|
Érdekes témát feszegetünk, gondoltam én is leírom a véleményemet.
Szerintem a legfontosabb dolog a tudatosság, onnantól, hogy nagyjából behatároljuk mennyi időt akarunk (tudunk) eltölteni a modellezéssel, a modell, a méretarány, az építési mód megválasztásán keresztül a kivitelezésig. Ez persze nem könnyű dolog, de azt hiszem, aki arra adta a fejét, hogy hobbiként nem tévénézést választ, hanem valamilyen alkotó tevékenységet, annak eleve nem okoz gondot a tudatosság. Ha tudatosan építjük fel a munkánkat akkor rengeteg kellemetlen meglepetést tudunk elkerülni.
A másik nagyon fontos dolog az az, hogy a munkánk örömet okozzon! Ezt, azt hiszem nem nagyon kell magyarázni, végülis ez egy hobbi, nem pénzért csináljuk (tisztelet a kivételnek).
Bernard Fröhlich írta "Hajómodellezés Művészete" (Art of shipmodeling, Kust des Modellbaus) c. könyvében, hogy mielőtt belekezdünk egy modell építésébe nagyon határozottan el kell dönteni, hogy mit akarunk megmutatni és milyen módon. Egy alapvető példa: ha kidolgozzuk egy hajó belsejét azt meg kell mutatni. Ha amúgy sem látunk bele, akkor pedig kössünk kompromisszumot és válasszunk egy egyszerűbb építési módot. Fröhlich egyébként a már emlegetett "natúrfás" módon épít, legtöbbször bordás építési móddal. Ennek ellenére nem degradálja az összerakós építési módot, ő maga is épít ilyen technikával hajókat. ő maga is írja, hogy egy bizonyos szint után elfogynak a tények és a szabályok, marad az alkotó egyéni ízlése. Ilyen dolog szerintem ez a festünk-nem festünk kérdés is. Az egyes irányzatok hívei természetesen rendelkeznek a maguk érv-tárával, hogy miért jó az ahogyan ők csinálják és miért nem jó az, ahogyan mások. Ezeket meg kell hallgatni, főleg ha értelmes emberek mondják, és utána el lehet dönteni, hogy magunkhoz melyiket érezzük közelebb állónak.
Rátérve az előttem szólók által feszegetett kérdésekre. Szerintem egy modellre akkor tudja magát az ember odaképzelni, ha az arányos. Valahogy a tudatalattink feldolgozza ezeket az apróbb részleteket és kialakít belőle egy ilyen érzést. Nekem legalábbis ez a tapasztalatom. Egyébként az arányosságok betartása odafigyelés kérdése, ha úgy tetszik az igényesség jelzője is lehet, pontosan, ahogy hajómester is írta.
Én a magam részéről azért kezdtem inkább saját építésbe kitek helyett, mert úgy láttam, hogy sokkal sokrétűbb egy ilyen építés. Nem vagyok a gyártók által előállított alkatrészekre szorítva, nem hozott anyagból dolgozom, hanem a saját mércémnek megfelelően állítom elő az alkatrészeket (természetesen, ha a mércém magasabban van, mint az aktuális képességeim, akkor addig próbálom, amíg olyat nem sikerül csinálni). Ez persze sok egyéb dolgot hoz magával. Rengeteget kell utánaolvasni, műhelyet kell kialakítani, szerszámokat szerezni. Számomra ezek inkább kihívások és érdekes, élvezetes dolgok, mintsem olyasmik, amik eltántorítanának az egésztől. Sőt az is biztos, hogy így sokkal tovább tart megépíteni egy modellt. Így is van. De ez engem momentán nem izgat, nem sietek sehova, azt az időt amit ezzel a dologgal tudok tölteni (legyen az elméletezés, vagy a tényleges makettépítés), nagyon megbecsülöm és örülök neki.
Abból a kevés kis építési tapasztalatból, amivel rendelkezem azt a konklúziót tudom levonni, hogy akkor sikerülnek jól a dolgok, ha az ember nagyon ott van építés közben és nagyon kritikusan szemléli a munkáját. Addíg kell csinálni ameddig jó nem lesz. Ez persze örjítően hangzik a legtöbb embernek, meg is értem őket, mert néha nekem is az, viszont úgy vagyok vele, hogy az út fontosabb, mint az úticél.
Az meg egy jó kérdés, hogy mi a jó, mit tartunk elég jónak. Itt jön be az ember saját mércéje, a többiek véleménye, a példaképek. Úgy gondolom hogy ezekből egy olyan kompromisszumot kell kihozni ami az aktuális tudási, felkészültségi szintünknek megfelel, mindenképpen előre mutat (tehát jobb mint az előző) és mindezek mellett még a munkánk öröme is megmarad.
Egyelőre ennyi.
|
Fórum 
Kedvencekhez hozzáadta: 0
