Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett

 f. A főborda

A főborda megszerkesztéséhez bőséges forrásanyag áll rendelkezésre, habár ezek többsége az északi, amszterdami építés pragmatikáját követi, melyek mind Nicolaes Witsen kortárs hajóépítő mester írott munkáját veszik alapul. Ilyenek pl. a Hohenzollern modell (Die holländische Zweidecker), a Hermann Ketting-féle Prins Willem rajzok (mindkettő Hinstorff kiadás), a Cornelis van Yk könyvében található részletes példatáblázat, melyet Nicolaes Witsen művéből vett át, valamint találhatunk egy, az angol 3-pontos bordaszerkesztésen alapuló összehasonlító rajzot is Dr. Frank Howard, Sailing Ships of War 1400-1860 című könyvének 98-99. oldalán. Az északi szerkesztési módot feldolgozó művekből összehasonlító rajzot készítettem: itt. A déli, rotterdami építés jellemzőit talán egyedül Cornelis van Yk könyve írja le, gyakorlatban a legkimerítőbb módon Werner Bruns Das Logbuch-beli cikke követi, melyben a szerző az 1654-es Eendrachtot rekonstruálja. Direkt forrásként áll még rendelkezésre G. C. Dik Zeven Provincien tervrajza (az azonos című könyvéből), valamint a legújabb, Cor Emke által készített bordarajz, ami alapján a replika is készül. Nem szívesen bocsátkoznék részletekbe a tervezést és a forrásfeldolgozást illetően, csak a legfontosabb eredményeket közlöm: bár van Yk könyvének leírásából és példáiból egész szép főbordát lehet kanyarítani, megjegyzendő, hogy éppen az 1665-1667-es nagyhajó sorozat volt az (ebbe tartozik a Zeven Provincien és az Eendracht is), ahol változtattak a régi szabályokon, mert a hajók méretének növekedése ezt indokolta. A korábbi megoldásokhoz képest annyi változott, hogy szélesebbre vették a főbordát, ami igy kisebb ívben kanyarodik felfelé, bödönszerűbbé téve a keresztmetszetet. Az egyik következmény, hogy a hajó eleje is kiöblösödik, míg a tattükör keskenyebbé válik a korábbiakhoz képest, a másik, hogy a merülés megváltozik, ezeken a hajókon az alsó dörzsfa felső élénél fut a vízvonal a főbordán (a korábbi hajókon a vízvonal az alsó dörzsfa alatt fut). Összességében véve, követve van Yk leírását és a könyvében közölt néhány példát, és betartva a módosítások miatti arányváltozásokat, a megrajzolt főborda éppen a Cor Emke-féle új rajz főbordáját adta ki: link. Érdekesség, hogy Yk könyve csupán a rajz jobb alsó sarkában látható negyedkörív méreteit írja le, illetve egyéb a befoglaló téglalap oldalától befelé mérendő méreteket ad meg, relatív magasságokban. Éppen ezek a relatív magasságok tették lehetővé, hogy mozduló fődörzsfa és vízvonal esetén is jó helyre lehessen felmérni az adott méreteket. A következő részben a bordarajz elkészítésével fogok foglalkozni, illetve folytatom a hajó méreteinek leírását.

 Mivel úgy látom, hogy túl sok itt a száraz szöveg, a következő adag előttmegnézhetjük, hogyan is működik a gyakorlatban mindez:

	A az alsó tükör gerendáit sablon fölött, a helyüket kimérve raktam be, ezután elkezdtem a kerekfa alakra faragását a külsején.
	A tükör, mint látható, nem sík, ez okozza a bonyodalmakat.
	Talán innen látható legjobban a kis domborulata az egész elemnek. A bal oldalon látható fehér papírcsík mutatja, meddig kell leszedni az anyagot.
	Még egy kép oldalról, kb. ilyen, mikor kész a teteje
	Felülnézetben ugyanez, látható, hogy egyelőre még síkon áll az egész, a kerekfák alját utoljára fogom lecsiszolni.
	Ez itt a tatgerenda, a dupla nútot kézzel faragtam bele, mert a szélek felé változó magasságúak, illetve már az egész gerenda mindenfelé hajlik.
	A gerenda és afartőke illesztése.
	Itt már össze van rakva a komplett alsó tükör, és bekerültek az ágyúnyílás keretei.
	Ez a lépés volt az utolsó, mikor lecsiszoltam a kerekfák hátulját is. Sok gondot nem fordítottam a pontosságra, mert ennek az alsó része egyáltalán nem, de a felső se nagyon fog látszani.
	Ez a külseje, Látható a palánkok felfekvését biztosító, összecsiszolt kerekfa, gerendák, ágyúnyílás-keretek és a gerenda alsó nútja. A palánkok a felső núttal fognak színelni. A felső azért kell, hogyki lehessen nyitni majd az ágyúnyílásokat.
	Összszereltem a gerincet az orrtőkével.
	A fartőke és a tükör még csak rá van állítva a gerincre a sólyán, egyébként is apróbb korrekciókra szorul a fartőke alul, majd ha az kész, akkor lehet rögzíteni.
	Ekkora. Nem olyan kicsi, 130 cm a tőkék végei közötti távolság.

Utolsó frissítés : 2013. április 05. Péntek 14:16

Átlagos értékelés

   (0 szavazat)

Megjelenítve 3 a(z) 3 hozzászólásból