Ez a fejtegetés már többször elhangzott, de a találgatás helyett én egy fizikai számítással próbálkoznék. Az 1786-os francia szabványból kiindulva egy 24 librás ( majdnem azonos a fonttal) ágyút veszek alapul. A golyó tömege 11,7kg ( m1) Ágyú tömege 2500 kg + a lafetta kb. 500 kg =3000 kg (m2) A lövedék kezdősebessége 400m/sec (v1 ) A mozgásimpulzus megmaradás elve alapján m1 x v1 = m2 x v2 , ha a képletbe behelyettesítünk és kiszámoljuk a v2 t, ami az ágyú hátrafutási sebessége lesz, akkor 1,6m/sec-t kapunk, ami 5,7 km/ó. Ez nem egy nagy sebesség, egy jó tempóban gyalogló ember haladásának felel meg. Ha tovább számolunk, az ágyú megállításához kb. 4800 kp-os erő szükséges, vagyis ha csak az egyik kötél fékez kb. ekkora erő hat rá, csakhogy ez az erő nem keresztben hat a csőre, hanem a hosszirányú tengelyére kb.10-15 fokos szögben, mivel a fékkötél az ágyúhoz közel,az ablakgerendán volt rögzítve. Vagyis mellőzve a további egyre bonyolultabb számításokat az oldalirányú erővektor szerintem maximum 500-800kp között lehetett. Kérdés az, képes volt-e egy ekkora erő oldalirányba csúszó súrlódással elrántani a 3000 kg tömegű ágyút. Itt megint ketté ágazik a probléma, a lafettára fúrt lyuknál az erő hatáspontja nagyjából megegyezett a löveg tömegközéppontjával így az egész löveget húzta, míg a csőfarra rögzített kötél esetén jóval mögötte volt, és így az oldalirányú vektor egy több középpontú forgómozgást igyekezett kelteni, aminek hatását már csak gyakorlatban lehetne kielemezni. A probléma spekulatív úton megoldhatatlan. Mivel a csőfarra kötés a gyűrű elterjedése előtt már létezett, valószínű ennek az oldalra rántásnak nem volt reális veszélye, az irodalomban ezért is nem vetődik föl a probléma.. Maximum egy hatása lehetett annak ha a kötél nem volt kiegyenlítődve, az hogy a fékező szár dupla igénybevételnek volt kitéve és ha már nagyon használt volt, könnyen elszakadhatott. Ezért csak a gyűrűs megoldás lehetett a végleges, és a fíx kötés átmeneti volt olyan ágyuknál, amelyeket gyűrű nélkül öntöttek.
|