Üdv mindenkinek!Ha megengeditek, kicsit megpiszkálom a lelketeket.Annak idején Viola írt vhol arról, hogy a hajótest palánkjainak hibáit miért kell csaknem tökéletesen javítani: A makett hibáinak méretéből kiszámította hogy az igazi hajón mekkora lenne az a rés, amit a maketten nem sikerült eltüntetni. (Egyébként igaza van)Na ebből levezetve kérdezem hogy mi a nyavalyát vártok el magatoktól és a szerencsétlen vitorláktól?Tudomásul kell vennünk hogy kicsinyített hajókat építünk és nem igazit (Sajnos. Pedig mekkora durranás lenne...) Persze hogy törekszünk a minél részletgazdagabb kivitelre, a legjobb anyagokat szedjük össze, spéci megoldásokat alkalmazunk stb. De vannak korlátok, amiket soha nem fogunk tudni áthágni és bár lassan nanoméretben is valósághű lesz az eredmény (lásd IJN Tone) akkor sem lesz halál pontos a munka. Gondoljatok arra, hogy a palánkozás lécei a legtöbb makettnél az orrtól a tatig futnak. A valóságban ez kivitelezhetetlen lett volna, mégis így csináljuk a maketten és ez miért nem zavar senkit? Mert mutatós? (bocsi Endre a plagizálásért) Hát valahogy így vagyok a vitorlákkal, szerencsére nem egyedül. Láttam sok makettet amin a vitorlák nagyon profi módon voltak elkészítve pedig már önmagában az anyagvastagság sem stimmel. Ez különösen akkor látszik ha a makett vitorlái fel vannak göngyölve a rúdra. És ha már olyan magas szintű elvárásaink vannak a vitorlázat kivitelezésével szemben hogy bele sem merünk vágni, mert eleve reménytelennek ítéljük a helyzetet, milyen alapon mondjuk egy elkészült makettre hogy: Ez igen, ilyen szépet nem láttam.Bele kéne vágni, uraim!