|
7 / 9 oldal
Szép lassan, de haladok fölfelé. A felső ágyúfedélzet építése van soron..
 Érdekessége, hogy a főárboc előtti részen nyitott, valamint ennek belső oldalfalai ugyanolyan okker színűek, mint a hajó oldala. A képen látható keresztgerendák a nyitott résznél feketék..
Ezen a fedélzeten hosszú csövű 12 fontos ágyúk lesznek hamarosan. Ezeknek kissé más a lafettája, mint a korábbi nagyobb lövegeknek, és szemlátomást alacsonyabbak is. Egyenlőre csak egy mintadarabom van a szóban forgó ágyúkból, ez a lafetták elkészítéséhez most éppen elég.
 Ezen a fedélzeten található az admirális kabinja. Egyenlőre ebből az ablakok környéke és az oldalfalak díszítései készültek el. Az ablakoknál két fajta fából, intarziához hasonló technikával oldottam meg a berakásokat, majd csiszolás után kivételesen több réteg fényes lakkal emeltem ki a kétféle faanyag különböző színét. A minták egy részét a saját helyén állítottam össze, a legalsó sort (ami egy kiugró padozat) pedig külön készítettem el, és utólag került a helyére.
Terveim szerint be is bútorozom majd..
Időközben elkezdtem a hajó külsejét egy kicsit „fölturbózni” – finomabb átcsiszolással, kis egyenetlenségek eltüntetésével, újabb részletek kifaragásával, és precízebb immár végleges festéssel. Csiszolgatás közben két érdekes részletet kellett megoldanom..
 A Victory alsó lövegállásainak az ajtaján van egy-egy kis kémlelőnyílás. Gondolom az esetleges hullámzás végett az ajtókat így elég volt közvetlenül a lövés előtt felhúzni. Villamos ember lévén 0,5-ös forrasztóónból készítettem el a kémlelők vasalatát. Ovális formában egy lapos fogó segítségével meglapítottam az ónt. Előzőleg a fogó egyik belső pofájába vékony hornyot reszeltem – ez lett a zsanér helye.. Később készítettem néhány ajtót nyitott kémlelőnyílással is – az ón zsanér ezt is megtartja.
 A másik érdekes rész: a hajó mindkét oldalán található oldalbejárat. Ezek igen díszes faragványok, kívül-belül domborművekkel és aranyozással. Az íves féltetőt tartó konzolokat a fotók alapján aránylag könnyen ki tudtam alakítani, de ezután jött csak a neheze: hogyan lesz ezeken dombormű?
Faragás kizárva, ahhoz nekem túl kicsi – más módszer kell! Ragasszuk föl a domborművet! Többféle dolgot kipróbáltam – most csak a végeredményről számolok be. A dombormű fonalból készült. Lehet hajlítani, fához jól ragasztható faragasztóval, gyorsan lehet vele dolgozni. Fölrajzoltam a mintát, majd tűvel fölvittem pár csepp ragasztót és rányomtam a fonalat. Aztán megint pár csepp ragasztó, és így tovább. Ha egy pici levél szerű alakzatot akartam, fölvágtam a fölragasztott fonal egy elemi szálát és beigazítottam a kívánt helyre. Legvégül vékonyan bekentem a már fölragasztott fonalat is ragasztóval. Mikor mindez elkészült, matt fekete festés következett, majd végezetül az aranyozás. Az aranyozás festéséhez egy mottó: midig van vékonyabb ecset!!
Lássuk az eredményt:
 A bejárat fölötti korona és egyéb ágas-bogas minta fa és karton hibrid. A festés jól álcázza a különböző anyagokat. Az íves féltető bából készült – kifesteni nehezebb volt, mint kifaragni..
Mivel ez a bejárat a hajó bal oldalán készült el, még adós vagyok a jobb oldallal. Egyenlőre a konzolokat fölmásoltam egy alkalmas faanyagra, így a méretük és az alakjuk már adott, a többi meg már megy..
 Megint egy kicsit előre dolgoztam : ha már ágyú – legyen kövér (legyen a legnagyobb). Sokadik tervmódosítás után sikerült végre megfelelően arányos 68 fontos Carronade csövet esztergálnom keményfából. A nem esztergálható kiegészítéseket szintén fából ragasztottam a csőhöz (gyújtólyuk, célzó, az ék csúszó felülete, plusz a nagy zsanér, amin billenthető a cső). Matt fekete festés kétszer, és már csak a súlyáról lehet gyanítani, hogy nem fémből készült. Kielégítőnek találom a keményfa megoldást, mert a festés után is megmaradt egy nagyon kevés formai egyenetlenség – ami talán egy öntvény ágyúcsőhöz jobban hasonlatossá teszi.
 A löveg érdekessége, hogy a hátrasiklást a lövegtalp lehetővé teszi. Egyébként a fekete talp rész mereven rögzítve van a fedélzethez, a löveg ezen csak elfordítható. A fordítás végett hátul alul két kisméretű kerék lett fölszerelve – segítségükkel lehet az ágyú végét jobbra-balra elforgatni. A mozgatására szolgáló kötélzetről egyenlőre nincs infóm – majd keresek, vagy kitalálom.
 No itt az első darab a harmincból… 12 fontos hosszú csövű. CNC-s segítséggel elkészült az összes, sőt a fedélzeten lévő rövidebb 12 fontos csövek is megvannak. Megpróbáltam ezt az ágyút a valóságnak legmegfelelőbben összeállítani – a tengelyekbe csapszeg is került, egyedül a királyi címer nem jött össze a lövegcsőre.
Akkor már csak 29 darabot kell fabrikálni…
 Következő fejezet: fölszerelési tárgyak elkészítése. Ez egy-két nap alatt megvan, de rá kellett jönnöm, hogy keveset gyártottam, így ismét nekifogok. A nagy többség esztergályos munka, ezután pácolás, majd abroncsozás következett. Az abroncsok 1mm-es öntapadós matt fekete anyagból vannak – ilyet minden dekorációs cég vagy ismerős tud nekünk produkálni. Ha a már bepácolt peremekre, vagy hornyokba kis feketét kenünk, majd letöröljük, a bent maradó festéktől élet hűbbek a kis tárgyak.. A homok tartóban vastagon ragasztó, majd fűrészpor van – amit befestettem – de a struktúrája igen jó.
|
|
|
(1 szavazat)
Írta: papóca () 2013. március 31. Vasárnap 11:28