There are no translations available
Az 1942.-ei Amerikai-Japán csata leírása, mely a japánok számára eleve roszzul kezdődött mert az amerikai flotta megroppantotta a japán királyi hajóhad repülőgép-hordozó kötelékének gerincét.
A Korall tengeri és a Midway-i csaták során elsüllyedt az első csapásmérő flotta 6 nehéz hordozója, melyek gépei annak idején Pearl Harbour-t is támadták. Az amerikai erők is vesztettek hordozókat. Amerikában közben teljes gőzzel megindult a két óceán flottájának építése, ez azonban időbe telt. Közben a közvélemény követelte, hogy az USA haderői kezdjék meg a japánok visszaszorítását. Mc Arthur tábornok és a NAVY vezetése Chester Nimitz tengernagy szintén ellencsapást akartak mérni a japán erőkre. A cél egy Csendes óceáni sziget, Guadacanal lett. 1942. november 7-én az I. Tengerészgyalogos Hadosztály partraszállt a szigeten és ezzel kezdetét vette a több mint egy évig tartó mindent felőrlő hadviselés. Az amerikai flotta és a tengerészgyalogság 1943. elejére elérte, hogy a japánok adják fel Guadacanalt. Addig azonban sok elkeseredett ütközet zajlott le a térségben.
Az US. NAVY legszégyenteljesebb veresége 1942. november 30-án éjjel következett be. A sziget akkorra már nagyrészt amerikai megszállás alatt volt. A kiéhezett és beteg helyőrség ellátására R. Tanaka tengernagy parancsnoksága alatt nyolc japán torpedóromboló lopakodott be a tassafarongai öbölbe és hordókban üzemanyagot, élelmet és lőszert hoztak, amiket a védők apró csónakokkal szedtek össze. A rombolóknak eszük ágában sem volt harcolni.
William F. Halsey admirális parancsára azonban a 67-es amerikai kötelék elindult a 600 mérföldnyire lévő Új Hebridákról, hogy megakadályozza az utánpótlás szállítását. A kötelék a NORTHAMPTON, a MINNEAPOLIS, a PENSACOLA és a NEW ORLEANS nehézcirkálóból, a HONULULU könnyűcirkálóból és hat torpedórombolóból állt. A kötelék parancsnoka C. Wright ellentengernagy azonban csak két nappal előtte vette át a kötelék parancsokságát. A radar, a meglepetés, valamint a nagyobb tűzerő birtokában a 67-es köteléknek el kellett volna söpörnie az ellenséget. Az amerikai nehézcirkálók közül például a NORTHAMPTON négy toronyban 10 db 20 cm-es ágyúval és 8 db 127 mm gépágyúval rendelkezett, páncélzata 38 és 76 mm között volt. Legénysége 1200 főt számlált. A japán rombolókat 4-6 db 119 vagy 127 mm ágyúkkal, sokkal gyengébb fegyverzettel látták el.
Wrigth tengernagy terve szerint a köteléke - miután felfedezte a lokátoraival a japán flottillát - teljes sebességgel megközelíti őket. A világító rakétákkal megvilágítva a japánokat és közvetlen közelről, 1200 yardról tüzet nyitnak. A haditerv feltételezte, hogy a japán torpedók hatótávolsága, akárcsak az amerikaiaké 1200 yard. Azonban a japán torpedók hatásos lőtávolsága valójában 2000 yard volt, sőt lassú irányzással kétszer akkora.
A japán tengernagy, amikor hajóit november 30. éjszakáján nekiszorították a partnak, a jelentős tűzfölényben lévő cirkálók 8 hüvelykes lövedékei záporoztak körülötte és vakító fénygyertyák gyúltak a feje fölött, hajóit elborította a füst meg a felszökő víz, kétségbeesetten kilövette összes torpedóját a távoli torkolattüzek irányába. Az egymást követő felrobbanó töltetek jelezték, hogy a torpadók találtak. Az összes amerikai nehézcirkáló súlyos találatot kapott. A japánok győztesként és szinte veszteség nélkül - egy torpedórombolójuk süllyedt el - hagyták el az ütközet színhelyét.
A MINEAPOLIS, a PENSACOLA és a NEW ORLEANS magas füstoszloppal égett. A zászlóshajó a HONULULU könnyűcirkáló Wright ellentengernaggyal és a rombolófedezettel sötétbe burkolózva óvakodott ki az öbölből. A NORTHAMPTON-on a kapitány és Grigg másodparancsok megpróbálta a hajót megmenteni. A torpedók a hajó leggyengébb pontját találták el, közvetlenül a páncélöv mögött, felszakítva a fő üzemanyagtartályokat, a géptermeket és tűzkamrákat is. A hajót a közeli Tulagi felé próbálták fordítani, de három hajócsavarja leállt, a telefon- és áramvezetékek megszakadtak. A C és a D fedélzetet a víz és a tűz elárasztotta. Óriási volt a füst. A hajó lassan farára ült és oldalra fordult. A dőlés elérte a 20 fokot, ami a nehézcirkáló maximális kilengése viharban. A hajógépek ennek ellenére még dolgoztak és sikerült a hajót megfordítani. Most már a beáramló víz és a maradék erőgépek versenyfutása zajlott. Ha sikerül a felszínen tartani a hajót, akkor a három másik roncs cirkálóval a nyomában elérhetik a kikötőt és talán kijavítható. A támfalak azonban engedtek, a C és D fedélzet nem bírta a nyomást. Az utolsó gép is felmondta a szolgálatot. A hajó tartotta még magát több mint egy órán keresztül, így a legénységnek sikerült mentőcsónakokra, tutajokra szállni és elmenekülni.
A NORTHAMPTON elsüllyedt, elhomályosult a háborús emlékezetben. Japán elvesztette a háborút és az Egyesült Államok haditengerészetének nincs miért megünnepelnie a tassafarongai ütközetet, ezt az őrült és értelmetlen katasztrófát.
|
|
|