|
Nem tudom ki mit tud a Bounty-ról de itt van egy kis ízelítő!!!A Bounty szállítóhajó 1789 áprilisában, fedélzetén több tucat kenyérfapalántával, demoralizálódott legénységgel és egy a hatalmát minden eszközzel megszilárdítani akaró, de a helyzet fölötti uralmát visszanyerni nem tudó kapitánnyal hagyta el Tahiti szigetét...Elmondhatjuk, hogy egy rakomány lőpor sem lett volna veszélyesebb, mint a fenti keverék. Bligh kapitány érzi a bajt és megroppant tekintélyét fokozott szigorral próbálja helyreállítani. Már nemcsak a kapitány csípős szavai, hanem a “kilencfarkú macska”, a tengerészkorbács is egyre nagyobb szerepet kap a mindennapi szolgálat során.Két héttel indulás után megtörténik a jóvátehetetlen. A hajó legénységének többsége Fletcher Christian gazdasági tiszt vezetésével fellázad az embertelen bánásmód ellen. Tudnunk kell, hogy a korabeli tengerészeti törvények egy büntetést ismertek a lázadás megtorlására, az akasztást. Fletcher Christian és társai tehát egy jobb élet reményében a legnagyobb tétet tették kockára, az életüket. A legénység 18 tagja hű marad a parancsnokához. őket és “kenyérfa Bligh”-t a hajó nagy mentőbárkájába terelik, a bárkát vízre bocsátják, kapnak vizet, élelmet, navigációs eszközöket. Ebből is látszik, hogy a lázadók korántsem olyan elvetemültek, nem kívánják sem társaik, sem Bligh halálát. A kapitány embereivel 5800 km-t tesz meg mintegy hat hét alatt és a kelet-indiai Timorban köt ki. A lázadás nem árt karrierjének, 1817-ig hajózik, bár 1808-ban ismét lázadás tör ki ellene, a lázadókat elítélik, Bligh-t pedig kinevezik altengernaggyá.Ami a lázadókat illeti, ők Fletcher Christian parancsnoksága alatt, visszahajóznak Tahitiba, itt 16-an élnek az egyik bennszülött főnök ajánlatával és békés földművesként letelepednek a nekik adományozott földeken. Évekkel később hármukat egy angol hadihajó elfogta, és Angliába szállította, ahol mindhármukat felakasztották. Hiába, ha a flotta presztízséről volt szó az Admiralitás lordjai nem kicsinyeskedtek. Ha valaki vétett a szabályaik ellen azt a Föld túlsó oldaláról is előállították. Fletcher Christian 8 társával, 6 tahiti férfival és 12 nővel tovább hajózik. Tisztként tudja, hogy csak akkor lesznek biztonságban, ha lemennek a térképről, vagyis olyan helyre kell eljutniuk, ami nem szerepel az angol tengerészeti térképeken. Ekkor úgy dönt, hogy legyen ez a hely a Carteret kapitány által 1767-ben felfedezett lakatlan Pitcairn sziget. A jó Carteret ugyanis útinaplójában nem tagadja, hogy meghibásodott kronométere miatt helytelenül, határozta meg a sziget helyét. A lázadók tehát tudják, hogy valahol előttük van egy sziget, csak az a kérdés, hogy hol. Szerencséjük van, a hazardírozás bejön, megtalálják a szigetet. Gondjaik ezzel azonban nem szűnnek meg. Ellenségeskedés robban ki az angolok és a polinéz férfiak között. A 9 angol közül 5 elesik, mire kiirtják egykori matróztársaikat. A sok kiontott vér azonban nem tűnt el nyomtalanul a sziget korallhomokjában, nemzet született belőle, amely ma a Brit Nemzetközösség legkisebb tagja, mintegy 100 főből áll. Egy olyan nemzet jött létre, amely 1808-tól, amióta tud róla a világ, büszke, önálló és önellátó. Törvényei az elmúlt 150 évben nem változtak, ennek ellenére ma is modernnek számítanak, az emberség és emberiesség szellemében születtek. Hazaszeretetüket jól jellemzi az az eset, amikor a II. világháború folyamán a sziget lakosságát Új-Zélandra akarták telepíteni. Az egykori zendülők utódai ismét fellázadtak és megtagadták hazájuk elhagyását. Amikor az egyik tengerésztiszt megkérdezte a szószólójukat, hogy miért teszik ki magukat az esetleges japán megszállás veszélyeinek az így válaszolt: “Mert itt hatalmas kincset találtak őseink, ami most a mienk. Ez a kincs a szabadság és senkinek nem adjuk!” A japán intervenció szerencsére elmaradt.
|
Forum 
Favoured: 0
