 munkaóra kell hozzá.
Ennek ellenére nekem csak 650 órára volt szükségem vitorlázattal együtt. Igaz, hogy használtam néhány trükköt.
Az erröl irt cikk a Máténál van lektoráláson, elöbb-utóbb majd beteszi.
- Egy német oldalon volt található egy Wappen von Hamburg eladásra. A kezsö ár 12.000Euro volt, ami szép lassan lement 8000Eurora. Állitólag a modell épitése 8000 órába került s 13 (!) évig tartott.S mindez ugy, hogy jó néhány "kiegészitö", mint pl. a lámpák egyértelmüen dobozból valók, s a modell nem hord vitorlázatot. Na ja, lassu munkához idö kell. Arról nem is beszélve, hogy ha el is adta, 1 Euronáll kevesebb órabérért dolgozott? (Én ilyen dologban egy kissé önfejü vagyok, s sokszor azt mondom, hogy inkább felgyújtom!)
http://www.modelships.de/
Nem szándékozom magamat tulzott mértékben reklámozni, de összehasonlitásul: a flamand galeonom (tervezés nélkül) összesen 3700 órába került, részben berendezett kajütökkel s festett vitorlázattal.
http://galeria.hajomakett.hu/main.php/v/users/Flamenco/flamand/ DSC_3977.JPG.html
http://galeria.hajomakett.hu/main.php/v/users/Flamenco/flamand/ DSC_4003.JPG.html
http://galeria.hajomakett.hu/main.php/v/users/Flamenco/flamand/ DSC_4094.JPG.html
Miután évek óta pontos munkanaplókat vezetek, többé-kevésbbé meg tudom itélni, hogy egy modell épitéséhez mennyi idöre van szükségem.
Mindezekután egyre nyilvánvalóbb, hogy egy hajómodell minösége rengeteg dologtól függ, függetlenül attól, hogy valaki csak saját örömére, versenyre vagy akár eladásra épit.
1.- a rendelkezésre álló mindenkori ismeretanyag - könyvek, tervrajzok, forrásmunkák esetleg fotók
2.- a rendelkezésre álló ill. beszerezhetö épitöanyagok
3.- a rendelkezésre álló szerszámok s kisgépek
4.- az épitö kézügyessége s gyakorlata
5.- az épitö lelkiismeretessége
S lehetne továbbsorolni.
Ha meggondolod, hogy az elmúlt 30-40 évben mennyit fejlödtek a dolgok, s mennyi uj szakirodalom került publikálasra, akkor megállapithatod, hogy a mai - még a magyar modellezök is lényegesen jobb helyzetben vannak, mint akkoriban, mikoris az egyetlen elérhetö szakirodalom a Marjai volt, eltekintve a már emlitett NDK-Cenrumos Hinstorff kiadó könyveitöl, de ahhoz németül kellett tudni. De hozzá kell tegyem, hogy ez akkoriban sem akadályozott meg engem, hogy a párisi muzeumbol rendeljek tervrajzot.
Igy azután ugy gondolom, hogy minden lehetöség megvan arra, hogy legalább 70-80%-ban élethü modelleket épitsünk.
Hozzá kell tenni persze, hogy mig egy Gorch Fock vagy egy Wilhelm Pick - ujabban ismét az eredeti nevén - Greif 100%-osan dokumentált, tehát itt nem sok kidumálasra van lehetöség, de minnél rágebben megyünk vissza a korban ez a százalékarány egyre csökken.
De az általános könyvek, mint pl. a Mondfeld, hangsullyozzák, hogy a táblázatokban megadott méretek bizonyos türéssel értendök.Mig a Marquard könyve a 18.szd.-i hajók kötélzetéröl szinte 100%-osan pontos adatokat tartalmaz.
Ezekután mindem kidumálás s mellébeszélés csak lustaságból következik. S véleményem szerint a kutatás legalább annyira érdekes, mint maga az épités.
Mindezek tükrében számomra is teljesen érthetetlen, hogy mért követnek el folyamatosan kimondottan durva hibákat.
De ha az összes létezö s továbbra is "alkalmazott" hibákat fel akarnád sorolni, akkor abból valószinüleg egy több 100 oldalas könyv születne.
Vannak ugyanis dolgok, ami annyira egyértelmüek, hogy csak oda kellen figyelni. De ez úgy van valahogy, mint ahogy bizonyos
berögzödött dogmák bámulatosan hosszú ideig élnek, s nem lehet kiirtani öket.
De valóban bosszantó látni pl. hogy sok modellen a hágószálak majd csak ugyanolyan vastagok, mint a csarnakok, s vastag bunkó csomók diszelegnek a csarnakokon, s a többi sok alapvetö hibát, amik kiszurják a szemedet, s sok esetben ezek dijat is nyernek, ami a legtöbb esetben a zsüri inkopentenciáját dicséri.
A kötelek vastagságára eléggé megbizható táblázatok léteznek, ezért illik a megadott ill. kiszámolt méreteket +- 5%
pontossággal betartani. Jómagam ált. egy kissé vastagabbra veszem öket.
De pl. a palánkozásnál mindenáron feltétlenül betartani azt, hogy a palánkok hossza 6 m volt, enyhén túlzás, mert nyilvánvaló, hogy nem fürészeltel le egy palánkból 30 cm-t, csak hogy 6 m legyen, ill. rövidebbre is készitették, ha valahol a toldás ugy kivánta.
Végezetül visszatérve a "hobby"-hoz:
Valaki az oldalon megkérdezte, ill. csodálkozott rajta, hogy a sok "kötelezö" eladásra épitett modelljeim melett még van kedvem a saját örömömre épiteni. Na ja, mert éppen ez a hobbym. 4 évig a flamand volt - nem számitva a tervezést -
most pedig jön a Prince Royale
Sok kollégával egyetértünk abban, hogy a labortiszta naturfa modellek nagyon gyönyörüek, de valahogy hidegek.
Megszálott festett modell mániás vagyok. Igazi bordás modellt se vágyom épiteni, habár maga a kihivás lehet, hogy izgatna.
A hajótest belsejét csak az alsó ütegsortól felfelé szoktam kiépiteni - legalábbis a hobbyból épitett modelljeimnél -
viszont megrögzött babaház épitö vagyok, ezért ahol csak lehet, mindent berendezek. S számomra egy modell nem modell
vitorla nélkül. Ugy is fogalmazhatnék, hogy un. "látványmodelleket" épitek, minnél tarkább, annál jobb. Ami persze nem jelenti azt, hogy hasból lennének épitve.Habár nyilvánvaló, hogy pl. a flamad kapitányi kajütjének a berendezése nem
100%-osan autentikus - nem is lehet az, de elég sok idöbe került az ezen a téren fellelhetö források megkeresése s tanulmányozása, hogy megfeleljen egy korabeli nagy galeon kajütjének. S ugyanez vonatkozik a vitorlákra festett képekre is.
S ezekután találd ki, hogy én hova helyezem saját magamat az általam konstruált táblázatban.

Szia Flamenco,

Vasa téma lezárva, egyetértünk.

Én nem vetem meg azokat a modellezQket sem, akik csak a saját elgondolásaik alapján építenek hajót - ha nem próbálják meg utána elhitetni a többiekkel, hogy az Q makettjük valamilyen hajónak a mása. Építsenek pl. "tradicionális balti vitorlás hajó" vagy "flamand kogge" vagy bármilyen megnevezés alatt, csak ne mondják rá hogy egy egykori valós hajó mása. InnentQl akár bemutató modell is lehet a hajóból, amin remekül lehet ábrázolni pl. a középkor kikötQi életét. De persze itt is követelmény egy bizonyos fokú hqség. Én láttam már Cutty Sark-ot elképesztQ kötélzettel - minden keresztfa csúcsa az elQtte-mögötte levQvel össze volt kötve, az orrárbócon levQk pedig az orrsudár csúcsához kötve.
Gondolom itt is a fantáziahajó kategóriát kellene meghatározni, mert más egy elbarmolt kötélzetq valami, és megint más egy sosem létezett hajó, amelyik megfelel a kor technikájának. Az elsQ hulladék, a második teljesítmény.

A munkaórákról. Itt nem az effektív idQre gondolok, amit a készítQ belefektetett a modellbe. Hanem a részletekre.
Pl. valaki nem figyel a méretarányokra, a makett aránytalan. De mivel részletes hajót akar, a köteleket kézzel csomózza rá az oldalmerevítQkre, pedig a választott méretarányban ez már bunkó nagy csomónak látszik, jobb lenne valami más megoldás.
Vékonyabb kötél (sokkal vékonyabb !) vagy ragasztás - festés.

És valóban ha az ilyen makettek díjat nyernek (emlékszem egy konkrét esetre, a makettet ezek után busás pénzért eladta az építQje) az a zsqri hozzá nem értését igazolja.

Jó szelet