Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett

"Tortuga, a kalózszigetAz Újvilág felfedezésének híre egész Európát lázba hozta. Természetesen most csak a Karib-tenger (Antilla-tenger) térségéről ejtek szót, hisz minket úgyis csak az érdekel! Ez közép-Amerikában a Nagy Antillák (Nyugat India) és a Kis Antillák területére tehető. Fő területei, szigetei Kuba, Haiti (Hispaniola), Puerto Rico, Jamaica, valamint a Bahama és a Kis Antillák szigetcsoportja rengeteg apró szigetével.Az első időkben a spanyolok uralták e területet, akik szinte magukénak vallották az egész kontinenst és nem nézték jó szemmel a „betolakodó” francia, holland és portugál, később az angol hajókat. A különböző nemzetek beáramlása a területre folyamatos volt, majd 1586-ban Francis Drake kifosztotta San Domingót és az angolok kiszorították a spanyolokat Hispaniola legnagyobb részéről.Az elkövetkezendő évtizedekben a bevándorlók száma annyira megnőtt, hogy elhatározták gyarmatot alapítanak valamelyik szigeten. A választás 1623-24-ben Saint Christopher, Szent Kristóf, de találkozni a Nevis névvel is (későbbiekben St. Kitts) szigetére esett, vezetőjük a francia Belain d’ Esnbuc volt. A telepesek akik, franciák és angolok voltak elűzték vagy kiirtották az őslakosokat és csak ritkán kalózkodtak. Nevük a flibustiers az angol freebooters (szabadhajós-szabadzsákmányoló) szó elfranciásított változatából ered.A spanyolok azonban elűzték őket 1625-ben és ezért Santo Domingó szigetén telepedtek meg, ahol is vadászatból és füstölt hús készítésből éltek, aminek technikáját az indiánoktól lesték el. A füstölő rács (francia: boucan) nevéből boucanier-nek, bukanéroknak neveztek el.1629-ben egy Brazília felé törekvő spanyol flotta azonban kiűzte őket innen is, így a portyázásokról már valószínűleg ismert, Hispaniola észak-keleti partjainál fekvő kis sziget lett következő állomásuk. Az 1492-ben Amerikát felfedező Cristobal Colón, ismertebb nevén Kolombusz Kristóf nevezte el ezt az „apró”, mindössze 300 km2 területű szigetet alakjáról Tortuga-nak ami teknősbékát jelent.Tortuga. A szó csengése is különös, furcsa hangzású. Hát még a története! Kutatásom alatt azt tapasztaltam, hogy a történelem-könyvek is különböző képpen említik a sziget lakóit, attól függően, hogy a szerző épp vérgőzös mészárosoknak, vagy megbízóleveles korzároknak (corsair. ismerős a szó, ugye?) tartotta-e őket.A valóság inkább mindkettő keverékének tűnik. Bizony voltak akik kormányzói megbízatással (lettre de marque) kezdték -nem éppen áldott- munkájukat, nem mintha a kifosztott spanyol kereskedőhajók ezt bármennyire is fegyelembe vették volna, ha elkaptak közülük párat. A tengeren általában csak az utolsó pillanatban felrántott fekete lobogóról ismerték meg őket, melyet később az emberi koponya és lábszárcsont díszített, de voltak saját készítésű zászlók is. Az biztos, hogy Tortuga szigete remek stratégiai pont volt a biztonságra vágyók és a rejtőzni kívánók számára. Az ovális alakú sziget magas sziklapartjai és alattomos zátonyai csak egy helyen húzódnak vissza, hogy helyet adjanak a sziget egyetlen kikötőjének. Ezt a természet alkotta sziklavárat remek erőd védte, magas falakkal melyet jól megraktak ágyúkkal. Persze ezt nem a kalózok tették, ők inkább csak használták, hiszen a sziget -ahogy a jamaicai Port Royal az angoloké,- a francia gyarmatokhoz tartozott. A szigetekre még kormányzókat is küldtek, Tortugára D’ Ogeron, Jamaicára egy Modyford nevűt. Természetesen mindketten támogatták a kalózokat, sőt D’ Ogeron nem csak részesedett, hanem még részt is vett a fosztogatásokban (a jamaicai Port Royalt 1655-ben elfoglalta az angol flotta). Így a szigeten virágzott a fekete-kereskedelem, a rabló hadjáratokból hazatérők túladhattak a zsákmányon. Kocsmák, csapszékek tulajdonosai örömtanyák lakói, uzsorások és hamiskártyások gondoskodtak arról, hogy a csengő aranyak, ezüstök, drágaköves gyűrűk és medalionok borgőzös tivornyákon vándoroljanak más zsebekbe.A tortugai kalózokról származó ismeretanyag elsősorban egy holland, Alexandre-Olivier Exquemelin nevéhez fűződik, aki 1666-ban szegődött a egy tortugai ültetvényre (magyarul rabszolga lett), majd egy francia seborvos szolgálatába került.1672-ig élt a kalózok szolgálatában és részt is vett vállalkozásaikban.1678-ban adták ki könyvét Hollandiában a „De Americaensche Zee-Rovers” címmel, rézmetszetekkel gazdagon illusztrálva. Később újranyomták és Európa majd minden nyelvére lefordították.Tőle ismerjük a leghíresebb kalózvezérek neveit és tetteit, mint például Pierre Legrand, a brazil Rock, vagy kegyetlenségéről hírhedtté vált Francois Nau, aki L’ Olonois néven jegyeztek a históriák. De említsük még meg az angol Henry „Vöröshajú” Morgant, vagy a francia nép képviselőit Gramond-ot, Laurent de Graff -ot és Horn kapitányt, ez utóbbit de Graff ölte meg egy egyezkedés utáni kardpárbajban. A sorból nem maradhat még ki „emberírtó” Monbars, aki fiatalkorában elolvasta La Casas spanyol püspök könyvét, mely írásában az egyházfi védelmébe vette az indiánokat lemészároló spanyol konkvisztádorokat. Monbars-t annyira feldühítette az írás, hogy a nem kevésbé kegyetlen kalózok (bukanér) közé állt. Gyűlölete később szenvedéllyé fokozódott és a spanyol hajók legénységeit, miután kifosztotta, kegyetlenül megkínozta, a hajót emberestül, patkányostul lángba borította vagy elsüllyesztette.Soraimat a kalózok osztozkodási „szabályainak” ismertetésével zárom:A zsákmányolt hajón tilos bármihez nyúlni, hogy az egész rabolt holmit, a pénzt, drágaköveket, nemesfém tárgyakat és kereskedelmi árú cikkeket egyenlő arányban oszthassák fel a banda tagjai között. Hogy senki nem nyúl az értékekhez , arra előre fel kellett esküdni a Bibliára, a hitszegőket súlyosan büntették.A zsákmány értékéből le kell vonni a zsoldot, fejenként mintegy 200 pezetát, a hajóács részére 100-250, a hajóorvosnak pedig 200-250 pezetát a hajó nagysága szerint. Ha egy kalóz megsebesül, vagy elveszti valamelyik tagját, kárpótlást kap a következők szerint:a jobb karért 600 pezeta vagy 6 rabszolga,a bal karért 400 pezeta vagy 4 rabszolga,egy szemért 100 pezeta vagy 1 rabszolga,egy ujjért 100 pezeta vagy 1 rabszolga.Ezeket az összegeket levonják a zsákmány teljes értékéből, a maradékot pedig egyenlő arányban elosztják a legénység között.A kapitány 4-6 részt kap a hajókölcsönzés fejében, saját személye után még 2 külön részt. A hajósinasnak csak fél rész jut. Ha hajót zsákmányolnak a legénység dönti el, hogy kapitány sajátjaként megtarthatja-e. Ha az elfogott hajó jobb, mint az eddig használt, birtokba kell venni, a régit pedig felgyújtani."