Szia Fatih! A makettező feleségek úgy látom mindenütt egyformák. Mivel szűkösek a lehetőségeim, ezért a lakásunk nappalijában építgetem a hajóimat. A kész modellek elhelyezése is mindig konfliktus tárgya, pedig olyankor, ha vendég érkezik és megbámulja az alkotásaimat, akkor a nejem is nagyon büszke. De másnap már valami vacak "gezemicét", ami szerinte virág, rakna a helyükre, ezért aztán a méretarány nagyon kritikus nálam is, de én ennek ellenére tartom az 1:50 méretarányt, mert ez az, ahol a modellt már szépen ki lehet dolgozni. Na ennyit a körülményekről. Már magam is régóta fontolgatom egy antik gálya építését, de az a látszólagos egyszerűségük ellenére komoly kihívás, ha nem a kittek sablonjait akarjuk megvalósítani. A "nekirohanásos" harcra tervezett gályák döfőorra nem képezte a hajótest szerves részét azon megfontolásból, hogyha a megrohant gálya oldalfala túl masszívnak bizonyult és a sarkantyú nem volt képes áttörni azt, akkor egyszerűen letört és nem okozott végzetes károsodást a hajótestben. A sarkantyúzás egyébként már a hellenisztikus korban megszűnt, a rómaiaknál pedig nem is létezett.Helyét a hajók fedélzetén vívott közelharc vette át. Ennek oka éppen az volt, hogy a hajóépítésben gyökeres változás következett be, és az új típusú nehéz hajók oldalát a sarkantyú már nem tudta áttörni, de ennek ellenére hagyománytiszteletből a bizánci drómonok megjelenésig a gályák orrdísze maradt, mint egy félelmetes fenyegető eszköz. Most fordítottam le az angol Wikipédiából egy a gálya történetéről szóló cikket, ahogy lesz időm megjelentetem, ha Tyrman is úgy akarja.
|