|
Hadd válaszoljak egyben, allermat és hajómester véleményére.
Szerintem is a két legfontosabb dolog a tudatosság és az igényesség. Egyben vagy külön.
Tegyük fel, hogy építek egy makettet. Már régebben elhatároztam, hogy XY hajó lesz az, ezért elkezdek túrni a neten, könyvtárban, barátoknál. Persze már volt képem a hajóról, ismerem a történetét, stb. hiszen pont azért akarom megépíteni. Vagy épp ellenkezőleg, egyszer megláttam és megszerettem. De akkor is utánaolvasok, mert az igényességem megköveteli, hogy pontos legyen a makettem, És innnentől nem tudom kettéválasztani a két fogalmat. Ha igényes vagyok akkor tudatosnak is kell lennem, és ha tudatos vagyok akkor igényes is.
Szóval ekkor megválasztom azt a méretarányt ami megfelel a képességeimnek. Ha remeg a kezem, akkor nem próbálok kifesteni egy díszes tatfelépítményt 1:144-ben, hanem meg kell gondolnom az 1:50 vagy nagyobb méretarányt - vagy nem szabad annyira pontosra építenem a hajót ? Csak azokat a részeket mutatom meg amik jól látszanak a többit pedig tessék elképzelni. Ezért nagyon fontos az arányosság, ahogy Máté írta.
Akkor tehát már készül a makett, olyan módon és anyagból, ahogy a legjobb tudásom szerint meg fogom tudni jeleníteni a hajót és a fedélzetén elképzelt életet. Nem kell itt arra gondolni, hogy telerakom matrózokkal, de pl a kötéltekercsek, a kötélszegek, a sokat emlegetett fenékszivattyú mind-mind olyan eszköz a hajón ami nélkülözhetetlen.
Most következne a történelmi hűség. Egy-egy hajó életében rengeteg átalakításon és javításon esik át (kivétel persze a Titanic meg a Wasa), tehát a legnagyobb jóindulattal sem tudom azt mondani, hogy egy makett az utolsó csavarig megfelel az ábrázolni kívánt állapotnak. Vegyük példának az egyik sokat épített makettet, a Santa Mariat. Nem mindegy, hogy mikor akarom ábrázolni, frissen vízre bocsátva, amikor elindultak vele egyetlen híres útjára, vagy amikor visszaérkeztek... Hiszen nem tudhatom, hogy pl. -maradjunk hajómester pédájánál- a kötélszegeket kicserélték az út előtt, netán a kötélzetet megerősítették, netán a tönkrement kormánykötélzetet vastagabbra cserélték, és még sorolhatnám a példákat.
Itt tehát az igényesség szintén fantáziával pótolandó. Egy makett sosem lehet teljesen pontos reprodukció. Akkor sem, ha fényképek alapján dolgozom, ahogy tettem én a Pamir esetén - sosem tudhatom, hogy a hajó akkori állapotában nem volt-e egy hatalmas átfestett folt a másik oldalon. És minnél régebbi korba nyúlok vissza, ez annál több bizonytalanságot jelent. Így van ez azokkal a hajókkal is amiknek a tervrajzai fennmaradtak, hiszen ki tudhatja, hogy mikor milyen változtatásokat eszközöltek a hajó útjai után ? Elég itt egy kifeszített ponyva, egy máshova helyezett csiga. Biztos, hogy a valódi hajón a macskafejek az akkori szokásoknak, szabványoknak megfelelő méretűek voltak ? Nem nagyobbak ? Vagy vegyünk egy másik híres makettet, a Wasa-t. Mivel a hajó megvan, pontosan le tudjuk másolni a formáját. De pl a régebbi kutatások és festmények alapján az oldala kék volt, a mai korszerűbb módszerekkel pedig kiderítették, hogy valójában piros lehetett. Kinek kell higgyek ? Mindenesetre a Wasa múzeumban a makett oldala kékre van festve...
És a végére: az anyagok, a technológia. Tudatosság és igényesség.
Mondjuk a makettemet fából építem, 1:50 méretarányban. Legyen egy alkatrész (kötélszeg?) a valódi hajón 5 cm átmérőjű, akkor a makettemen 1 mm lesz az arányos. Szerintem ez pont az a határ amit el tudok készíteni fából, a vékonyabb valószínűleg eltörik. Most akkor az igényességemet kell feladnom és vastagabb kötélszegeket építek, vagy a kötélszegeket nem mutatom be csak jelzem. Mi a legjobb ?
Ezért itélem én jobbnak azokat a maketteket amik számomra élnek még ha nem is pontosak, mint azokat amelyek ugyan megfelelnek a valóságnak, de élettelennek tűnnek.
Ami pedig a "mesterműnek" kikiáltott hajót illeti... gondolom a beleölt munkaórákat díjazták. De könyörgöm, egy festmény attól nem lesz szebb mert tudom hogy a mester lábbal festette lóháton !
Miki
|
Forum 
Favoured: 0
