A kötelek sodrásiránya meghatározza a strapabíróságukat. A vastagabb állókötélzet tartja a helyén az árbócot, sokféle erőhatás éri. Pl. csavaró is, ami ha a kötél verésirányával megegyezik akkor jó, mert ha ellentétes azzal, akkor "szétcsavarni" próbálja a kötelet, gyengítve azt. A kötél erősebb vége mindig az, amelyik messzebb esik a verőgép fejétől. Pl. a XVII. század Dániájában Koppenhágában a hajóépítők szigetén egy 150m(!) hosszú kötélverő műhely volt. A kötélzet (mint minden dolog) felszerelése a hajókra mindig elölről haladt hátrafelé, és lentről -a fedélzettől- felfelé. A kötélzetre akkor rátekertek még kátrányozott szálakat is, hogy a strapabíró képességüket növeljék. A macskafejekbe a becsomózott szálvég a fedélzet felé állt, nem a tenger felé. Utána a fedélzetről nézve balról jobbra fűzték be a kötelet. A nagy használatnak, súrlódásnak kitett kötélrészeket vászonnal v. kátrányozott bandázskötéllel be is pólyálták. A horgonykötél kibúvó nyílását -akárcsak a vízköpőkét- rézlemezzel kibélelték.Ha azt mondod Maszatomy hogy van értelme, szívesen írok olyan dolgokról még, amik a modellen talán nem fontosak annyira, de hozzájárulnak az akkori hajósélet megismeréséhez (pl. az ütegfedélzet berendezése, a legénység élete, a régi kompaszok, a jákobpálcás navigáció, a tisztek élete, mit csinált a hajó papja, miért érdekes hogy a horgonykötelet csörlőre tedd ne pedig csak becsomózd, hadviselés a középkor hajóin, stb.) T.
|