3 / 9 oldal
A képen az „orlop” fedélzet látható annak is a fő és előárboc közötti része. A két nagy piros terület a horgonykötél tárolására szolgál. Gondolom, azért piros, mert ha megindul a horgony lefelé, és húzza magával a nagy vaskos kötelet (kb. 25cm-es átmérőjű) – ott tartózkodni igen veszélyes lehet. Kissé hátrébb látható a főárbocot és a szivattyúcsöveket körülvevő zárt felépítmény. A kép alján balra a hajóács, jobbra a kötélverő műhelye és kabinja látható.
Miközben fölépült ez a fedélzet, gyártottam néhány berendezési tárgyat is, hogy életszerűbbek legyenek a különböző helyek. A kötélverő pár guriga kötelet és egy-két csigát kapott. A hajóács satupadot, állványt, és faanyag-tárolót. Van néhány hajósláda is ezen a fedélzeten. Természetesen mindkét horgonykötél tárolóba került szépen lefektetett kötél. A tat felé pedig padot és egy-két asztalt helyeztem el.
Miután az „orlop” fedélzet elkészült, következő lépés a keresztgerendázat és világítás beépítése volt, majd a fedélzet befedése.
Elérkeztem az alsó ágyúfedélzethez. Miután túljutottam a fedélzetdeszkák csiszolásán, festésén, az oldalfalak mentén sorakozó könyökfákat készítettem el – ezek tartják majd a következő fedélzetet. Ezek itt még igen masszív álló és ferde könyökfák (ferde igazából ott van, ahol az ágyúablak miatt nem lehetett állót alkalmazni). Ezután az oldalfalakat és a könyököket is végleges színre – fehérre – festettem.
A képen a fő csörlő alsó darabja látható. Azért csak a darabja, mert a másik folytatása a következő fedélzeten lesz. Szerintem egész jól sikerült. Lent jól látható a visszaforgást gátló szerkezet is.
A hajó nagy fenékszivattyúi is ezen a fedélzeten vannak a főárboc körül. Ezek a 40-60 ember által hajtott láncos, dugattyús szerkezetek óránként 100-120 tonna vizet tudtak kiemelni. A trafalgari csata viszontagságai után a hajót az állandó folyamatos szivattyúzás tartotta a felszínen. Két-két szivattyúnak közös tengelye van, melyek mindkét oldalon hosszú, kb. 8-10 m-es kurbli-vasban folytatódnak majd. A vasak kb. fele hosszban levehetők ill. fölrakhatók, aszerint, hogy mennyire kellett hajtani a szivattyúkat.
A következő képen a kormányrúd és a megvezetésére szolgáló ív látható. A kötelet majd a három szinttel följebb lévő kormánykerék dobja fogja mozgatni és remélhetőleg fordul a kormánylapát…
Ágyúfedélzet készül, és még egy szó sem volt ágyúkról. Most ezek következnek. Egyformán precíz és szép csöveket szándékoztam beépíteni, ezért egy viszonylag drága megoldást választottam. Megterveztem az elérhető korabeli dokumentumok alapján , majd beméreteztem és CNC esztergával legyártattam az első 30 darabot. Ezek 36 fontos hosszú csövű ágyúnak felelnek meg. Mivel az ágyúk fedélzetenként fölfelé egyre kisebbek, ezt még 3-szor kell megismételnem. Spórolni az anyagon tudok, ugyanis réz helyett az alumínium is megfelel, mert a matt fekete festés után már nem lehet tudni miből van. A lafetták összeállításához sablont készítettem, hogy egyformák legyenek. A csöveket műgyantával ragasztottam a helyükre. Érdekesség, hogy a csövek csapját utólag ragasztottam a lafettába, majd következett egy kis vasalás (alumínium lemezből), pár kötélszem és lent látható a végeredmény. Nemsokára mind a 30 a helyére kerül.
Időközben a csigák elkészítésére –főleg a kifúrásukhoz- ki kellett találnom valami készüléket, mert egy dupla csigában lévő két egymás melletti párhuzamos furatot igen nehéz jól kifúrni ekkora méretben és még kell belőle pár 100 darab.
Hozzáértő szemek bizonyára észrevették, hogy az ágyúkat hátrahúzó csigasor hiányzik. Két dologgal indokolnám a hiányukat:
Az ágyút csak az első töltéshez kell hátrahúzni, mert a másodikhoz a lövést követően magától hátralökődik – tehát szerintem ez a csigasor csak akkor szükséges. Másodsorban ha a csigasor a helyén lenne, a lövés erejétől hátra guruló ágyú legázolná és belegabalyodna ebbe a csigasorba és a köteleibe, arról nem is beszélve hogy az ágyúk körül ténykedő személyzetből hányan botlanának el ezekben a kötelekben.
Időnként átváltok a hajótest külső részeinek készítésére, hogy az is haladjon. Oldalkötél párkányok és oldalkötél rögzítés a hajótest oldalán. A Victory esetében ezek lánc-szerű vas szerelvények. A lényeg az, hogy a párkányban lévő hornyokban lazán vannak, ha majd a kötélzet megfeszíti, csak akkor állnak be a terhelésnek megfelelően – ezzel a párkányt jóformán nem is terhelik, inkább csak az alsó bekötési pontokat. Nálam a „vasalatok” 0,8mm-es réz drótból vannak, melyeket forrasztással erősítettem össze. A macskafejeket viszonylag könnyű volt kiesztergálni, megcsiszolni, ám szép szabályosan háromszögben kifúrni a három lyukat annál nehezebb.
Az alsó ágyúfedélzetnek a főárboc és az előárboc közötti része így fest félig berendezve. A lövegek tartozékait igyekeztem a célszerűségnek megfelelően elhelyezni: a vizes és a homokos vödrök jóval az ágyúk mögött vannak, és ugyancsak itt lesznek majd a piros színű lőszeres ládák. Az ágyúk szerszámai a fölöttük lévő gerendázatba épített tartókban vannak. Ezeknek a nyelét hengeres fogpiszkálóból készítettem - csak az volt a bökkenő- hogy a fogpiszkáló átmérője túl vastag volt. Kellet egy jó ötlet! A dremmel kisgép köszörűkorongjai középen lyukasak, így lehet őket fölszerelni. Kifordítottam a dolgot: egy korongot befogtam az eszterga tokmányába, és megforgattam. Fogóval megfogtam a kiszemelt fogpiszkálót, és szép egyenletesen belenyomtam a forgó köszörű lyukába. Mivel a kis kő belül is köszörül, ezért szépen elvékonyítja a fogpiszkálót. A módszer nagyon gyors és eredményes, általában csak az anyaghibás darabok törtek el. Érdekesség: ágyú tisztító és töltő szerszám van fanyél nélkül is – egy vaskos kötél két végén. Ezt csukott ágyúnyílások esetében tudták használni.
Ágyúgolyók: Mivel legalább négy féle golyóbisra lesz szükség, kerestem vadász ismerősöket. A sörétek aránylag gömbölyűek és 1,5 mm átmérőtől fölfelé szinte tized milliméterenként lehet találni megfelelő méretűt. Van ugyan némi méret-szórás, de 20-50 megfelelő darabot nem olyan vészes kiválogatni. Gyorsan száradó matt fekete spray-vel párszor halványan le kell fújni és máris szép feketék lesznek.
Következik néhány web-kamerás kép a majdnem elkészült alsó ágyúfedélzetről…
Látkép jobb oldalon az orr közelében hátrafelé. Csaknem mind a 15 jobb oldali 36 fontos löveg látható tüzelési pozícióban. Fölöttük a töltő és tisztító szerszámok, mögöttük (a kép jobb szélén) a víz, homok és lőszer – tárolók.
A látszólag nagy sugárútnak az a magyarázata, hogy az ágyúk ki vannak tolva – sortűz után erre a helyre lökődnek vissza a lövegek.
Főárboc a négy fenékszivattyúval. A vaskos kötél a hátsó csörlőn pár menet után visszafordul az orr felé. Tulajdonképpen ez egy végtelenített kötél, melynek közvetítésével csörlőzték fel a horgonyokat.
A két elöl lévő oszlop között van (lesz majd) a hajó adattáblája: főbb méretek, fegyverzet, stb.. Ezt egy fotóról kicsinyítem, a nyomtatást laminálom, és ezután fogom a helyére ragasztani.
Ez a kép jól adja vissza a 36 fontos ágyú zömökségét. Az előtérben a rács mellett sorakoznak az ágyúgolyók. A rács sarkánál megy le a horgonykötél az orlop fedélzeti tárolóba. Ez a kötél a valóságban kb. 30 cm ámérőjű!
Bekukkantva az egyik ágyúablakon, most még jól látható minden belső tárgy, hiszen nincs még meg a fölötte lévő fedélzet. Később jóval kevesebb fény lesz, mert csak az ágyúablakokon jut be valami kintről, meg majd a 16-20 hajólámpa fog pislákolni.
[2010.01.31]
|
|
|
Írta: papóca () 2013. március 31. Vasárnap 11:28