|
Ha ez segítség, a nelsoni idők angol haditengerészetében dívó büntetések. Elöljáróban: két fő formájuk volt, korbácsolás és akasztás. Nem túl fantáziadús, de megfelelően brutális. A hajó hasa alatt való áthúzást Anglában az 1650-es évek óta nem alkalmazták, de a holland haditengerészetben csak 1813-ban törölték el.Hajósinasok büntetésére találták ki, ha többen követtek el valamit, a következőt. Bal kezüknél fogva hozzákötötték öket valamihez, amit körbe tudtak futni, jobb kezükbe pedig vékony kötelet adtak. Sípszóra megindult a körbefutás, s mindegyiknek az előtte futó hátát kellett ütlegelnie, mindezt a nézőközönség harsány röhögése kísérte.Kisebb tolvajlásért hasonló büntetés járt, azzal a különbséggel, hogy a tolvajnak egy sorfal előtt kellett szép lassan elhaladnia, s mindenki jó nagyot sózott a hátára. A delikvenst a fegyvermester kísérte kivont karddal. A fegyvermester, nevével ellentétben, a főrendőr feladatát látta el a hadihajókon.Súlyosabb tolvajlásért korbácsolás járt. A lopás megítélését jellemzi, hogy csak tolvaj büntetése esetén volt megengedett, hogy csomókat kössenek a "kilencfarkú macskára", szíjjanként hármat-hármat.A káromkodást - de ez kapitánytól függött - egy kalodaszerű alkalmatossággal büntették. Ez egy két részből álló fa nyakörv volt, melyre ráfüggesztettek egy 9 vagy 12 fontos ágyúgolyót. A delikvensnek ezt kellett hordania egy napon keresztül, miközben ugyanúgy el kellett látnia a szolgálatot.A legfontosabb büntetési mód a korbácsolás volt. A háborús törvénycikkek szerint a kapitány legfeljebb 12 csapásnyi büntetést rendelhetett el, ennél többet csak haditörvényszék. Ezt azonban sokszor a kapitányok nem vették figyelembe, valaki egy dezertőrt például 300-ra ítélt. 1806-ban módosították a rendelkezést, és eltörölték a limitet. A korbácsolást általában az elkövetés utáni napon hajtották végre, s a büntetést tucatokban szabták ki. Minden korbácsolásra új korbácsot készítettek, 60 cm hosszú, kb 6 mm átmérőjű kötelekből.A korbácsolási ceremónia azzal kezdődött, hogy mindenkit a fedélzetre rendeltek. A fedélzeti nyilásokat fedő egyik rácsot kiemelték, és függőlegesbe állították. Az elítéltet elővezették, majd megjelent a kapitány, és felolvasta a megfelelő törvénycikket, melyet megsértettek. Általában a 36-ikat, mely így rendelkezett: "Minden egyéb nem főbenjáró bűncselekményt ... büntessen a kapitány a szokások figyelembevételével saját belátása szerin". Ezután a kapitány megparancsolta a végrehajtást. Az elítélt ingét levették, és a rácshoz kötötték. Ezután előlépett egy altiszt, és kimérte a 12 csapást. Ha a büntetés többről szólt, a következő tucatot újabb altiszt verte rá a delikvens hátára. A korbácsolás hatása nagyon egyéntől függő volt: valaki egy tucatba belehalt, valaki 200-at is túlélt.A korbácsolás súlyosabb formája a flotta előtt való végigkorbácsolás volt. Ezt csak hadbíróság rendelhette el. Ez általában 500-800 ütésre szólt. Ilyenkor az elítéltet csónakba rakták, és a felsorakozott hajók előtt meg-megállva hajtották végre. Ha nem akarták, hogy az illető belehaljon, a büntetést több napra szétosztva hajtották végre.Halálbüntetést csak hadbíróság szabhatott ki. A 36 háborús törvénycikk fele halálbüntetésre szólt. A halálbüntetés módja a keresztrúdra való akasztás volt. Tisztek esetében is általában ezt a kivégzési módot alkalmazták. 1807-ben például egy első tisztet akasztottak fel homoszexualitása miatt. Gyávaságért is ez a dehonesztálónak tekintett büntetés járt. Általában a főárboc bevont vitorlájú törzskeresztrúdján hajtották végre, egy csigán átvezetett kötéllel. A formaságok a korbácsoláshoz hasonlóak voltak. A fedélzeten álló, megkötözött kezű-lábú elítélt nyakára tették a hurkot, majd jelre a kötél másik végével egy tucat ember futni kezdett, néhány másodperc alatt a keresztrúd magasába emelve őt. Holttestét elrettentésűl lógva hagyták fenn, a kapitány rendelkezése szerinti ideig.
|
Forum 
Favoured: 0
