| wercome,
2005. február 24. Csütörtök 19:33
|
Átlagos értékelés :  (2 szavazat) |
Megtekintések száma : 36651  |
Kedvenc : Nincs |
Rovat : Cikkek, Barkács |
Az alábbiakban egy kötélverő készülék elkészítését mutatjuk be.
A siófoki találkozó nagy lendületet adott: elkezdtem egy fa hajót készíteni. Közben igen hamar rá kellett jönnöm, hogy fel kell szerszámoznom a kis "műhelyemet".
Ennek egyik lépése a kötélverő, bár a fahajó még messze áll a kötélzetkészítéstől, de ezt tudom használni a műanyag hajómhoz is. Az elmélet alapjait Petrofszky Zoltán mondta el Siófokon, ezután utánanéztem a témának (internet, múzeum, könyvtár), de elég keveset találtam róla. Végül kiderült, hogy az egyik kollégám gyerekkorában segített a kötélverésben, elég sok hasznos információt adott. Mivel ipari és kereskedelmi mennyiséget nem akarok gyártani, ezért igyekeztem egyszerűen megoldani mindent, de ez természetesen továbbfejleszthető.
  A meghajtást egy kézi fúrógéppel oldottam meg, úgy hogy más "gép" is kapcsolható legyen hozzá. A Praktikerben vettem egy fúrógéptartót (házilagosan szerintem stabilabbat lehetne csinálni!), kiegészítettem egy magasságban állítható konzollal és egy tengelykapcsolóval, melynek az előnye, hogy a kisebb tengelyvonal különbségeket kiegyenlíti.
Mivel a kötélverő műszaki megnevezéseit abszolút nem tudom, ezért elnevezem a részeit, hogy minden egyértelmű legyen:
 Első rész - amelyet a fúrógéphez csatlakoztatok. Ez forgatja a szálakat saját tengelyük körül. 12-es rétegelt lemezből készítettem csavarozással, ebben vannak az esztergált tárcsák melyeket egy O-gyűrű ("ékszíjként") köt össze, ezáltal átadva a hajtást. A lapokba bronz perselyeket tettem, hogy a tengelyek ne koptassák ki a falapokat, könnyebb futású és tartósabb ezáltal. A kampókról, melybe a fonalat kell beakasztani, nem csináltam rajzot, de ez nem más, mint M4-es csavarra forrasztott rugós alátét.
 Hátsó rész - ezt kézi mozgatásúra csináltam meg. Szintén rétegelt lemezből készült egy kis hajtókarral. A hátuljára egy csavart tettem, erre van akasztva egy súly, mely feszesen tartja a kötelet a két egység között. Különböző vastagságú fonalaknál különböző súlyokat használtam.
Csúszda - ez a hátsó rész alá került. 4-es rétegelt lemezből és keményfa lécből készült. A forgatás közben a kötél rövidül, a hátsó rész a súly ellenében halad az első rész felé, ilyenkor ez tartja irányba. Egy kis szakfinesz: a csúszó felületeket száraz szappannal kell bedörzsölni, ez jó csúszási tulajdonságokat ad.
  Bolha - ez a népies neve, ennek a kis esztergált és nútolt alkatrésznek, mely a fonalakat vezeti, illetve feszíti.
Ez volt a hardver. Hogy hogyan kell kötelet verni, azt én is még csak próbálgatom, két módon tudtam eddig elég tűrhető minőségű kötelet "tekerni": Természetesen mindkét esetben három azonos hosszúságú fonalat be kell akasztani a kampókba.
 A fúrógéppel addig tekerem a fonalakat, míg a hátsó rész előre jön 15-20 cm-t, ekkor kikapcsolom és a hátsó kart elkezdem tekerni, amíg összecsavarodik teljes hosszában. Majd elfelejtettem: a bolhát folyamatosan tartani kell kézzel, mivel ezzel adjuk meg a kötél keménységét.
A fúrógéppel elkezdem tekerni, mikor a hátsó rész elindul, megállok és a karral annyit tekerek, hogy néhány menet kialakuljon, ezután már csak a fúrógépet nyomom, no meg a bolhát feszítem, és magától csavarodik össze a három szál.
Melyik a jó megoldás? Lehet, hogy egyik sem! Mindenesetre, van már magam által készített kötelem!
|
|
|
Írta: Janos Syd () 2013. április 18. Csütörtök 07:33