Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett

Márciusban írtam a fenn nevezett hajó történetéről, melynek az építésébe januárban kezdtem bele. A hajóval korábban nem foglalkoztam túlzottan, „esztétikai” és történeti okból választottam a hajót, első fa makettemként. Mint később kiderült jó nagy fába vágtam a fejszémet, mert a hajó tele van érdekes technikai kihívásokkal és bizony kifejezetten nehéz a megépítése. Sajnos, mivel a szakirodalom számomra angolul van meg, elnézést kérek, de a szavakat angolul írom le az egyértelműség kedvéért.

A kit leírása, elemzés 

 A boltban kiválasztott jóképű modellt 160 euroért vettem, mivel az üzletben 20%os napot tartottak. Constructo Atlantis széria, anyag és terv szempontjából Moha cikkje alapján ki lehet találni milyen minőséget tükröz. A faanyag főként a mahagónihoz nagyon hasonló sapelly és némi juhar illetve a kisebb elemek (mint a macskafejek, vagy a vízpumpák) voltak afrikai puszpángból. Az öntvények, bár nem voltak sorjásak, de minőségben az ötből két csillagot kapott volna, míg a rétegelt lemez minőségileg éppen hogy megfelelt. Az elemek viszont meglepően pontosan lettek kivágva, s hozzá kell tennem, hogy semmiféle korrekciót nem kellett igazán tennem. A tervrajzok azonban meglepően jók, alapvetően azokat használom, és a módosításokat nem számolva gyakorlatilag világos, könnyen követhető és részletes (5 A1es oldal.) Az építőleírás jól indul, a test építését világosan kezdi és szépen követhető, de sajnos az árbocok és a kötélzet szempontjából slampos és felületes. Az 5 nyelven írott leírásnak sok hasznát nem vettem – egyrészt az ismeretek hiánya, másrészt a rengeteg látatlan tevékenység leírása miatt (erre mondják, hogy egy kép ezer szónál is többet ad) – egyedül a szekció végén lévő anyaglistát, melyen milliméter pontosságú adatot adnak minden egyes kivágandó és számozott elemről. Összességében ugyan impozánsnak tűnt a doboz tartalma, viszont gyorsan kiderültek a visszásságai.

Kezdetek

A hajót egy hideg januári estén kezdtem el, minimális felszereléssel és persze tudással. Pillanatok alatt rájöttem, hogy sokkal többet kell ölnöm ebbe a hobbiba mint 160 euro. Nosza rajta, szerszámok – kés (Maxx 11es) ecsetek, fogók, fűrész és a legnagyobb tétel a kis Dremel, de ennek külön sztorija van, extra faanyag és persze kutatómunka a hajóról. (Így bukkantam a hajómakett.hu oldalra is, hihi). Az infogyűjtés során emailt küldtem mohának, így rajta keresztül zuhantam ebbe a társaságba, s most azt mondhatom, megérte. Rögtön rávilágított néhány dologra a dobozokkal kapcsolatban, s meg kell mondanom, enélkül, lehet, hogy sok minden nehezebb lett volna. Szintén sokat segített szakirodalom terén is, máig köszönet érte. Ebből egy gyöngyszem, Marquart Endeavour könyve, melyet alapként használok a módosításaimhoz.

  Az első dolog amibe belekezdtem, a bordázat összerakása volt, majd egy hetet töltöttem méricskéléssel és ellenőrzésekkel, mert szinte mindenhol azt hallottam, hogy a legnagyobb problémákat az alap összerakása jelentheti. Nos így sikerült.

Az első és hátsó fablokkok kifaragása jelentette az első kihívásokat (és ekkor jöttem rá, hogy venni kell pár tucat sebtapaszt a munkához…), de a faragasztó jó választásnak bizonyult és azóta is ezt használom. (Márkát csak azért nem mondok, mert Mon nem biztos hogy van olyan.) A gerinc és az árbóc blokkok felrakása után, tanácsot követve készítettem távtartókat, melyek annyira sikeresnek bizonyultak, hogy bizony azt kell mondanom, hogy sokszor azok tartották egyben a hajót palánkozáskor. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a test összeragasztása előtt tucatszor illesztettem össze és próbáltam ki a pozíciók helyességét. Ezt nagyon ajánlom mindenkinek, mert később számtalan problémától mentes maradtam, amit az angol nyelvű fórumon is olvastam, a hajó tekeredését, a bordák egyenetlenségeit stb.

Palánkozás

Hát itt tojtam be először. Meg kell mondjam alaptalanul. Nem csak adja magát a palánkozás technikája, hanem pár palánk után megy, mint a … szél. A palánkok felhelyezése a képen látható módon működött. A ragasztó, illetve a rajzszegek gond nélküli haladást biztosított. Az egyetlen tanács, amit adhatok mint tapasztalatot: naponta egy pár palánkot helyeztem fel, s bizony egy teljes napot vártam a ragasztó száradásával. Megéri türelmesnek lenni. Ugyan több mint két hónapig tartott a két réteg felrakása, de később semmi leválás, semmi vetemedés nem történt.

A hibákról és nehézségekről: először is, ha van rá mód SOHA ne használj alapnak mahagónit, vagy sapellyt. Ha egy mód van rá cseréld le. El nem tudom mondani, mennyit szenvedtem a torésektől és a nem megfelelő hasadástól. Szép a színe, de ennyi. A vízben áztatás – sajnos a körülmények miatt nem használtam ammóniát – ugyan segített hajlítani, de mint az alábbi két képen is látható nem igazán úgy alakult ahogy terveztem. Hozzá kell tenni, az Endeavourt az egyik legnehezebb hajótestnek tartják a szakirodalomban. Kerek orra és csapott fara, rendkívül nehézzé teszi a palánkozást, s sajnos lehetetlenség a történeti palánkozást visszaadni (hozzáteendő, hogy még a fremantlei replika sem tudta követni pontosan).

Az alsó palánkozás készen.

A második réteget is sapellivel csináltam, de ez vékonysága miatt könnyebben ment, ráadásul követtem a történeti mintát, és hosszokat. A fő problémát a hasa jelentette, ahol sokszor kellett javítani (angolul stealers). Mint ahogy itt is látható. Egészen idáig úgy terveztem, hogy ha már az aljával ennyit szenvedek, legalább a szép mahagóni szín látszódjon.

Na itt döntöttem a festés mellett… 

Fedélzet

Külön írnom kell a fedélzetről pár sort. Egy alap rétegelt lemezre helyeztem a juhar palánkokat, mégpedig a történeti mintázatban. Eleinte a széleket is hűen készítettem el, de sajnos egy későbbi elem eltakarta. A kátrányozást fekete CD filccel oldottam meg, míg a pontos mintázatot előre rajzoltam ceruzával, majd belevágtam a léceket. Az árboclyukat utólag késsel vágtam ki. 

Festés

A festést modellfestékkel végeztem, az egyetlen gondot a kék csillogása jelenti igazán, amit majd utólag kell tompítanom matt lakkal. A barna az eredeti „brown stuff”ot utánozza, amit az Endevour első útján viselt. Ez a fehér (mészalapú) védőréteg olcsóbb (kátrányalapú) testvére volt és főként egyszerű teherhajóknál használták. A kék-sárga-vörös színösszeállítást Marquart leírása és a XVIII. Szd angol színek alapján követtem, igyekezve nem csupán egy forrásból dolgozni. A fekete festék szerepét, azt hiszem nem kell magyarázni. Fontos megemlítenem azonban valamit. Kétféle feketét használtam: a fára egy félmatt feketét, a fémtárgyakra egy antracitfeketét, melynek van egyfajta fémes „csillogása” (maga a festék matt).

Fedélzeti tárgyak. Mialatt készült a törzs lekötöttem magam a „fittingek” széles skálájával. Horgonyok, ablakok, feljárók, kormánykerék, pumpák, bakok stb. A készítésük nagyon élvezetes lett, de meg kell mondjam, voltak elemek amit többször is összeraktam (az ágyuk gyárilag nagyon rondák lettek, s nem is voltak korhűek). Sokszor kínlódtam dolgokkal, mivel miután összeraktam az elemet, kiderült, hogy nem is volt olyan az Endeavour-on és persze mást kellet építeni. Ilyenek a rácsok, vagy a „skylight” ablakok, amit legalább tízszer építettem újra, mert nem tetszett az eredmény… Meg kell említenem, a mostani sem az amit akartam, de ennél jobbra per pillanat nem futja a tudásomból. A kormányrúd és néhány egyéb darab egy az egyben dobozból van. A két fő horgony pl. annyira tetszett, hogy egy az egyben megépítettem és csak festettem az ónt. Néhány kép a különálló elemekről.

Külön említést érdemel a „windlass” amit több elem összeállításából tudtam összerakni. Először erősítőelemeket raktam a tengelyre, de olyan rondán nézett ki, hogy kb. kétnapi munkámba tellett mire megtisztítottam tőlük. A harangláb is okozott fejfájást, de végül a látható formában sikerült elkészíteni. Végül néhány, a terven nem szereplő elem: zászlótartó ládák, feljárók, minihíd a kormányrúd fölött. Ezek mind saját tervezésűek, mivel információt csak Marquart könyve adott róla. Meg persze az internet, hihi. A „binnacle” azaz az íránytűdoboz még nem készült eddig el.

Folyt köv.