Abban igazad van, hogy mindenki úgy készíti a palánkot ahogy akarja, de szerintem inkább úgy készíti ahogy tudja. Ezeket a dolgokat könyvből nem lehet megtanulni, a fogásokra és a lehetőségekre az ember munka közben jön rá. Nagy előny volt, amikor régen müködtek modellező klubok, ahol a tapasztaltabbak a kezdőknek sokat segítettek, ezt részben most pótolja az internet, de a személyes kontaktus az azért jobb volt. A k_link_er palánkot meg lehet csinálni egy darabból, mert minden bordán a palánkok daradszámának egyezni kell, és egybefüggő vonalon kell végigmennie az orrtőkétől a fartőkéig, az átfedés ezt biztosítja is.De a karvellel más a helyzet. A dörzsfák szélessége a hajóorrtól a tatig nem változik, de viszont nem párhuzamosak, igy a köztük lévő távolság a két végén a középhez viszonyitva változik, ezért itt szélesítés vagy szükítés szükséges. Ez fokozottan jelenkezik majd a vizvonal alatt, ahol meg a hajorr felé szükiteni kell, de annyira hogy minden palánk nem is mehet egészen végig, a tatnál meg bőviteni kell, mert a palánkok szélessége növekszik. De példáúl konkáv hajóorrnál van olyan rész ahol szükiteni, majd szélesiteni kell. Azonkivül a palánkok felfektetését ugy kell kiválasztani, hogy a legkisebb hajlitást igényeljék, ha valaki ezt nem figyeli, olyan jelenséggel fog találkozni, hogy a palánkokat az él irányába egyre jobban meg kellene hajlitani, vagy iveltre vágni, mig végül rájön, hogy ez már nem megy.. Persze ez csak akkor jelentkezik, ha valaki rendes palánkozást készit, mert egy alapfelületre felrakott, 0,3-0,5 mm-es furnir csikokkal a palánkozásnál akármilyen csavarásokat lehet végezni és kanyaritásokat kivágni, főleg ha nem tartja be a palánkok szélességére vonatkozó szabályokat. Volt itt a rajztárban egy Santa Maria tervrajz, amin megadták az egy darabból kivágandó palánkok tervrajzát is , elképesztő nyujtott S meg C alaku, őblösödő és szükülő formák voltak abban. Lehet ezt követni, ahogy mondtam, mindenki úgy palánkoz, ahogy neki tetszik, az eredményt meg mindenki másképp látja majd.
|