Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett

Üdvözletem kolléga. 
Végigolvastam a cikket és lenne vele kapcsolatos néhány meglátásom. A nevezett szerzőnek G.R. Schwarznak a 241 oldalas diplomamunkáját nem láttam, de már régóta fenn van a neten egy monográfiája, amiben szintén a karavellákkal foglalkozik és ez nyilván szoros kapcsolatban van a művével. 
Itt olvasható: http://nautarch.tamu.edu/shiplab/01George/Fernandez.htm. 
Ebben is szó van Manoel Fernandezről, akinek 1616-os munkája a Livro de Traças de Carpintaria alapján készítette el egy 11 rumos karavella tervrajzát. Ezt a tervrajzot bemutattad a cikkedben és szerintem annyira nem felel meg a karavellának, hogy az író szakértelme ettől kezdve megkérdőjelezhető, mesterfokozat ide, vagy oda. Legnagyobb hibája az erősen összeszűkülő tat, a vízvonal feletti éles orr és a bordázat víz alatti erős lekerekítése. 
Az itt a baj, hogy Fernandez munkája alapján nem lehet rekonstruálni Kolombusz Nináját, hiszen közben eltelt 120 év és a hajóépítésben ez alatt sok minden változott és így a karavella sem lehetett a 17. század elején olyan, mint 1492-ben volt, ha egyáltalán építettek ekkoriban még karavellákat. Ha valaki egy 15. századi karavellát akar újratervezni akkor az 1400-as években kell kutatnia, ahol azonban néhány egyszerű rajzon és ikonográfián kívül nem sokat lel. Ezek alapján a hajó oldalnézete még jól rekonstruálható, de a nagy bajt a bordázat jelenti. Itt már csak teoretikus rajzok készíthetők. Ehhez némi kiindulást ad az a tény, hogy ezek a karavellák az ismeretlen vizeken való felfedező utak érdekében a hajótörés veszélyének csökkentésére kis merülésűek voltak, ezért a kellő stabilitás érdekében nagy szélességgel épültek, aminek a befogadó képességük fenntartása érdekében a vízvonal alatt is meg kellett maradnia. Nyilvánvaló tehát, hogy a legénység és a készletek elhelyezésére öblös hajótestre volt szükség, ezért a hajóorr sem lehetett éles. A másik probléma a tatvégződés. A 16-ik században a hajók hátsó felépítménye nem szűkült össze, sem hátra, sem felfelé, hanem széles maradt, ugyancsak ismeretlen volt a lapos tatvégződés. A tat ugyan a főfedélzettől felfele szögletes volt, de attól lefele a vízvonal alatt le volt gömbölyítve és ez nyilvánvalóan így volt a karavelláknál is. A főfedélzettől lefele a víz alatt is lapos tattükör a 16. század elején jelenik meg és válik uralkodóvá egy időre. Sajnos a végtelenségég leegyszerűsített kittek ezt a tényt nem vették figyelembe és ezért szinte az össze karavella tervrajz vagy modell szögletes tattal rendelkezik, de még a Santa Maria is, ami tényleg abszurdum, hiszem a karakokkról és a naokról számos ábrázolás maradt fenn, sőt még egy modell is, a  matarói nao, amelyeken világosan látszik a kerek tat. 
Az általad közölt tervrajzoknak szerintem a legnagyobb hibája a túl áramvonalas, keskeny hajótest. A középkor végén ilyen építési mód a vitorlás hajóknál az atlanti régióban, de még a mediterráneumban sem létezett, hanem öblös, nagy befogadóképességű, stabil kerekhajókat építettek, amelyek jól bírták az óceán hatalmas hullámait. 
A karavella is ilyen volt  
A karavelláról csaknem mindenütt azt írják, hogy gyors hajó volt, ez sem feltétlenül igaz, hiszem a felfedező utakon mindig egy vagy több lassú járatú nao kíséretében hajóztak, ez így volt Kolombusznál és a portugáloknál is, amelyek a kis befogadó képességű karavellák helyett a készleteket vitték. Vagyis konvojban mentek és egy konvojban minden hajónak a leglassúbb sebességéhez kell igazodni, tehát gyors karavellákra nem volt szükség. A karavellákra az ismeretlen part menti vizek felderítésére volt szükség, ahol pedig nem a gyorsaság, hanem a kis merülés volt fontos. 
Kolombusz karavelláiról még annyit, hogy ezek nem felfedező hajók voltak, hanem part menti kereskedelmei áruszállítók, amiket a felfedező útra bérbe vettek és azt, hogy az építésükkor mennyire érvényesültek a portugál hajóépítés követelményei,- akik viszont a karavelláikat tényleg az Afrikai partvidéken tett felfedező útjaik igényeihez igazították,- azt nem lehet tudni. De ezeket az áruszállítókat is minden bizonnyal a nagyobb rakomány befogadása érdekében széles hajótesttel és a zátonyos folyótorkolatokban való hajózáshoz kisebb merüléssel építették.  
Nagy vonalakban én így látom a 15-ik századi karavella építés problematikáját. 
Még annyit, hogy ez a 3D tervezés nagyon divatos lett, de szerintem sokkal jobb a régi módszer, amikor a hajó modelljét gipszből, vagy valami más könnyen megmunkálható anyagból kifaragták és erről vették le a vonalrajzokat. Marjai- Kő, Történelmi hajók modellezése című munkájában részletesen leírja ezt a tevékenységet.