1 of 6 Page There are no translations available
Ezen az oldalon gyakorta előkerülő téma a hajómakettezők, illetve makettezni vágyók legnagyobb(nak vélt) problémája: a helyhiány. Sokan hivatkoznak arra is, hogy nincsenek gépeik, illetve "alacsony a költségvetés". Ebben a cikkben a saját példámon, azaz most készülő, első saját építésű hajómon keresztül szeretném demonstrálni, hogyan sikerült jómagamnak felülemelkedni ezeken a problémákon, s hogy lehetséges egy 40 négyzetméteres társasházi lakásban saját hajót építeni, olcsón. Ezzel leginkább bátorítani szeretnék mindenkit, aki csak azért nem kezd hozzá egy makett építéséhez, mert megoldhatatlannak látja a fent felsorolt problémákat.
Előkészületek:
Körülbelül 2 évvel ezelőtt megjelent az oldalon egy számomra addig teljesen ismeretlen, egzotikus hajótípus modellje, melyet még egy követett: a sebek. Nekem is rögtön megtetszett, viszont elhatároztam, hogy ugyanolyat nem akarok építeni, mint amik már itt láthatóak. Természetesen féltem a saját építés kivitelezési problémáitól, az elején nem igazán tudtam, bizonyos dolgokat hogyan fogok megoldani a kicsi lakásunkban. Az interneten való hosszas keresgélés nyomán arra is rájöttem, hogy nem egy "tucattípusról" van szó, viszonylag kevesen építenek sebeket. Választásom végül Flamenco tanácsára egy spanyol változatra esett, mely nagyban hasonlít az algiri sebekhez. Fő méretei alapján kicsit kisebb, de a felépítése gyakorlatilag ugyanaz.
A tervrajz:
A hajó tervrajza Wolfram Zu Mondfeld: Die Schebecke und andere Schiffstypen des Mittelmerraumes (Hinstorff Verlag) című könyvében található, melyet az ebay-en sikerült elég potom pénzért megvásárolnom. A Mondfeld könyvek és rajzok híresen jók és megbízhatóak, úgyhogy nem is aggódtam, Flamenco tanácsiat és számomra elküldött skicceit és rajzait követve hozzákezdtem a keresztmetszetek szerkesztéséhez papíron. Néhány napi rajzolás után ért a nagy meglepetés, ami hosszú, álmatlan éjszakákat hozott magával: a tervrajzon a bordarajz és a hosszanti rajzok sehogyan sem akartak "kompatibilisek" lenni (1. ábra). Természetesen arra gondoltam, hogy én rontok el valamit, ezért elkezdtem leméregetni, amit csak lehetett, de az eredmény is azt mutatta, hogy a bordarajz sajnos rossz a tervrajzon! Hidegzuhanyként ért a dolog, de úgy gondoltam, nem adom fel, mert szeretném ezt a hajót megépíteni. Nem volt más hátra, mint újratervezni a hajót. Ehhez AutoCAD szoftvert használtam, a tervek 2D-ben készültek. Én nem raktam be a beszkennelt rajzokat referenciarajznak, hanem a fő méretekek lemértem a tervrajzról, és úgy vittem fel a gépre. A tervezés lépéseiről itt nem szeretnék bővebben írni, azt majd egy másik alkalommal mutatnám be. A lényeg az volt, hogy a többségében helyes vízvonal- és oldalnézeti rajzokból kiindulva, a Chapman-féle algiri sebek tervrajzának arányait betartva (2. ábra), új bordarajzokat tudjak készíteni (3. ábra). Sajnos a Mondfeld rajzon a részletes keresztmetszeti rajzok sem stimmelnek, volt tehát munka bőven. A későbbiekben úgy döntöttem, hogy részletes rajz lesz a tervrajzból (4. ábra), mivel így számos építési elemhez azonnal előállítható sablonokat kapok.
1. ábra
|
2. ábra
|
3. ábra
|
4. ábra
|
Építési mód, alapanyagok, szerszámok:
Az építést mindenképpen összerakó módon képzeltem el, egy admiralty (teljesen szerkezethű, bordás-palánkos) típusú hajó jelenleg a képességeimet és az eszköztáramat is meghaladja. Egy teljes bordás-palánkos hajó elkészítéséhez nagyon pontosan kell dolgozni, és nagyon jó minőségű fára van szükség. Ehhez képest, ha a modellünk alul nem nyitott, akkor tökéletesen megfelel az összerakó megoldás is. A hajót 2 réteg palánkozással terveztem, mert ez - főleg kezdők számára - sokkal egyszerűbb és gyorsabb, mint az 1 réteg. A terveket ehhez igazítottam. A kész modellt szeretném eredeti valójában ábrázolni, tehát teljes modell vitorlákkal, megfelelő, korhű színekkel.
Az összerakó építésmód esetén a gerinc és a bordalemezek ideális alapanyaga a rétegelt lemez. Én 4 mm vastag réteges lemezt vettem, nem túl nagy minőség, 3 téregű, de ez később még jó szolgálatot tett! Ehhez csak egy, bármelyik barkácsáruházban kapható, olcsó, elektromos dekopírfűrész szükséges a nagyoláshoz, míg az elemek kivágása egyszerű, kézi lombfűrésszel történt. A sólya anyaga 18 mm-es forgácslap, ez igen egyenes, sima, tehát nagyon jó viszonyítási alap.
A palánkozás és a felépítmények megmunkálása tömbös fából gépeket igényelne, erre azonban sem anyagi keretem, sem helyem nem áll rendelkezésre. Éppen ezért elkészítettem az anyaglistát, és az internetről megvásároltam az előkészített faanyagot. A lécek, rudak ugyanolyan formában megvehetőek, mint ahogyan a kitek bobozaiban találhatóak, csak akár 1 méter hosszút is tudnak küldeni belőlük. A hajóhoz szükséges faanyag az Amati olasz gyártó webboltjából érkezett, és összesen 10.000 forintba került, ami magasan a legnagyobb tétel volt a hajó építése során. Ezt az előkészített anyagot a továbbiakban szikékkel, kézi szerszámokkal, csiszolópapírral, illetve egy kis barkácsgép, egy Dremel 300 segítségével kiválóan meg lehet munkálni kis helyen is. Az építés során bükk, hárs, amerikai dió és tanganyika fák kerülnek felhasználásra, illetve bükk bútorfurnér, amit út közben kaptam tislertől.
|
|
|