|
1.Mindig is nagy vállalkozás volt egy hajó felépítése. Sok pénz, sok szaktudás, és jó szakembereket régen sem volt könnyű találni. Még a nagy hajós nemzetek is rengeteg áldozatot hoztak az ügy érdekében, és nagyon megbecsülték a messziről jött mestereket. A pl. skóciából hívott hajóácsok mint a királyok uralkodtak a helyi mesterek, a fafaragók, a bronz- és ólomöntők, vitorlakészítők, kovácsok, szurokfőzők, árbóckosár fonók, festők, bognárok, kádárok, ágyútalpkészítők, kötélverők és munkások hadán. Szintén a kiváltságosak közé tartoztak a faanyagok felvásárlói, akiknek a birodalom teljes területén elővételi joguk volt minden faanyagra, és az ő feladatuk volt a helyben nem található, drágább faanyagok külföldről való behozatala is. A régi Promenáriából (ma Lengyelországban) hozták a keményfát a dörzsfákhoz, és a felszerelés speciális részeihez, mint pl. a belső fedélzetek. Szintén ezek a kereskedők gondoskodtak a többi anyag beszerzéséről, hiszen egy közepes hadihajóhoz elfogyott négyszáz font vas és ólom, háromszázhatvan hordó kátrány, százhúsz hordó gyanta és száznyolcvan ezer szög. És sok-sok bronz. de erről később.Az iránytűkészítők (csupán egy-két mester) rendkívül megbecsült munkáját és munkafeltételeit külön királyi rendelet írta elő és védte, hiszen ezeknek a műszereknek a pontosságán és jó minőségén emberek és dénárok százainak a sorsa múlott. Szintén rendelet írta elő az iránytűk mágnesen elhajlás korrekciójának a számítását: "a tájoló beosztása pontos legyen, a rózsa fölött forgó tűt szépen kihegyezzék, és a doboz légmentesen zárjon. A mágneses elhajlás mértéke pedig pontosan számíttassék ki. Ha Herman Lygtemager mester az általa elkészített iránytűknél az eltérést hollandi módra háromnegyed vonással keletre számolja, a legkegyelmesebben figyelmeztetnünk kell arra, hogy az elhajlás a koppenhágai délkörön jelenleg másfél fok a valódi északtól keletre. IV. Keresztély, Dánia stb. királya, stb. stb." A hajó mindig más iránytűt kapott, attól függően, hogy hová indult. Az iránytű készítő mester keze munkája volt a hajó összes homokórája is, az egypercesektől a hatórásokig.A rönktéren kívül, ahol a faanyagot tárolták mégis a legnagyobb épület a kötélverő műhely volt, itt fonták a hajók teljes kötélzetét. A munkamódszerre jellemző volt, hogy a kötelek természetesen egy darabból álltak, és ezeknek a hosszú és fontos kellékeknek egy kb. ötszáz rőf (kb. háromszázötven méter) hosszú épületet kellett emelni. Ennek a meglehetősen nagy műhelynek a felső szintjén voltak a kész javak és "kincsek" (Pl. navigációs műszerek mint a jákob-botok, asztrolábiumok, planétagömbök, jelzőlámpák és térképek, fegyverek, zászlók. Esetleg egy-egy igazi ritkaság, a kor abszolút újdonsága: a messzelátó.) raktára. Itt tartották a kész vitorlákat, itt ültek össze a bírák minden második hétfőn, és itt kapta meg a bérét a hajósnép Szent Márton napján és Gyertyszentelőkor. Itt volt a legénységi toborzó és összeíró iroda. Itt dolgotott a szélírnok is, akinek a feladata a mindenkori széljárás és időjárás feljegyzése volt, az érkező és kifutó hajók nyilvántartása mellett.A vitorlaműhely egy új hajó vitorlázatához négyszáz vég lenvásznat, ötven vég szitavásznat és kb. kétszáz vég vitorlavásznat használt fel (egy vég kb. 30 méter).Nem volt ritka, hogy a köztörvényes bűnözőket a hajóépítő műhelyekben letöltendő büntetésre ítéltek, így is biztosítva a munkaerőt. A itteni elítéltek végezték a nagyon nehéz és alantas munkákat, mint pl. a ballasztot képező hatalmas kövek mozgatását, a ki- és berakodásokat. Az elítéltek láncainak csörgése gyakran még az éjszaka csendjében is hallatszott, sőt, a szökést elkerülendő a rabokra erős öveket is erősítettek ha kellett és lehetett. Az övről rúdon egy kolomp nyúlt az elítélt feje fölé, ami mindig jelezte ha akár csak megmozdult a marcona tekintetű fogoly. Ha az elítéltnek sikerült a kötélverőktől egy kis kócot szereznie, ezt gyorsan beletömte a kolompba, és így némi nyugalomhoz juthatott.Ezeknek a drága élő és holt anyagból lévő készleteknek és a hajóépítésnek külön elkerített részt tartottak fenn a kikötőben, külön hadsereggel és őrparancsnokkal. Állam az államban, város a városban saját törvényekkel és bírákkal, saját gyülekezettel és pappal, saját kórházzal és börtönnel. Ennek a szép társaságnak az ellátása szintén nem kevés pénzt emésztett fel, hiszen egy évben a pl. három ezer tengerész és nyolcszáz mesterember elfogyasztott négyszáznyolcvan hordó sós heringet, ezer kocsirakomány sózott tőkehalat, háromezer tonna kenyeret és hét- nyolcezer hordó sört.Ajánlat : a témához kapcsolódó album
|
Forum 
Favoured: 0
